DÁNIEL

1 Júda királya, Joákim+ uralkodásának a harmadik évében Nabukodonozor, Babilon királya Jeruzsálem ellen jött, és ostrom alá vette.+ 2 És Jehova segített neki legyőzni Joákimot, Júda királyát,+ és neki adta az igaz Isten házából* származó felszerelési tárgyak egy részét. Ő pedig Sineár* földjére+ vitte azokat, istenének a házába*, és istenének a kincstárába helyezte őket.+

3 Ekkor a király megparancsolta Aspenáznak, az udvari tisztviselők fejének, hogy hozzon el néhány izraelitát*, köztük királyi és nemesi származásúakat is.+ 4 Olyan fiatalokat* kellett hoznia, akiknek nincs testi fogyatékosságuk, jó megjelenésűek, bölcsek, van ismeretük, tisztán látók,+ és alkalmasak arra, hogy a király palotájában szolgáljanak. Meg kellett tanítania őket a káldeusok írására és nyelvére. 5 A király ezenkívül elrendelte, hogy mindennap a királynak készített ínyencfalatokból adjanak nekik, és a borból, amit ő szokott inni, és képezzék* őket három évig, hogy végül a király szolgálatába állhassanak.

6 Voltak közöttük Júda törzséből* valók is: Dániel*+, Hanánia*, Misáel* és Azária*.+ 7 Az udvari főtisztviselő elnevezte* Dánielt Baltazárnak,+ Hanániát Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azáriát pedig Abednegónak.+

8 Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a királynak készített ínyencfalatokkal, és a borral, amit a király szokott inni. Engedélyt kért hát az udvari főtisztviselőtől, hogy ne kelljen beszennyeznie magát velük. 9 Az igaz Isten pedig gondoskodott arról, hogy az udvari főtisztviselő jóindulattal* és irgalommal bánjon Dániellel.+ 10 Ám az udvari főtisztviselő ezt mondta Dánielnek: „Félek uramtól, a királytól, aki elrendelte, hogy mit egyetek és mit igyatok. Mi lesz, ha azt látja, hogy rosszabbul néztek ki, mint a veletek egykorú többi fiatal*? A király engem* fog hibáztatni ezért!” 11 Dániel ekkor beszélt azzal a felügyelővel, akit az udvari főtisztviselő Dániel, Hanánia, Misáel és Azária fölé rendelt: 12 „Kérlek, tegyél próbát a szolgáiddal tíz napig, és adjanak nekünk zöldségféléket enni és vizet inni. 13 Azután hasonlíts minket össze azokkal a fiatalokkal*, akik a királynak készített ínyencfalatokat eszik, és tegyél szolgáiddal aszerint, amit látsz.”

14 A felügyelő beleegyezett ebbe, és próbát tett velük tíz napig. 15 A tíz nap leteltével jobban és egészségesebben* néztek ki, mint a többi fiatal*, aki a királynak készített ínyencfalatokat ette. 16 A felügyelő ezért nem adott nekik ínyencfalatokat meg bort, hanem csak zöldségféléket. 17 Ennek a négy fiatalnak* az igaz Isten tudást és bölcsességet adott, és megadta nekik azt, hogy értsenek mindenféle íráshoz. Dánielt pedig képessé tette arra, hogy megértsen mindenféle látomást és álmot.+

18 Amikor letelt a király által meghatározott idő,+ az udvari főtisztviselő Nabukodonozor elé vitte a fiatalokat. 19 A király beszélt velük, és senki sem akadt köztük olyan, mint Dániel, Hanánia, Misáel és Azária.+ Így ott maradtak, hogy szolgálják a királyt. 20 Bármilyen kérdést vetett is fel a király, amelynek a megválaszolásához bölcsesség és értelem kellett, tízszerte jobbnak találta őket egész birodalma valamennyi mágiát űző papjánál és mágusánál+. 21 Dániel pedig ott maradt Círusz király uralkodásának első évéig.+

2 Uralkodásának második évében Nabukodonozor több álmot is látott, és annyira nyugtalanná vált*,+ hogy nem tudott aludni. 2 Ezért hívatta a mágiát űző papokat, mágusokat, varázslókat és a káldeusokat*, hogy mondják meg, miket álmodott. Ők pedig eljöttek, és a király elé álltak.+ 3 A király ekkor ezt mondta nekik: „Álmot láttam, és nyugtalan vagyok*, mert tudni akarom, mi ez az álom.” 4 A káldeusok arámi nyelven*+ így feleltek a királynak: „Ó, király, élj örökké! Mondd el szolgáidnak, mi volt az álom, és mi megmondjuk neked a megfejtését.”

5 A király erre ezt mondta a káldeusoknak: „Ez az utolsó szavam: Ha nem mondjátok el nekem az álmot és a megfejtését is, akkor feldarabolnak titeket, és a házaitokat nyilvános illemhellyé* teszik. 6 De ha közlitek velem az álmot és a megfejtését, akkor ajándékokat meg jutalmat kaptok tőlem, és nagy méltóságra emellek benneteket.+ Mondjátok meg tehát nekem az álmot és a megfejtését.”

7 Azok másodszor is így feleltek: „Mondja el a király a szolgáinak az álmot, és mi megmondjuk a megfejtését.”

8 A király erre ezt felelte: „Tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mivel tisztában vagytok vele, hogy ez az utolsó szavam. 9 Ha nem tudatjátok velem az álmot, ugyanaz a büntetés vár mindegyikőtökre. De ti megegyeztetek, hogy hazudtok, és félrevezettek engem, azt remélve, hogy meggondolom magam. Közöljétek hát velem az álmot, és akkor tudni fogom, hogy képesek vagytok megmondani a megfejtését!”

10 A káldeusok ezt válaszolták a királynak: „Nincs ember a földön, aki eleget tudna tenni a király követelésének, hiszen egyetlen nagy király vagy kormányzó sem kért ilyesmit egyetlen mágiát űző paptól, mágustól vagy káldeustól sem. 11 Nehezet kér a király. Senki más nem tudja megmondani ezt a királynak, csakis az istenek, akik nem laknak a halandó emberekkel*.”

12 A király nagyon dühös lett emiatt, és megparancsolta, hogy végezzék ki Babilon valamennyi bölcsét.+ 13 Amikor kiadta a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, Dánielt meg a társait is keresték, hogy megöljék őket.

14 Dániel ekkor megfontoltan és körültekintően Ariókhoz, a király testőrségének parancsnokához fordult, aki már elindult, hogy megölje Babilon bölcseit. 15 Ezt kérdezte Arióktól, a király tisztviselőjétől: „Miért adott a király ilyen szigorú parancsot?” Ariók ekkor tudatta Dániellel, hogy mi történt.+ 16 Dániel pedig bement a királyhoz, és kérte, adjon neki időt, hogy meg tudja mondani a királynak az álom megfejtését.

17 Dániel ezután hazament, és mindent elmondott a társainak, Hanániának, Misáelnek és Azáriának. 18 Arra kérte őket, hogy imádkozzanak e titok miatt az ég Istenéhez, hogy könyörüljön rajtuk, nehogy megöljék Dánielt és társait Babilon többi bölcsével együtt.

19 Majd éjszaka feltárult Dániel előtt a titok látomásban.+ Dániel pedig dicsérte érte az ég Istenét. 20 Így szólt:

24 Dániel ezután bement Ariókhoz, akinek a király meghagyta, hogy végezze ki Babilon bölcseit,+ és ezt mondta neki: „Ne végezz ki egyetlen babiloni bölcset se. Vigyél a király elé, hogy megmondhassam neki az álom megfejtését.”

