Vannak, akik közelebb állnak hozzánk a gyülekezetben, és ez nem baj, hiszen Jézusnak is volt egy olyan tanítványa, akit különösen szeretett (Ján 13:23; 20:2). De Péter apostol arra int, hogy mindenki iránt olyan szeretettel legyünk a gyülekezetben, amilyen a családtagok között van (1Pét 2:17). Arra ösztönöz, hogy buzgón, szívből szeressük egymást (1Pét 1:22). A „buzgón szeret” kifejezés arra utal, hogy még olyankor is mutassunk szeretetet, amikor az nem jön természetesen. Például, ha egy testvér megbánt minket, lehet, hogy az jönne ösztönösen, hogy mi is úgy bánjunk vele, ahogyan ő bánt velünk. De Péter azt tanulta Jézustól, hogy Jehovának nem tetszik, ha visszavágunk (Ján 18:10, 11). Ezért ezt tanácsolja: „Ne fizessétek vissza sérelemmel a sérelmet, vagy sértegetéssel a sértegetést. Inkább áldással viszonozzátok” (1Pét 3:9). Tehát, ha buzgón szeretjük a testvéreket, kedvesek és figyelmesek leszünk. w23.09 41:9-11

Milyen gyorsan felnőnek a gyerekek! Nekik nem kell erőfeszítést tenniük ezért, de nekünk tennünk kell azért, hogy érett kereszténnyé váljunk (1Kor 13:11; Héb 6:1). Ehhez szoros kapcsolatot kell kialakítanunk Jehovával. És szükségünk van a szent szellemére is ahhoz, hogy neki tetsző tulajdonságokat fejlesszünk ki, hasznos képességeket sajátítsunk el, és felkészüljünk a jövőbeli szerepekre és feladatokra (Péld 1:5). Jehova férfinak és nőnek alkotta meg az embereket (1Móz 1:27). A férfiak és a nők nemcsak a fizikai felépítésükben különböznek, hanem sok minden másban is. Például, Jehova eltérő szerepet szánt nekik. Ahhoz, hogy ezeket be tudják tölteni, szükségük van bizonyos tulajdonságokra és képességekre (1Móz 2:18). w23.12 52:1-2

Jézus azt akarta, hogy az emberek használják Jehova nevét. Akkoriban az ájtatos vallási vezetők váltig állították, hogy Isten neve túl szent ahhoz, hogy bárki is kimondja. Ez viszont nem tartotta vissza Jézust attól, hogy tiszteletet szerezzen Jehova nevének, például akkor is, amikor meggyógyított egy démontól megszállt férfit. Az emberek nagyon megrémültek, és kérték Jézust, hogy menjen el (Márk 5:16, 17). Jézus elment, de azt akarta, hogy az ott lakók is megismerjék Jehova nevét. Ezért megparancsolta a meggyógyított férfinak, hogy mondja el másoknak, mit tett érte Jehova. Ne róla beszéljen, hanem Jehováról (Márk 5:19). Jézus ma is ugyanezt szeretné: ismertté tenni az Atyja nevét (Máté 24:14; 28:20). Örömet szerzünk neki, ha kivesszük a részünket ebből a munkából. w24.02 6:10