Szeptember 30., kedd
„Isten hűséges, és nem fogja engedni, hogy olyan kísértés érjen titeket, amit már nem tudtok elviselni, hanem amikor kísértés ér titeket, a kivezető utat is elkészíti, hogy ki tudjatok tartani” (1Kor 10:13).
Ha visszagondolsz az önátadási fogadalmadra, az erőt ad, hogy ellen tudj állni a kísértéseknek. Például, nem fogsz flörtölni más házastársával, mert a fogadalmaddal megígérted Jehovának, hogy sohasem fogsz ilyen szégyenteljes dolgot tenni. Már csírájában elfojtod a rossz hajlamaidat, így nem kell később kiszaggatnod a helytelen érzéseket a szívedből. Egy lépést sem teszel a gonoszok ösvényén, elfordulsz tőle (Péld 4:14, 15). Neked is az a legfontosabb, mint Jézusnak, hogy égi Atyád kedvére tegyél, és habozás nélkül elutasíts mindent, amivel megbántanád Istent, akinek átadtad az életedet (Máté 4:10; Ján 8:29). A próbák és a kísértések valójában lehetőséget adnak, hogy bizonyítsd: te állandóan követni akarod Jézust. És ne félj, Jehova nem fog magadra hagyni. w24.03 10:8-10
Október 1., szerda
„A felülről való bölcsesség… engedelmességre kész” (Jak 3:17).
Veled is előfordult már, hogy nehéz volt valakinek engedelmeskedned? Dávid királlyal megesett, ezért ezt kérte Istentől: „indíts arra, hogy készségesen engedelmeskedjek” (Zsolt 51:12). Szerette Jehovát, mégsem volt könnyű engedelmeskednie. Ezzel mindannyian így vagyunk, mivel születésünktől fogva hajlunk az engedetlenségre. Sátán pedig szüntelenül rá akar venni minket arra, hogy fordítsunk hátat Jehovának (2Kor 11:3). És olyan világban élünk, amely folyton lázong, át van itatva azzal a szellemmel, „amely most az engedetlenség fiaira jellemző” (Ef 2:2). Tehát keményen küzdenünk kell az öröklött bűn, az Ördög és a világ nyomása ellen, hogy engedelmeskedni tudjunk Jehovának, és azoknak, akikre hatalmat bízott. w23.10 42:1
Október 2., csütörtök
„Te mostanáig tartogattad a jó bort” (Ján 2:10).
Mit tanulhatunk abból, amikor Jézus csoda útján borrá változtatta a vizet? A tanulság az, hogy mennyire fontos az alázat. Jézus nem dicsekedett azzal, hogy ilyen csodát tett. Sőt, ha belegondolunk, sohasem viselkedett büszkén, sosem dicsekedett azzal a sok jóval, amit tett. Mindig az égi Atyjának tulajdonította az érdemet (Ján 5:19, 30; 8:28). Jó, ha mi is igyekszünk ilyen alázatosan gondolkodni magunkról. Sose magunkra irányítsuk a figyelmet, hanem a csodálatos Istenünkkel dicsekedjünk (Jer 9:23, 24). Elvégre mire lennénk képesek a segítsége nélkül? (1Kor 1:26–31). Ha alázatosak vagyunk, nem hívjuk fel a figyelmet arra, hogy mennyi jót teszünk másokért. Megelégszünk azzal, hogy Jehova látja és értékeli az erőfeszítéseinket (Héb 13:16; vesd össze: Máté 6:2–4). Biztosak lehetünk benne, hogy ő nagyon örül, ha igyekszünk követni Jézus példáját az alázatban (1Pét 5:6). w23.04 15:9, 11-12