25 Ariók ekkor gyorsan bevitte Dánielt a király elé, és ezt mondta a királynak: „Találtam egy férfit a Júdából hozott száműzöttek között,+ aki meg tudja mondani az álom megfejtését a királynak.” 26 A király ezt kérdezte Dánieltől, akit Baltazárnak+ hívtak: „Tényleg el tudod nekem mondani az álmomat és a megfejtését?”+ 27 Dániel ezt válaszolta: „A bölcsek, mágusok, mágiát űző papok és asztrológusok nem tudják feltárni a királynak a titkot, amely felől kérdez.+ 28 De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat,+ és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi fog történni az utolsó napokban. Az álmod és a látomások, amelyeket az ágyadban láttál, a következők voltak:

29 Te, ó, király, azon gondolkodtál az ágyadban, hogy mi lesz a jövőben, és az, aki feltárja a titkokat, tudtodra adta, mi fog történni. 30 Előttem pedig ez a titok nem azért tárult fel, mert mindenkinél bölcsebb vagyok, hanem azért, hogy megtudja a király a megfejtését, és hogy megismerd szíved gondolatait.+

31 Te, ó, király, egy óriási szobrot láttál. Ez a nagy és rendkívül fényes szobor előtted állt, és félelmetes volt. 32 A szobor feje színaranyból volt,+ mellkasa és karja ezüstből,+ hasa és combja rézből,+ 33 lábszára vasból,+ lábfeje pedig részben vasból, részben cserépből volt.+ 34 Nézted, míg aztán egy kő vált le kéz érintése nélkül, és eltalálta a szobrot a vasból és cserépből való lábfejeinél, és összezúzta azokat.+ 35 Ekkor a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany mind összetört, és olyan lett, mint nyári szérűn a polyva, és a szél széthordta, úgyhogy nyoma sem maradt. A kőből, amely eltalálta a szobrot, olyan nagy hegy lett, hogy betöltötte az egész földet.

36 Ez az álom, és megmondjuk a királynak a megfejtését is. 37 Te, ó, király, királyok királya, akinek az ég Istene a királyságot,+ hatalmat, erőt és a dicsőséget adta, 38 és akinek a kezébe adta az embereket, bárhol lakjanak is, a mezei vadakat és az ég madarait, és akit úrrá tett mindezeken,+ te magad vagy az aranyfej+.

39 Utánad egy másik,+ nálad alsóbbrendű királyság fog felemelkedni. Majd megint egy másik királyság – egy harmadik –, amely rézből van, és uralkodni fog az egész földön.+

40 A negyedik királyság erős lesz, mint a vas.+ Ahogyan a vas széttör és összezúz mindent, igen, ahogyan a vas pusztít, úgy fogja széttörni és elpusztítani ezeket a királyságokat.+

41 És amint láttad, hogy a lábfej és az ujjak részben a fazekasok cserepéből, részben vasból vannak, úgy a királyság is megosztott lesz. De lesz benne valamennyi a vas keménységéből, ahogyan láttad is, hogy vas keveredett az agyaggal. 42 És ahogy a lábujjak részben vasból, részben cserépből voltak, a királyság részben erős, részben pedig törékeny lesz. 43 Amint láttad, hogy a vas agyaggal keveredett, azok emberekkel* fognak keveredni, de nem kötődnek egymáshoz, egyik a másikhoz, mint ahogyan a vas sem elegyedik a cseréppel.

44 Azoknak a királyoknak a napjaiban az ég Istene létrehoz egy királyságot,+ amely soha nem fog elpusztulni.+ Ez a királyság nem száll át más népre.+ Szétzúzza és megsemmisíti azokat a királyságokat,+ és egyedül ez a királyság marad meg örökké,+ 45 mint ahogyan láttad, hogy a hegyről egy kő vált le kéz érintése nélkül, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat.+ A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd a jövőben.+ Az álom valóra válik, és a megfejtése megbízható.”

46 Nabukodonozor király ekkor arcra borult, és hódolatát fejezte ki Dániel előtt. Majd megparancsolta, hogy adjanak neki ajándékot, és füstölögtessenek neki. 47 A király ezt mondta Dánielnek: „A ti Istenetek bizony az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója, mivel fel tudtad tárni ezt a titkot!”+ 48 A király ezért nagy méltóságra emelte Dánielt, sok értékes ajándékot adott neki, és egész Babilon tartomány uralkodójává tette,+ valamint Babilon minden bölcsének a legfőbb felügyelőjévé. 49 Dániel kérésére a király Babilon tartomány igazgatásával bízta meg Sidrákot, Misákot és Abednegót,+ Dániel azonban a király udvarában szolgált.

3 Nabukodonozor király készíttetett egy aranyszobrot, amely 60 könyök* magas és 6 könyök* széles volt, és felállíttatta Dura síkságán, Babilon tartományban. 2 Ekkor Nabukodonozor király összehívatta a satrapákat*, felügyelőket, kormányzókat, tanácsadókat, kincstárnokokat, bírókat, békebírókat és a tartományok valamennyi intézőjét, hogy jöjjenek el a szobor felavatására, melyet Nabukodonozor király állíttatott.

3 Ekkor a satrapák, felügyelők, kormányzók, tanácsadók, kincstárnokok, bírók, békebírók és a tartományok valamennyi intézője összegyűlt a szobor felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott fel. Ott álltak a szobor előtt, melyet Nabukodonozor állíttatott. 4 A hírnök pedig hangosan kihirdette: „Népek, nemzetek és nyelvi csoportok, ez a király parancsa: 5 amint meghalljátok a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, melyet Nabukodonozor király állíttatott! 6 Aki pedig nem borul le, és nem imádja, azt azon nyomban az izzó, tüzes kemencébe dobják.+” 7 Így hát amikor minden nép, nemzet és nyelvi csoport meghallotta a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer és a többi hangszer hangját, akkor leborult, és imádta az aranyszobrot, melyet Nabukodonozor király állíttatott.

8 Néhány káldeus ekkor előállt, és bevádolta* a zsidókat. 9 Ezt mondták Nabukodonozor királynak: „Ó, király, élj örökké! 10 Te, ó, király, kiadtad a parancsot, hogy minden ember, aki hallja a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot, 11 és hogy aki nem borul le, és nem imádja, azt dobják az izzó, tüzes kemencébe.+ 12 Csakhogy van néhány zsidó, akiket kineveztél Babilon tartomány igazgatására, Sidrák, Misák és Abednegó,+ akik nem tisztelnek téged, ó, király. Nem szolgálják a te isteneidet, és nem hajlandók imádni az aranyszobrot, melyet állíttattál.”

13 Nabukodonozor ekkor nagy haragjában meghagyta, hogy hozzák elé Sidrákot, Misákot és Abednegót. Így hát a király elé vitték őket. 14 Nabukodonozor ezt kérdezte tőlük: „Sidrák, Misák és Abednegó, igaz, hogy nem szolgáljátok az isteneimet,+ és nem vagytok hajlandók imádni az aranyszobrot, melyet állíttattam? 15 Ha tehát most, amint meghalljátok a kürt, síp, citera, kis hárfa, húros hangszer, duda és a többi hangszer hangját, készek vagytok leborulni és imádni a szobrot, melyet készíttettem, akkor jó. De ha nem imádjátok, azon nyomban bedobnak titeket az izzó, tüzes kemencébe. És ki az az isten, aki ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?+”

16 Sidrák, Misák és Abednegó így válaszolt a királynak: „Ó, Nabukodonozor, nem szükséges erre felelnünk neked. 17 Ha így kell történnie, akkor a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az izzó, tüzes kemencéből és a kezedből, ó, király.+ 18 De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem szolgáljuk, és az aranyszobrot, melyet állíttattál, nem imádjuk.+”

19 Ekkor Nabukodonozor annyira dühös lett Sidrákra, Misákra és Abednegóra, hogy eltorzult az arca*. Meghagyta, hogy hétszer annyira fűtsék be a kemencét, mint szokták. 20 Néhány erős katonájának megparancsolta, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednegót, és dobják be őket az izzó, tüzes kemencébe.

21 Erre a katonák megkötözték őket úgy, ahogy voltak, a köntösükkel, fejfedőjükkel és minden más ruhájukkal együtt, és bedobták őket az izzó, tüzes kemencébe. 22 Mivel a király parancsa szigorú volt, és a kemencét rendkívül felhevítették, a tűz lángja azokat a férfiakat ölte meg, akik Sidrákot, Misákot és Abednegót felvitték. 23 Sidrák, Misák és Abednegó, ez a három férfi pedig megkötözve az izzó, tüzes kemencébe esett.

24 Nabukodonozor király pedig megijedt, és sietve felkelt. Megkérdezte a magas rangú tisztviselőket: „Nem három megkötözött férfit dobtunk a tűzbe?” Ezt válaszolták a királynak: „De igen, ó, király.” 25 A király erre ezt mondta: „Én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi bajuk. A negyedik pedig úgy néz ki, mintha istenek fia lenne!”

