22 Ekkor egy ottani föníciai asszony jött, és így kiáltott: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Lányomat rettenetesen gyötri a démon.”+ 23 De ő egy szóval sem válaszolt neki. Úgyhogy a tanítványai odamentek hozzá, és így unszolták: „Küldd el őt, mert utánunk kiáltozik.” 24 Ezt válaszolta: „Isten nem mindenkihez küldött engem, csak Izrael népének elveszett juhaihoz.”+ 25 Az asszony, amikor odaért, hódolni* kezdett neki, és így szólt: „Uram, segíts rajtam!” 26 Ő így válaszolt: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.” 27 Az asszony így szólt: „Igaz, Uram, de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.”+ 28 Jézus akkor ezt felelte neki: „Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, ahogy szeretnéd.” És a lánya még abban az órában meggyógyult.