Mit tanulhatunk abból, amikor Jézus csoda útján borrá változtatta a vizet? A tanulság az, hogy mennyire fontos az alázat. Jézus nem dicsekedett azzal, hogy ilyen csodát tett. Sőt, ha belegondolunk, sohasem viselkedett büszkén, sosem dicsekedett azzal a sok jóval, amit tett. Mindig az égi Atyjának tulajdonította az érdemet (Ján 5:19, 30; 8:28). Jó, ha mi is igyekszünk ilyen alázatosan gondolkodni magunkról. Sose magunkra irányítsuk a figyelmet, hanem a csodálatos Istenünkkel dicsekedjünk (Jer 9:23, 24). Elvégre mire lennénk képesek a segítsége nélkül? (1Kor 1:26–31). Ha alázatosak vagyunk, nem hívjuk fel a figyelmet arra, hogy mennyi jót teszünk másokért. Megelégszünk azzal, hogy Jehova látja és értékeli az erőfeszítéseinket (Héb 13:16; vesd össze: Máté 6:2–4). Biztosak lehetünk benne, hogy ő nagyon örül, ha igyekszünk követni Jézus példáját az alázatban (1Pét 5:6). w23.04 15:9, 11-12

Pál apostol azt írta a hittársainak, hogy vegyék figyelembe egymás érdekeit. Hogyan alkalmazhatjuk ezt az összejövetelen? Tudjuk, hogy mások is szeretnének hozzászólni, éppúgy, mint mi. Szemléltetésül: amikor együtt vagy a barátaiddal, nyilván nem szeretnéd uralni a beszélgetést. Akkor fogják a többiek jól érezni magukat, ha ők is szóhoz jutnak. Az összejöveteleken is az a cél, hogy a lehető legtöbben tudjanak hozzászólni. Ha lehetőséget adunk a testvéreinknek, hogy ők is kifejezzék a hitüket, azzal sokat teszünk azért, hogy az összejövetelünk bátorító legyen (1Kor 10:24). Próbálj röviden fogalmazni, így több idő jut arra, hogy mások is hozzászóljanak. Arra is fontos figyelned, hogy ne beszélj a bekezdésben szereplő összes fő gondolatról. Máskülönben, még ha tömören fogalmazol is, nem hagysz lehetőséget másoknak a hozzászólásra. w23.04 18:11-13

Ne feledjük, mennyire fontos igyekeznünk jót tenni másokkal, különösen úgy, hogy prédikálunk. A szolgálatban rugalmasnak kell lennünk, ha szeretnénk hatékonyak lenni. Nagyon eltérő hátterű és hozzáállású emberekkel találkozunk, és az is nagyon különböző, hogy miben hisznek. Sokat tanulhatunk Pál apostoltól, akit Jézus a nemzetek apostolává nevezett ki (Róma 11:13). Pál eredményesen prédikált zsidóknak, görögöknek, művelt embereknek, egyszerű földműveseknek, hivatalnokoknak és királyoknak is. Azért, hogy az üzenetével hatással tudjon lenni a hallgatói szívére, „mindenfajta embernek mindenné” lett (1Kor 9:19–22). Mindig figyelembe vette, hogy milyen az emberek kultúrája, neveltetése, és hogy miben hisznek. Mi is eredményesek lehetünk a szolgálatban, ha figyelembe vesszük ezeket, és ennek megfelelően tálaljuk az üzenetünket. w23.07 32:11-12