26 Nabukodonozor ekkor odament az izzó, tüzes kemence ajtajához, és ezt mondta: „Sidrák, Misák és Abednegó, a legfelségesebb Isten szolgái,+ gyertek ki, és jöjjetek ide!” Sidrák, Misák és Abednegó ekkor kijött a tűzből. 27 A király összegyűlt satrapái, felügyelői, kormányzói és magas rangú tisztviselői+ látták, hogy a tűz nem tett kárt ezekben a férfiakban*+. Egyetlen hajszáluk sem perzselődött meg, a ruhájuk sem ment tönkre, és még a tűz szaga sem járta át őket.

28 Nabukodonozor ekkor kijelentette: „Legyen magasztalva Sidrák, Misák és Abednegó Istene,+ aki elküldte angyalát, és megmentette szolgáit. Bíztak benne, ellenszegültek a király parancsának, és készek voltak inkább meghalni*, mint hogy az ő Istenükön kívül más istent szolgáljanak vagy imádjanak.+ 29 Rendeletet bocsátok ki tehát, hogy ha bármely nép, nemzet vagy nyelvi csoport valami rosszat mond Sidrák, Misák és Abednegó Istenére, darabolják fel, és a házukat tegyék nyilvános illemhellyé*, mivel nincs más isten, aki úgy tudná megszabadítani a szolgáit, mint ő.+”

30 A király ekkor előléptette* Sidrákot, Misákot és Abednegót Babilon tartományban.+

4 „Nabukodonozor király szava minden néphez, nemzethez és nyelvi csoporthoz, amelyek az egész földön laknak: Legyen békétek bőséges! 2 Örömmel hirdetem ki, hogy milyen jeleket és csodákat tett velem a legfelségesebb Isten. 3 Milyen nagyok a jelei, és milyen hatalmasak a csodái! Királysága örök királyság, és uralma nemzedékeken át fennáll.+

4 Én, Nabukodonozor, gondtalanul éltem a házamban, és jómódban a palotámban. 5 Álmot láttam, amely félelmet keltett bennem. Ahogy az ágyamban feküdtem, a képek és a látomások, amelyeket láttam, megrémítettek.+ 6 Parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, és tudassák velem az álom megfejtését.+

7 Ekkor a mágiát űző papok, mágusok, káldeusok* és asztrológusok+ elém járultak. Amikor elmondtam nekik, mi volt az álom, nem tudták megfejteni.+ 8 Végül elém járult Dániel, akinek a neve Baltazár+ az én istenem neve után,+ és akiben a szent istenek szelleme van,+ és elmondtam neki, mi volt az álom:

9 »Ó, Baltazár, a mágiát űző papok feje!+ Jól tudom, hogy a szent istenek szelleme van benned,+ és hogy nincs olyan titok, melyet nehéz lenne megfejtened.+ Mondd el hát, mi a megfejtése a látomásoknak, melyeket álmomban láttam.

10 A látomásokban, melyeket ágyamban fekve láttam, egy rendkívül magas fa+ állt a föld közepén.+ 11 A fa megnőtt, erős lett, és a teteje az égig ért. Látható volt az egész földön. 12 Lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek. Alatta kerestek árnyékot a mező vadjai, ágain laktak az ég madarai, és arról táplálkozott minden teremtmény*.

13 Az ágyamban látott látomásokban aztán egy őrt, egy szentet láttam lejönni az égből.+ 14 Hangosan ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát,+ és vagdaljátok le az ágait! Rázzátok le róla a leveleit, és szórjátok szét a gyümölcsét! Meneküljenek a vadak alóla és a madarak az ágairól! 15 De a tövét a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, és legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen a föld növényei között.+ 16 Emberi szíve változzon át, és vadállat szívét kapja, és hét idő+ múljon el felette.+ 17 Ezt az őrök jelentették be,+ és ezt a kérést a szentek hirdették ki, hogy megtudják az élők, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán,+ és annak adja azt, akinek akarja, és az emberek közül a legalacsonyabb rangút állítja az élére.’

18 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király. Te pedig Baltazár, mondd el, mi a megfejtése, ugyanis királyságom egyetlen bölcse sem képes tudatni velem a megfejtését.+ De te képes vagy rá, mert a szent istenek szelleme van benned.«

19 Dániel, akinek a neve Baltazár,+ ekkor megijedt egy pillanatra, és a gondolatai megrémítették.

A király ezt mondta: »Ó, Baltazár, ne rémítsen meg az álom és az értelme!«

Baltazár erre így válaszolt: »Ó, uram, bár azokon teljesedne az álom, akik gyűlölnek téged, az értelme pedig az ellenségeiden!

20 A fa, melyet láttál, amely nagyra nőtt, erős lett, a teteje az égig ért, és látható volt az egész földön,+ 21 amelynek a lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek, amely alatt a mező vadjai laktak, ágain pedig az ég madarai fészkeltek,+ 22 te vagy az, ó, király, mivel naggyá lettél, megerősödtél, és nagyságod az égig ér,+ uralmad pedig kiterjed a föld legvégső határáig.+

23 És a király látott egy őrt, egy szentet+ lejönni az égből, aki ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el! A tövét azonban a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen, míg hét idő múlik el felette.’+ 24 Ez a megfejtés, ó, király, és ez a legfelségesebb Isten rendelete, amelynek be kell teljesednie uramon, a királyon: 25 Elűznek téged az emberek közül, a mező vadjaival fogsz lakni, és növényeket adnak enned, mint a bikának. Az ég harmata öntöz,+ és hét idő+ múlik el feletted,+ míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.+

26 De mivel azt mondták, hogy a fa tövét meghagyják a gyökereivel együtt,+ a királyságod újra a tied lesz, amint felismered, hogy az ég uralkodik. 27 Ezért, ó, király, bárcsak jónak tartanád a tanácsomat! Fordíts hátat a bűneidnek, és tedd azt, ami jó. Ne legyél többé igazságtalan, hanem bánj irgalmasan a szegényekkel. Hátha tovább tart jóléted.+«”

28 Mindez meg is történt Nabukodonozor királlyal.

29 Tizenkét hónap elteltével, amikor a király épp Babilon királyi palotájának a tetején sétált, 30 ezt mondta: „Hát nem ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhelynek saját erőmmel és hatalmammal fenségem dicsőségére?”

31 Alig hagyta el a szó a király száját, amikor hang hallatszott az égből: „Neked szól ez, Nabukodonozor király: »A királyságot elveszik tőled,+ 32 elűznek téged az emberek közül, és a mező vadjaival fogsz lakni. Növényeket adnak enned, mint a bikának, és hét idő múlik el feletted, míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.«”+

33 Ez abban a pillanatban beteljesedett Nabukodonozoron. Kiűzték az emberek közül, növényeket kezdett enni, mint a bika, és az ég harmata öntözte a testét, míg a haja hosszú nem lett, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karma.+

34 „Miután letelt ez az idő,+ én, Nabukodonozor, felnéztem az égre, és visszatért az értelmem. Áldottam a legfelségesebb Istent, dicsértem és dicsőítettem azt, aki örökké él, mert uralma örökké tartó uralom, és királysága nemzedékeken át fennáll.+ 35 A föld valamennyi lakója semmi hozzá képest, és azt tesz az ég seregével és a föld lakóival, amit akar. Nincs, aki megállíthatná*,+ vagy azt mondhatná neki: »Mit tettél?«+

36 Ekkor visszatért az értelmem, és visszakaptam királyságom dicsőségét, nagyságomat és fenségemet.+ Magas rangú hivatalnokaim és főrangú embereim buzgón megkerestek, visszahelyeztek a királyságomba, és még nagyobb lett a dicsőségem.

37 Most én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát,+ mert minden, amit tesz, helyes és igazságos,+ és meg tudja alázni azokat, akik büszkék.+”

5 Belsazár+ király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és bort ivott előttük.+ 2 Belsazár a bor hatása alatt megparancsolta, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket Nabukodonozor, az apja hozott el a jeruzsálemi templomból,+ hogy a király és a főrangú emberei, feleségei és másodfeleségei azokból ihassanak. 3 Ekkor elé vitték az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, Isten házából hoztak el, és a király, a főrangú emberei, feleségei és másodfeleségei azokból ittak. 4 Itták a bort, és dicsőítették az arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket.

5 Abban a pillanatban emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota falának vakolatára, a lámpatartóval szemben. A király pedig látta a kézfejet, amint ír. 6 Ekkor a király elsápadt*, gondolatai megrémítették, csípője remegett+ és a térdei összeverődtek.

