Tegyük fel, hogy egy társas összejövetelen együtt vagy a barátaiddal, testvérekkel és testvérnőkkel. Igazán jól érzitek magatokat, és készítetek egy csoportképet. Sőt, a biztonság kedvéért csináltok még két fotót, hátha az első nem jól sikerült, így több képed is van. Amikor visszanézed őket, észreveszed, hogy az egyiken az egyik barátod furcsa grimaszt vág. Nos, kitörlöd ezt a képet, mert csak a jókat szeretnéd megtartani, amelyeken mindenki mosolyog, az a bizonyos barátod is. Biztos neked is sok jó közös élményed volt már a testvérekkel. De mi a helyzet, ha olykor-olykor valamelyik testvér mond vagy tesz valamit, amivel megbánt téged? Vajon az ilyesmit is érdemes megőrizni az emlékeid között? Nem lenne jobb inkább kitörölni, akárcsak egy rosszul sikerült fényképet? (Ef 4:32). Elvégre bőven marad még kellemes emléked a testvéreidről. Ezek azok, amelyeket érdemes megtartanod! w23.11 47:16-17

Az eredeti görög kifejezések arra utalnak, hogy egy keresztény nő öltözete ne keltsen rossz érzést másokban. Öröm látni, hogy az érett gondolkodású testvérnők megfogadják ezt a tanácsot, és emellett tisztánlátásra is törekszenek. A tisztánlátás jó ítélőképességet jelent, vagyis, hogy valaki képes megkülönböztetni a helyest a helytelentől, és így jó döntést hoz. Abigail nagyon jó példa. A férje rosszul döntött, és majdnem szerencsétlenséget hozott az egész háznépére. De Abigail közbelépett. Mivel jó ítélőképességgel mérte fel a helyzetet, sokakat megmentett (1Sám 25:14–23, 32–35). A jó ítélőképesség nekünk is segíthet például abban, hogy tudjuk, mikor beszéljünk, és mikor hallgassunk. És abban is segít, hogy ne legyünk tolakodóak, amikor érdeklődünk mások iránt (1Tessz 4:11). w23.12 52:8-9

Pál apostol ezeket a szavakat a Rómában lévő gyülekezet keresztényeinek írta. Az ottani testvérek és testvérnők megismerték Jehovát és Jézust, hittek bennük, és keresztények lettek. A hitük eredményeként pedig Jehova igazságosnak nyilvánította őket, és felkente a szent szellemével (Róma 5:1). Ezáltal egy biztos reménységet tudhattak magukénak, amely alapján egy csodálatos jövő elé néztek. Pál később az efézusi keresztényeknek is írt arról a reménységről, amelyre elhívták őket. Azt mondta, hogy Jehova ezt a reménységet „örökségül [tartogatja] a szenteknek” (Ef 1:18). A kolosszéiaknak pedig rámutatott, hogy ez a reménység az égben van számukra fenntartva (Kol 1:4, 5). A felkent keresztények tehát abban reménykednek, hogy örök életet kapnak az égben, és Krisztussal uralkodhatnak majd (1Tessz 4:13–17; Jel 20:6). w23.12 51:4-5