Pál apostolnak boldog, tartalmas élete volt Jehova szolgálatában, de számos nehézséget és próbát is el kellett viselnie. Gyakran hosszú utakat tett meg, pedig akkoriban az utazás meglehetősen viszontagságos volt. Nem egyszer került veszélybe a folyók vagy az útonállók miatt. Többször előfordult az is, hogy az ellenségei bántalmazták (2Kor 11:23–27). Ezenkívül a keresztény hittársai sem mindig fejezték ki az értékelésüket azért, amit értük tett (2Kor 10:10; Flp 4:15). Mi segített Pálnak, hogy mindezek ellenére állhatatosan szolgálja Jehovát? Az, hogy a saját élményeiből és a szent Írások tanulmányozásából jól megismerte Jehova Istent. Meggyőződött róla, hogy nagyon szereti őt (Róma 8:38, 39; Ef 2:4, 5). És ő is szívből megszerette Jehovát. Ez a szeretet pedig arra indította, hogy kitartóan szolgáljon „a szenteknek”, vagyis a hittársainak (Héb 6:10). w23.07 30:5-6

Sokan elismerik, hogy szükség van a felsőbb hatalmakra, vagyis a kormányzatokra, és hogy bizonyos törvényeket be kell tartanunk. Viszont azokat a törvényeket, melyeket nem tartanak jogosnak, nem akarják betartani. A Biblia elismeri, hogy a kormányok Sátán befolyása alatt állnak, szenvedést okoznak, és hamarosan megszűnnek (Zsolt 110:5, 6; Préd 8:9; Luk 4:5, 6). De arról is ír, hogy aki „ellenszegül a hatalomnak, Isten intézkedésével száll szembe”. Ezek a kormányzatok Jehova engedélyével léteznek, hogy fenntartsák a rendet. Ezért elvárja, hogy alárendeljük magunkat nekik, és megadjuk, ami megilleti őket: az adót, a tiszteletet és az engedelmességet (Róma 13:1–7). Talán igazságtalannak és kényelmetlennek érzünk egyes törvényeket, de mivel szeretnénk engedelmeskedni Jehovának, a kormányzatoknak is engedelmeskedünk, feltéve, hogy nem kérnek tőlünk olyasmit, amivel megszegnénk Isten parancsait (Csel 5:29). w23.10 42:9-10

Sámson születésének az idején a filiszteusok uralkodtak Izrael nemzete fölött. A nép rengeteget szenvedett miattuk, mert elnyomták őket (Bír 13:1). Jehova Sámsont választotta ki, hogy „élen [járjon] abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből” (Bír 13:5). Sámsonnak Jehovára kellett támaszkodnia, hogy eleget tudjon tenni ennek a nehéz feladatnak. Egyszer egy filiszteus hadsereg el akarta fogni Sámsont Lehiben, mely nyilván Júdában volt. Júda férfiai nagyon féltek, ezért úgy döntöttek, hogy kiszolgáltatják Sámsont az ellenségnek. A saját népének tagjai alaposan megkötözték őt két új kötéllel, és átadták a filiszteusoknak (Bír 15:9–13). „Ám Jehova szelleme működni kezdett rajta”, és lemállottak róla a kötelek. Ezután „talált egy szamárcsődör-állkapcsot, amely még nem száradt ki”, és megölt vele 1000 filiszteust (Bír 15:14–16). w23.09 37:3-4