7 A király hangosan kiáltott, hogy hívják össze a mágusokat, káldeusokat* és asztrológusokat.+ Ezt mondta Babilon bölcseinek: „Akárki legyen is az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és megmondja nekem a megfejtését, azt bíborba öltöztetem, aranyláncot teszek a nyakába,+ és harmadikként fog uralkodni a királyságban.”+

8 Ekkor bejött a király valamennyi bölcse, de nem tudták elolvasni az írást, sem a megfejtését megmondani a királynak.+ 9 Belsazár király ezért nagyon megijedt és elsápadt, főrangú emberei pedig összezavarodtak.+

10 A király és a főrangú emberek szavai hallatán a királyné bement a terembe, ahol a lakomát tartották, és így szólt: „Ó, király, élj örökké! Ne rémítsenek meg a gondolataid, és ne sápadj el! 11 Él a királyságodban egy ember*, akiben a szent istenek szelleme van. Apád napjaiban kiderült, hogy felvilágosult, éleslátó, és olyan bölcs, mint az istenek.+ Nabukodonozor király, a te apád megtette őt a mágiát űző papok, mágusok, káldeusok* és asztrológusok fejévé.+ Ezt tette a te apád, ó, király. 12 Ugyanis Dániel, akit a király Baltazárnak nevezett el,+ rendkívül jó képességű volt, nagy tudású és éleslátó, így meg tudta fejteni az álmokat, képes volt megmagyarázni a rejtélyeket és megoldani a nehéz ügyeket*.+ Most hívasd hát Dánielt, és meg fogja fejteni neked az írást.”

13 Dánielt tehát a király elé vitték. A király megkérdezte Dánieltől: „Te vagy a júdabeli száműzöttek közül való Dániel,+ akit az apám, a király Júdából hozott?+ 14 Azt hallottam rólad, hogy az istenek szelleme van benned,+ és hogy felvilágosult, éleslátó és rendkívül bölcs vagy.+ 15 Most vezették elém a bölcseket és a mágusokat, hogy olvassák el az írást, és tudassák velem a megfejtését, de nem képesek megfejteni az üzenetet.+ 16 Azt hallottam rólad, hogy meg tudsz fejteni dolgokat,+ és képes vagy megoldani a nehéz ügyeket*. Ha tehát el tudod olvasni az írást, és meg tudod mondani nekem a megfejtését, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot teszek a nyakadba, és harmadikként fogsz uralkodni a királyságban.+”

17 Dániel ekkor így felelt a királynak: „Ajándékaidat tartsd meg, adományaidat pedig add másoknak. De elolvasom a királynak az írást, és a megfejtését is tudatom. 18 Ó, király, a legfelségesebb Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és fenséget adott az apádnak, Nabukodonozornak.+ 19 Nagysága miatt, melyet Isten adott neki, minden nép, nemzet és nyelvi csoport reszketett, és félt tőle.+ Akit akart, megölt, akit akart, életben hagyott, akit akart, felemelt, és akit akart, megalázott.+ 20 De amikor szíve felfuvalkodott, és annyira makaccsá vált, hogy elbizakodottan cselekedett,+ akkor letaszították királyságának a trónjáról, és méltóságát elvették tőle. 21 Elűzték az emberek közül, a szíve olyanná vált, mint a vadaké, és a vadszamarakkal lakott együtt. Növényeket adtak neki enni, mint a bikának, és az ég harmata öntözte a testét, míg fel nem ismerte, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és azt állítja az élére, akit akar.+

22 De te, a fia, Belsazár, nem aláztad meg a szívedet, pedig tudtad mindezt, 23 hanem fellázadtál az ég ura ellen,+ és házának az edényeit is behozattad+. Azután te meg a főrangú embereid, feleségeid és másodfeleségeid bort ittatok belőlük, és dicsértétek az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak és semmit sem tudnak.+ De az Istent, akinek a kezében van az életed,+ nem dicsőítetted. 24 Ezért küldte a kézfejet, amely feljegyezte az írást.+ 25 Ez az írás, melyet feljegyzett: MENE, MENE, TEKEL és PARSZIN.

26 A szavak értelme pedig a következő: MENE, vagyis Isten megszámlálta királyságod napjait, és véget vetett annak.+

27 TEKEL, vagyis megmért téged a mérlegen, és túl könnyűnek* talált.

28 PERESZ, vagyis királyságodat felosztotta, és a médeknek és a perzsáknak adta.+”

29 Belsazár ekkor parancsot adott, és bíborba öltöztették Dánielt, aranyláncot raktak a nyakába, és kihirdették, hogy ő lesz a királyságban a harmadik uralkodó.+

30 Még aznap éjjel megölték Belsazárt, a káldeus királyt,+ 31 és a méd Dáriusz+ kapta meg a királyságot, aki úgy 62 éves volt ekkor.

6 Dáriusz jónak látta, hogy a királysága élére 120 satrapát* nevezzen ki.+ 2 Három magas rangú tisztviselőt rendelt föléjük, köztük Dánielt is.+ A satrapák+ mindenről beszámoltak nekik, hogy ne érje kár a királyt. 3 Dániel pedig felülmúlta a magas rangú tisztviselőket és a satrapákat, mivel rendkívül jó képességű volt,+ és a király az egész királyság fölé akarta emelni.

4 A magas rangú tisztviselők és a satrapák ezután állandóan okot kerestek arra, hogy megvádolhassák Dánielt amiatt, ahogy az állam* ügyeit intézi. De nem találtak semmit, amivel megvádolhatták volna, vagy amiben becstelen lett volna, mivel megbízható volt, és nem volt hanyag vagy tisztességtelen. 5 Így hát ezek a férfiak ezt mondták: „Semmit nem fogunk találni, amivel megvádolhatjuk Dánielt. De esetleg találunk ellene valamit amiatt, hogy engedelmeskedik Istene törvényének.+”

6 Ezért ezek a magas rangú tisztviselők és a satrapák betódultak a királyhoz, és ezt mondták neki: „Ó, Dáriusz király, élj örökké! 7 Az összes királyi tisztviselő, felügyelő, satrapa, magas rangú királyi hivatalnok és kormányzó tanácskozott, hogy királyi rendeletet kellene kibocsátani, és tilalmat elrendelni, hogy aki 30 napig rajtad kívül, ó, király, bármilyen istenhez vagy emberhez fordul könyörgésével, azt vessék az oroszlánok vermébe.+ 8 Most tehát, ó, király, bocsásd ki és írd alá a rendeletet,+ hogy a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye szerint ne lehessen rajta változtatni!+”

9 Így Dáriusz király aláírta a rendeletet és a tilalmat.

10 Dániel pedig, amint megtudta, hogy a rendeletet aláírták, bement a házába, ahol a tetőszoba Jeruzsálemre néző ablakai nyitva voltak.+ Naponta háromszor letérdelt, imádkozott, és dicsérte Istenét, mint korábban is szokása volt. 11 Azok az emberek ekkor berontottak Dánielhez, aki épp Istenéhez könyörgött, és a jóindulatáért esedezett.

12 Ezután a király elé járultak, és emlékeztették a királyi tilalomra: „Vajon nem írtál alá egy tilalmat, amely szerint ha valaki 30 napig könyörgéssel fordul bármely istenhez vagy emberhez rajtad kívül, ó, király, azt dobják az oroszlánok vermébe?” A király ezt felelte: „Igen, a rendelet a médek és perzsák visszavonhatatlan törvénye alapján érvényes.”+ 13 Erre azonnal ezt mondták a királynak: „Dániel, aki a júdabeli száműzöttek közül való,+ nem becsül sem téged, ó, király, sem a tilalmat, melyet aláírtál, hanem naponta háromszor is imádkozik!+” 14 A király nagyon feldúlt lett, amikor ezt meghallotta, és azon gondolkodott, hogyan tudná megmenteni Dánielt. Egészen napnyugtáig próbálta megmenteni, mindent megtett, amit csak tudott. 15 Végül azok az emberek bementek a királyhoz, és ezt mondták neki: „Vedd figyelembe, ó, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint ha egyszer a király kibocsátott egy tilalmat vagy rendeletet, azt nem lehet megváltoztatni!”+

16 Ekkor a király parancsára elővezették Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták.+ A király ezt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit szüntelen szolgálsz, meg fog szabadítani téged.” 17 Majd hoztak egy követ, és a verem nyílására* tették, a király pedig lepecsételte a saját és a főrangú embereinek pecsétgyűrűjével, hogy semmit se lehessen változtatni Dániel ügyében.

18 A király ekkor a palotájába ment, és az éjszakát böjtöléssel töltötte, nem vágyott szórakozásra,* és kerülte az álom. 19 Végül hajnalhasadtakor felkelt, és egyenesen az oroszlánok verméhez sietett. 20 Amikor közel ért a veremhez, szomorúan kiáltott Dánielnek. Ezt kérdezte tőle: „Ó, Dániel, az élő Isten szolgája, meg tudott menteni az oroszlánoktól az Istened, akit szüntelen szolgálsz?” 21 Dániel rögtön felelt a királynak: „Ó, király, élj örökké! 22 Az Istenem elküldte angyalát, bezárta az oroszlánok száját,+ és azok nem bántottak,+ mivel Isten ártatlannak talált. Ellened sem vétettem, ó, király.”

23 A király ekkor nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták a veremből, és nem találtak rajta semmi sérülést, mert bízott az Istenében.+

24 A király parancsára elé vitték azokat a férfiakat, akik bevádolták* Dánielt, és bedobták őket, a fiaikat és a feleségeiket az oroszlánok vermébe. Még le sem értek a verem aljára, az oroszlánok máris rájuk vetették magukat, és minden csontjukat összetörték.+

25 Dáriusz király ekkor írt a földön élő valamennyi népnek, nemzetnek és nyelvi csoportnak:+ „Legyen békétek bőséges! 26 Rendeletet bocsátok ki, hogy királyságom minden területén az emberek remegjenek félelmükben Dániel Istene miatt.+ Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királysága nem pusztul el, és uralma örökké tart.+ 27 Ő megment,+ megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön,+ hiszen megszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.”

28 Dánielnek pedig jól ment sora Dáriusz+ királyságában, és a perzsa Círusz+ királyságában is.

7 Babilon királya, Belsazár+ uralkodásának az első évében Dániel álmot látott az ágyában fekve, és látomásai voltak.+ Az álmot ekkor leírta,+ és mindenről beszámolt. 2 Így szólt Dániel:

„Ezt láttam éjszaka a látomásaimban: Az ég négy szele felkorbácsolta a nagy tengert,+ 3 és a tengerből négy hatalmas vadállat+ jött elő, mindegyik különbözött a többitől.

4 Az első oroszlánhoz hasonlított,+ és sasszárnyai voltak+. Néztem, míg kitépték szárnyait, és felemelték őt a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi szívet adtak neki.

5 Egy másik vadállat, a második, egy medvéhez hasonlított.+ Felemelte a lábát, szájában a fogai között pedig három borda volt. Ezt mondták neki: »Kelj fel, és egyél sok húst!«+

6 Azután láttam egy másik vadállatot. Leopárdhoz hasonlított,+ de négy szárny volt a hátán, olyan mint a madaraké. Négy feje volt,+ és hatalmat kapott az uralkodáshoz.

7 Ezután az éjszakai látomásokban láttam egy negyedik vadállatot, mely félelmetes, rémisztő és rendkívüli erejű volt. Nagy vasfogai voltak, falt és zúzott, ami pedig megmaradt, azt a lábával széttaposta.+ Különbözött az előtte lévő vadállatoktól, és tíz szarva volt. 8 Miközben figyeltem a szarvakat, egy másik, egy kis szarv+ nőtt ki közöttük, és az előbbi szarvak közül három letört előtte. És ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, és egy hencegő* száj+.

9 Néztem, míg trónokat állítottak fel, és az, aki ősidőktől fogva létezik,+ leült.+ Ruhája fehér volt, mint a hó,+ és fején a haj, mint a tiszta gyapjú. A trónja lángoló tűz volt, annak kerekei pedig égő tűz.+ 10 Tűzfolyam áradt és jött ki előle.+ Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte.+ Összeült a bíróság+, és könyveket nyitottak fel.

11 Akkor tovább figyeltem, mert a szarv hencegő* szavakat szólt.+ Néztem, míg a vadállatot megölték, a testét elpusztították és tűzbe dobták. 12 A többi vadállat+ uralkodói hatalmát elvették, életüket azonban egy ideig meg egy időszakig meghosszabbították.

13 Néztem tovább az éjszakai látomásokat, és egy emberfiához+ hasonló valaki jött az ég felhőivel. Bebocsátást nyert ahhoz, aki ősidőktől fogva van,+ és elé vitték, egészen közel hozzá. 14 Majd uralkodói hatalmat,+ méltóságot+ és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják.+ Uralma örökké tartó uralom, amely nem múlik el, és királysága nem semmisül meg.+

15 Én, Dániel, nagyon zaklatott lettem*, mert a látomások, amelyeket láttam, megrémítettek.+ 16 Odamentem egyhez az ott állók közül, hogy megkérdezzem, mit jelent mindez. Ő válaszolt, és tudatta velem ezeknek a dolgoknak az értelmét:

17 »Ez a négy hatalmas vadállat+ négy királyt jelent, akik majd hatalomra jutnak a földön*.+ 18 De a legfőbb Úr szentjei+ fogják megkapni a királyságot,+ és örökké az övék lesz,+ igen, örökkön örökké.«

19 Ekkor szerettem volna többet megtudni a negyedik vadállatról, amely különbözött a többitől. Roppant félelmetes volt, vasfogai és rézkarmai voltak, falt és zúzott, és eltaposta, ami megmaradt.+ 20 Szerettem volna többet tudni a fején lévő tíz szarvról+, és a másik szarvról is, amely kinőtt, amely előtt három leesett,+ amelynek szemei és hencegő* szája volt, és amely nagyobbnak tűnt, mint a többi.

21 Láttam, amint ez a szarv hadakozott a szentekkel, és föléjük kerekedett,+ 22 míg el nem jött az, aki ősidőktől fogva van,+ igazságot nem szolgáltatott a legfőbb Úr szentjeinek+, és el nem érkezett annak az ideje, hogy a szentek birtokba vegyék a királyságot.+

23 Majd így folytatta: »A negyedik vadállat egy negyedik királyság lesz a földön. Más lesz, mint az összes többi királyság, felfalja az egész földet, eltapossa és szétzúzza azt.+ 24 A tíz szarv pedig tíz király, akik ebből a királyságból emelkednek fel. Utánuk színre lép még egy király, aki különbözni fog az előzőektől, és megaláz három királyt.+ 25 A legfelségesebb Isten ellen fog beszélni,+ és folyton zaklatja a legfőbb Úr szentjeit. Meg akarja majd változtatni az időket és a törvényt, és a kezébe adják a szenteket ideig, időkig és fél időig*.+ 26 De összeült a bíróság, és elvette a király uralmát, hogy aztán megsemmisítse és teljesen elpusztítsa.+

27 A királyságot, az uralmat és az egész ég alatt lévő királyságok fenségét a legfőbb Úr szentjeiből álló népnek adták.+ Királyságuk örökké tartó királyság,+ és minden uralom őket fogja szolgálni, és nekik fog engedelmeskedni.«

28 Így végződött az, amit láttam és hallottam. Engem, Dánielt, annyira megrémítettek a gondolataim, hogy elsápadtam*. Mindezeket azonban megőriztem a szívemben.”

8 Belsazár+ király uralkodásának a harmadik évében nekem, Dánielnek, látomásom volt a korábbi látomás után.+ 2 Miközben néztem a látomást, az Elám+ tartományban lévő Susán*+ fellegvárában* voltam. Majd figyeltem tovább a látomást, és az Ulai folyónál találtam magam. 3 Amikor felnéztem, egy kost+ láttam, mely a folyó előtt állt, és két szarva+ volt. Bár mindkét szarv nagy volt, az egyik nagyobb volt, mint a másik, és a nagyobbik tűnt elő később.+ 4 Láttam, hogy a kos nyugat, észak és dél felé öklelt, és egyetlen vadállat sem tudott megállni vele szemben, és senki sem volt, aki ki tudott volna szabadítani valakit a hatalma alól*.+ Azt tette, amit akart, és felmagasztalta magát.

5 Én pedig tovább figyeltem, és azt láttam, hogy egy kecskebak+ jött nyugat* felől áthaladva az egész földön, és nem érintette a földet. A kecskebak szemei között egy feltűnő szarv volt.+ 6 A kecskebak a kétszarvú kos felé ment, amelyet a folyó előtt láttam állni. Nagy haraggal futott felé.

7 Láttam, amint a közelébe ért a kosnak, és nagyon dühös volt rá. Leütötte, letörte a két szarvát, a kosban pedig nem volt erő, hogy megálljon előtte. Az tehát leterítette a kost a földre, összetaposta, és nem volt, aki kiszabadította volna a kost a hatalma alól*.

8 A kecskebak pedig nagyon felmagasztalta magát. De amint hatalmassá vált, a nagy szarva letört, és négy feltűnő szarv nőtt a helyébe az ég négy szelének irányába.+

9 És az egyikből egy másik, egy kis szarv jött elő, ami nagyon nagyra nőtt dél, kelet* és a dicsőség* földje+ felé. 10 Olyan nagyra nőtt, hogy elért egészen az ég seregéig, és némelyeket a seregből és a csillagokból a földre vetett, majd összetaposta őket. 11 Felmagasztalta magát egészen a sereg fejedelméig, akitől elvették az állandó áldozatot, és lerombolták a szentélyét, melyet megszilárdított.+ 12 És a törvényszegés miatt kiszolgáltattak neki egy sereget az állandó áldozattal együtt. Folyton a földre vetette az igazságot, és sikeres volt abban, amit tett.

13 És hallottam, amint egy szent beszélt, és egy másik szent a következőket kérdezte tőle: „Meddig tart a látomás az állandó áldozatról, a pusztító törvényszegésről,+ és arról, hogy hagyják tiporni a szent helyet és a sereget?” 14 Így hát ezt mondta nekem: „2300 estig és reggelig. És a szent helyet minden kétséget kizáróan újra a megfelelő állapotba fogják hozni.”

15 Miközben én, Dániel, ezt a látomást figyeltem, és szerettem volna megérteni, hirtelen megjelent előttem valaki, aki úgy nézett ki, mint egy ember. 16 És egy férfi hangját hallottam az Ulai+ közepéből, aki így kiáltott: „Gábriel+, magyarázd meg neki a látottakat!”+ 17 Ő tehát odajött, ahol álltam, de amikor odajött, úgy megrémültem, hogy arccal a földre borultam. Ezt mondta nekem: „Értsd meg, ó, embernek fia, hogy a látomás a vég idejére vonatkozik.”+ 18 Miközben beszélt hozzám, arccal a földön fekve mély álomba merültem. Ezért megérintett, és felállított oda, ahol korábban álltam.+ 19 Így folytatta: „Most tudatom veled, hogy mi fog történni az ítélethirdetés befejező szakaszában, mert mindez a vég meghatározott idejére vonatkozik.+

20 A kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának a királyait jelenti.+ 21 A szőrös kecskebak Görögország királya,+ a nagy szarv pedig, mely a szemei között volt, az első király.+ 22 És hogy az letört úgy, hogy végül négy másik került a helyébe,+ az azt jelenti, hogy négy királyság lesz a nemzetéből, de nem az ő hatalmával.

23 Királyságuk befejező szakaszában, amikor a törvényszegők tetteit már nem lehet tovább fokozni*, hatalomra jut egy könyörtelen kinézetű király, aki érti a kétértelmű beszédet*. 24 Hatalmas erejű lesz, bár nem a saját erejéből. Rendkívüli módon fog pusztítani,* sikeres és hatékony lesz. A hatalmasokat elpusztítja, még a szentekből álló népet is.+ 25 Úgy lesz sikeres, hogy ravaszul megtéveszt másokat. Szívében felmagasztalja magát, és nyugalmas időben* sokakat elpusztít. Még a fejedelmek fejedelmével is szembeszegül, de összetörik kéz érintése nélkül.

26 Ami elhangzott az estékről és reggelekről szóló látomásban, igaz. Te azonban tartsd titokban a látomást, mert olyan időre vonatkozik, amely sok nap múlva jön el*.+”

27 És én, Dániel, kimerültnek éreztem magam, és lebetegedtem néhány napra.+ Majd felkeltem, és végeztem a király munkáját,+ de állandóan kábult voltam amiatt, amit láttam, és amit senki nem értett.+

9 A méd származású Ahasvérus fiának, Dáriusznak+ az első évében, akit a káldeusok királysága fölé királynak tettek meg,+ 2 tehát az uralkodásának az első évében én, Dániel, felfigyeltem a könyvekben* arra, hogy mit mondott Jehova Jeremiás prófétának arról, hány évig lesz Jeruzsálem pusztán hagyva,+ vagyis hogy 70 évig fog tartani.+ 3 Arcomat Jehova, az igaz Isten felé fordítottam, hogy könyörögjek hozzá imában, böjtöléssel+, zsákruhában és hamuban. 4 Imádkoztam Jehovához, az én Istenemhez, és megvallottam a bűneinket:

„Ó, Jehova, igaz, nagy és csodálatot keltő Isten, aki megtartja a szövetségét, és odaadó szeretettel+ bánik azokkal, akik szeretik őt, és megtartják a parancsolatait!+ 5 Vétkeztünk, rosszul és gonoszul cselekedtünk, fellázadtunk,+ megszegtük a parancsaidat és eltértünk ítéleteidtől. 6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra,+ akik a te nevedben szóltak királyainknak, fejedelmeinknek, ősapáinknak és az ország egész népének. 7 Tied, ó, Jehova az igazságosság, de miénk a szégyen*, ahogy a mai napon is van. Miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakosaié, és mindazoké Izrael népéből, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahova szétszórtad őket, mivel hűtlenek voltak hozzád.+

8 Ó, Jehova, miénk a szégyen*, királyainké, fejedelmeinké és ősapáinké, mert vétkeztünk ellened. 9 Jehova Istenünk, te irgalmas és megbocsátó vagy,+ de mi fellázadtunk ellened+. 10 Jehova Istenünk, nem hallgattunk a szavadra, nem tartottuk be a törvényeidet, amelyeket a szolgáid, a próféták által tártál elénk.+ 11 Egész Izrael áthágta a törvényedet, és elfordult tőled, nem hallgatva szavadra. Ezért ránk zúdítottad az esküvel megerősített átkot, mely meg van írva Mózesnek, az igaz Isten szolgájának a törvényében,+ mert vétkeztünk ellened. 12 És te valóra váltottad azt, amit ellenünk+ és az uralkodóink* ellen mondtál, nagy szerencsétlenséget hozva ránk. Nem történt még olyan az egész ég alatt, mint amilyen Jeruzsálemben történt.+ 13 Minden szerencsétlenség ránk zúdult,+ ahogy meg van írva Mózes törvényében, és mi, Jehova Istenünk, mégsem könyörögtünk a te jóindulatodért*, nem hagytunk fel a vétkeinkkel,+ és nem értettük meg, hogy te megtartod a szavad*.

14 Jehova, te viszont figyeltél, és szerencsétlenséget hoztál ránk, mert te, Jehova Istenünk, mindig igazságosan cselekszel. Mi mégsem engedelmeskedtünk a szavadnak.+

15 Ó, Jehova Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről,+ és nevet szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt,+ vétkeztünk, és gonoszul cselekedtünk. 16 Ó, Jehova, aki mindig igazságosan cselekszel,+ kérlek, ne haragudj és ne légy dühös tovább a városodra, Jeruzsálemre, a te szent hegyedre! Hiszen bűneink és ősapáink vétkei miatt mindazok, akik körülöttünk vannak, gyalázzák Jeruzsálemet és a te népedet.+ 17 Hallgasd meg most, ó, Istenünk, szolgád imáját és könyörgéseit, és ragyogjon fel arcod elhagyatott szentélyedre,+ önmagadért, ó, Jehova! 18 Fordítsd felém füledet, ó, Istenem, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg, hogy elhagyatottak vagyunk, és lásd a várost, melyet a nevedről neveztek el. Mert nem a mi igazságos tetteink miatt könyörgünk hozzád, hanem a te nagy irgalmad miatt.+ 19 Ó, Jehova, hallgass meg! Ó, Jehova, bocsáss meg!+ Ó, Jehova, figyelj és cselekedj! Ne késlekedj önmagadért, ó, Istenem, hiszen városod és néped a te nevedet viseli!+”

20 Még beszéltem, imádkoztam, megvallottam bűnömet, valamint népemnek, Izraelnek a bűnét, és könyörögtem Jehova Istenünkhöz, hogy bánjon kedvesen az ő szent hegyével,+ 21 igen, még imádkoztam, amikor az a férfi, Gábriel+, akit korábban láttam a látomásban,+ megérkezett hozzám az esti áldozat felajánlása idején, amikor már teljesen ki voltam fáradva. 22 Segített mindent megértenem, és ezt mondta:

„Ó, Dániel, azért jöttem, hogy jobban megérts és átláss mindent. 23 Amikor elkezdtél könyörögni, üzenetet kaptam, és azért jöttem, hogy elmondjam azt neked, mert igen szeretetreméltó*+ vagy. Gondolkodj hát el ezen, és értsd meg a látomást.

24 Hetven hét* lett kiszabva népedre és szent városodra+, hogy véget érjen a törvényszegés, megszűnjön a bűn,+ engesztelést szerezzenek a vétkekért,+ elhozzák az örök igazságosságot,+ bepecsételjék a látomást és a próféciát*,+ és hogy felkenjék a szentek szentjét. 25 Tudd meg és értsd meg, hogy a Jeruzsálem helyreállításáról és újjáépítéséről szóló kijelentés elhangzásától+ a Messiás*+ vezér+ eljöveteléig 7 hét és 62 hét lesz+. Jeruzsálemet helyreállítják, újjáépítik, lesz köztere és sáncárka, de mindez viszontagságos időkben történik.

26 A 62 hét elmúltával megölik a Messiást,+ és nem marad semmije.+

Egy következő vezér népe fogja lerombolni a várost és a szent helyet.+ És áradat által lesz vége. Mindvégig háború lesz, és az a döntés született, hogy pusztulás lesz.+

27 Egy héten át érvényben tartja a szövetséget sokak számára, a hét felén pedig megszünteti az áldozatot és az ajándékok felajánlását.+

Utálatosságok szárnyán jön a pusztító.+ És a kiirtásig még a pusztán hagyottra is rázúdul az, amiről döntés született.”

10 Círusznak+, Perzsia királyának a harmadik évében látomást kapott Dániel, akit Baltazárnak+ is hívtak. Az üzenet igaz volt, és egy nagy hadakozásról szólt. Ő megértette az üzenetet, és azt, amit látott.

2 Azokban a napokban én, Dániel, három teljes hétig gyászoltam.+ 3 Nem ettem tápláló ételt, sem húst, nem ittam bort, és olajjal sem kentem be magamat három teljes hétig. 4 Az 1. hónap 24. napján, amikor épp a nagy folyó, vagyis a Tigris*+ partján voltam, 5 felnéztem, és egy vászonruhás férfit+ láttam, akinek a derekán ufázi aranyból készült öv volt. 6 Teste olyan volt, mint a krizolit+, arca, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák, karja és lába, mint a csiszolt réz+, szavainak a hangja pedig, mint a sokaság hangja. 7 Egyedül én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem.+ De olyan nagy remegés fogta el őket, hogy elfutottak, és elrejtőztek.

8 Magamra maradtam, és amikor láttam ezt a rendkívüli látomást, nem maradt bennem erő, méltóságteljes megjelenésem odalett, és minden erőm elhagyott.+ 9 Ekkor meghallottam, hogy mond valamit. De miközben hallgattam, arcra borulva mély álomba merültem.+ 10 Aztán megérintett egy kéz,+ és felrázott, én pedig feltérdeltem, és a tenyeremre támaszkodtam. 11 A következőket mondta nekem:

„Dániel, te igen szeretetreméltó*+ férfi, figyelj oda arra, amit mondani fogok neked. Állj fel oda, ahol korábban is álltál, mert hozzád küldtek.”

Amikor ezt mondta, remegve felálltam.

12 Ő így folytatta: „Ne félj,+ Dániel! Már az első nap, hogy igyekeztél megérteni ezeket*, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta a szavaidat, és én ezért jöttem.+ 13 De a perzsa királyi birodalom fejedelme+ 21 napig szembeszállt velem. Aztán Mihály*+, az egyik legfőbb fejedelem,* a segítségemre jött, én pedig Perzsia királyainál maradtam. 14 Azért jöttem, hogy segítsek neked megérteni, mi fog történni a népeddel az utolsó napokban,+ mivel ez a látomás arról szól, hogy mi fog történni a jövőben.+”

15 Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, lehajtottam a fejem, és szólni sem bírtam. 16 Ekkor egy emberhez hasonló valaki megérintette az ajkamat,+ én pedig beszélni kezdtem, és ezt mondtam az előttem állónak: „Uram, a látomás miatt reszketek, és elhagyott az erőm.+ 17 Hogyan tudna hát urammal beszélni az ő szolgája?+ Hiszen most nincs erőm, és nem kapok levegőt.”+

18 Ekkor ez az emberhez hasonló valaki újra megérintett, és megerősített.+ 19 Majd ezt mondta: „Ne félj,+ te igen szeretetreméltó*+ férfi! Béke legyen veled!+ Légy erős, igen, légy erős!” Amikor szólt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: „Beszéljen az én uram, mert megerősítettél.”

20 Ő így folytatta: „Tudod, miért jöttem hozzád? Most visszatérek, hogy megküzdjek Perzsia fejedelmével.+ Amikor elmegyek, Görögország fejedelme fog jönni. 21 De elmondom neked, hogy mi van feljegyezve az igazság könyvében. Nincs senki sem, aki erős támaszom volna mindezekben, csak Mihály+, a fejedelmetek.+

11 Én pedig a méd Dáriusz+ első évében mellé álltam, hogy erősítsem és támogassam*. 2 Most elmondom neked az igazságot:

Még három király lesz* Perzsiában, a negyedik pedig nagyobb gazdagságot halmoz fel, mint az összes többi. És amint megerősödik a gazdagsága miatt, mindent megmozgat Görögország+ királysága ellen.

3 És feláll egy hatalmas király, aki nagy hatalommal uralkodik,+ és azt tesz, amit akar. 4 Ám amikor már felállt, királysága összeomlik, és felosztják azt az ég négy szele felé,+ de nem a leszármazottai között, és az uralmuk nem lesz ugyanolyan, mint az övé. Királyságát gyökerestől kiszaggatják, másoké lesz, nem az övék.

5 A déli király pedig megerősödik, mármint az egyik fejedelme. De valaki legyőzi őt, és nagy hatalommal fog uralkodni, nagyobb uralkodói hatalommal, mint az.

6 Néhány év elteltével szövetséget fognak kötni, és hogy egyezségre lépjenek, a déli király lánya az északi királyhoz fog menni. De a lány nem tartja meg karja erejét, és a király sem áll meg, sem az ő karja. És kiszolgáltatják a lányt és azokat, akik elhozták, valamint az apját és azt, aki abban az időben erőssé tette. 7 És a lány gyökerének az egyik hajtása elfoglalja a király helyét, a hadsereghez megy, és az északi király erődje ellen fordul, rájuk támad, és győzni fog. 8 És azok isteneivel, fémszobraival*, értékes ezüst- és aranytárgyaival, valamint a foglyokkal Egyiptomba megy. Majd néhány évre távol tartja magát az északi királytól, 9 aki fel fog vonulni a déli király királysága ellen, de visszatér a saját földjére.

10 Fiai háborúra készülődnek, és nagy katonai sereget gyűjtenek. Egyikük* mindenképp eljön, és végigsöpör, mint egy áradat. De visszamegy, háborút vív, és egészen az erődjéig jut.

11 A déli király megharagszik, és kimegy, hogy megütközzön vele, mármint az északi királlyal. Az pedig nagyon sok embert összegyűjt, de a sokaság a másik kezébe kerül. 12 És elhurcolják a sokaságot. A szíve felfuvalkodik, és tízezreket ejt el, de nem használja ki erős helyzetét.

13 Az északi király pedig visszatér, és nagyobb sokaságot gyűjt egybe, mint először. És az idők végén, néhány év múlva, biztosan eljön, méghozzá egy nagy, jól felszerelt hadsereggel. 14 Azokban az időkben sokan felkelnek a déli király ellen.

És a népedből azokat, akik erőszakosak*, beleviszik abba, hogy megpróbáljanak valóra váltani egy látomást, de elbuknak.

15 És eljön az északi király, ostromsáncot emel, és elfoglal egy megerősített várost. Dél seregei* nem állnak meg, sem a válogatott emberei, és nem lesz erejük az ellenállásra. 16 Aki pedig ellene jön, azt tesz, amit akar, és senki sem áll meg előtte. Megáll a dicsőség* földjén+, és hatalma lesz arra, hogy pusztítson. 17 Elhatározza,* hogy eljön királysága teljes erejével, és egyezséget köt vele. Végrehajtja a terveit. Lehetőséget kap arra, hogy az asszonyok lányának a vesztét okozza. A lány pedig nem áll meg, és nem marad az övé. 18 A király visszafordítja arcát a partvidékek felé, és sokat elfoglal. Egy parancsnok véget vet a megaláztatásnak, amit a király okozott neki. A megaláztatásnak vége lesz, mert az lesz megalázva, aki megalázta őt. 19 Aztán a király visszafordítja arcát saját földjének erődjei felé, majd megbotlik, elesik, és nem lehet megtalálni.

20 Olyan valaki áll a helyére, aki behajtót* küld, hogy járja be a dicső királyságot. Néhány napon belül azonban megtörik, de nem haraggal, és nem is háborúban.

21 Megvetésre méltó ember áll a helyére, és nem adják neki a királyság fenségét. Nyugalmas időben* jön, és hízelgéssel* magához ragadja a királyságot. 22 Az áradathoz hasonló seregeket* elsöprik miatta, és összetörik őket, akárcsak a szövetség+ vezérét+. 23 És mivel szövetkeznek vele, továbbra is félrevezet másokat, tettre kel, és hatalmas lesz egy kis nemzet által. 24 Nyugalmas időben* behatol a tartomány leggazdagabb* részeibe, és olyasmit tesz, amit egyetlen ősapja sem. Prédát, zsákmányt és javakat osztogat a nép között, és terveket sző a megerősített helyek ellen, de csak egy ideig.

25 Összeszedi erejét és bátorságát*, hogy egy hatalmas sereggel a déli király ellen forduljon, a déli király pedig rendkívül nagy és hatalmas hadsereggel háborúra készül. És nem áll meg, mert terveket szőnek ellene. 26 Azok okozzák összeomlását, akik ínyencfalatjait eszik.

Haderejét elsöprik, és sokan elesnek.

27 Ez a két király gonoszt forral a szívében, és egy asztalnál ülve hazudnak egymásnak. De nem járnak sikerrel, mert a vég még hátravan, a meghatározott időben lesz.+

28 Azután visszatér a földjére nagy vagyonnal, és a szíve a szent szövetség ellen lesz. Végrehajtja a terveit, és visszamegy a földjére.

29 A meghatározott időben visszatér, és dél ellen vonul. De ekkor nem úgy lesz, mint korábban volt, 30 mert Kittim+ hajói ellene jönnek, és megalázzák.

Visszamegy, ítéletet hirdet* a szent szövetség ellen,+ és végrehajtja a terveit. Visszamegy, és azokra fordítja figyelmét, akik elhagyják a szent szövetséget. 31 Seregek* állnak fel, melyek tőle származnak. Megszentségtelenítik a szentélyt+ és az erődöt, és eltávolítják az állandó áldozatot+.

Majd felállítják a pusztító utálatosságot.+

32 Akik gonoszul cselekszenek a szövetség ellen, azokat hízelgő* szavakkal hitehagyásra veszi rá. Azok az emberek viszont, akik ismerik Istenüket, győznek, és sikeresek lesznek. 33 A nép közül pedig az éleslátó+ személyek sokakat megértéshez segítenek. Ám elbuktatják őket néhány napra karddal és tűzlánggal, fogsággal és fosztogatással. 34 De amikor elbuktatják őket, egy kis segítséget kapnak, és sokan hízelgéssel* csatlakoznak hozzájuk. 35 Az éleslátó személyek közül is elbuktatnak néhányat, hogy elvégezzék* a finomító munkát, valamint a tisztítást és a fehérítést+ a vég idejéig, mert annak a meghatározott ideje még hátravan.

36 A király azt tesz, amit akar, és minden isten fölé magasztalja és emeli magát. Az istenek Istene+ ellen pedig megdöbbentő dolgokat fog mondani. Sikeres lesz egészen addig, míg az ítélethirdetés a végére nem ér, mert be kell teljesednie annak, ami el lett határozva. 37 Ősapáinak Istenét nem veszi figyelembe, az asszonyok kívánságát, sőt a többi istent sem veszi figyelembe, hanem mindenki fölé emeli magát. 38 Inkább az erődök istenének ad dicsőséget, olyan istennek ad dicsőséget arannyal, ezüsttel, drágakővel és értékes dolgokkal, akit ősapái nem ismertek. 39 És egy idegen istenben bízva* végrehajtja a terveit a legjobban megerősített erődök ellen. Aki elismeri,* azt dicsőséggel halmozza el, és sokak fölé teszi meg uralkodónak. A földet pedig felosztja fizetségért.

40 A vég idején a déli király küzdeni kezd vele*, az északi király pedig forgószélként tör rá szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval. Betör az országokba, és végigsöpör rajtuk, mint egy árvíz. 41 Még a dicsőség* földjére+ is bemegy, és sok ország elbukik. De a következők megmenekülnek a kezéből: Edom, Moáb, illetve az ammoniták színe-java. 42 És újra meg újra kinyújtja kezét az országok ellen. Egyiptom országa pedig nem menekül meg. 43 Uralja Egyiptom rejtett arany- és ezüstkincseit és minden értékes dolgát. A líbiaiak és az etiópok követik a nyomdokait.

44 De hírek jönnek keletről* és északról, amelyek felkavarják, és nagy haraggal előretör, hogy sokakat megsemmisítsen és elpusztítson. 45 Felállítja királyi* sátrait a nagy tenger és a dicsőség* szent hegye+ között. Őt pedig utoléri a vég, és nem lesz, aki segítsen rajta.

12 Abban az időben feláll Mihály*+, a nagy fejedelem,+ aki a népedért* áll. És olyan nyomorúságos idő lesz, amilyen még nem volt, mióta nemzet létezik. Abban az időben a néped megmenekül,+ mindenki, aki be van írva a könyvbe.+ 2 A föld porában alvók közül pedig sokan felébrednek, néhányan örök életre, mások pedig gyalázatra és örökké tartó megvetésre.

3 Akik éleslátóak, úgy fénylenek majd, mint az égbolt, azok pedig, akik sokaknak segítenek, hogy igazságossá váljanak, úgy fognak fényleni, mint a csillagok, örökkön örökké.

4 Te pedig, Dániel, tartsd titokban ezeket a szavakat, és pecsételd be ezt a könyvet a vég idejéig.+ Sokan fognak kutatni*, és bőséges lesz az igaz ismeret.+”

5 És én, Dániel, azt láttam, hogy még két másik személy is áll ott, az egyik a folyónak ezen az oldalán, a másik pedig a folyó túloldalán.+ 6 Akkor az egyik ezt kérdezte a vászonruhás férfitól+, aki a folyó felett volt: „Mennyi idő telik még el ezeknek a csodálatos dolgoknak a végéig?” 7 És hallottam, hogy a vászonruhás férfi, aki a folyó felett volt, jobb és bal kezét az égre emelve megesküdött arra, aki örökké él:+ „Meghatározott időig, meghatározott időkig és egy fél időig* fog tartani. Amikor véget ér a szent nép hatalmának szétzúzása,+ mindez a végére jut.”

8 Én pedig hallottam, de nem értettem,+ ezért ezt kérdeztem: „Ó, uram, mi lesz ezeknek a vége?”

9 Ő így folytatta: „Menj, Dániel, mert ezeket a szavakat titokban kell tartani, és bepecsételve kell maradniuk a vég idejéig.+ 10 Sokan majd megtisztítják és megfehérítik magukat, és meg lesznek finomítva.+ A gonoszok pedig gonoszul fognak cselekedni, és egyetlen gonosz sem fogja ezeket megérteni, de aki éleslátó, az megérti.+

11 És attól az időtől fogva, hogy eltávolítják az állandó áldozatot+ és felállítják a pusztító utálatosságot,+ 1290 nap telik el.

12 Boldog, aki vár*, és megéri az 1335 napot!

13 Te pedig tarts ki mindvégig! Nyugodni térsz, de felkelsz majd a sorsodra* a napoknak végén.+”