Befejező megbeszélés a keresztelkedésre jelentkezőkkel

A keresztelkedésre általában Jehova Tanúi kongresszusain kerül sor. A keresztelkedési beszéd végén az előadó megkéri a keresztelkedésre jelentkezőket, hogy álljanak fel, majd hangosan válaszoljanak a következő két kérdésre:

1. Megbántad a bűneidet, átadtad magad Jehovának, és hiszed, hogy a megmentés Jézus Krisztus által lehetséges?

2. Megértetted, hogy a keresztelkedésed Jehova Tanújaként, Jehova szervezetének a tagjaként azonosít téged?

Az ezekre a kérdésekre adott igenlő válaszukkal a keresztelkedésre jelentkezők megvallják, hogy hisznek a váltságban, és hogy feltétel nélkül átadták magukat Jehovának (Róma 10:9, 10). Imával kísérve előre gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken, hogy a saját meggyőződésükkel összhangban tudjanak válaszolni.

Átadtad magad Jehovának imában, és megígérted neki, hogy egyedül őt imádod, és az lesz a legfontosabb az életedben, hogy az akaratát tedd?

Teljesen biztos vagy benne, hogy a legközelebbi alkalommal meg akarsz keresztelkedni?

Milyen ruha illik a keresztelkedéshez? (1Tim 2:9, 10; Ján 15:19; Flp 1:10).

A ruhánknak „szerénységet és józanságot” kell tükröznie, azt, hogy istenfélő emberek vagyunk. A keresztelkedők ezért nem vesznek fel szerénytelen fürdőruhát vagy feliratos ruhát. A ruhájuknak rendezettnek, tisztának, ízlésesnek és az alkalomhoz illőnek kell lennie.

Hogyan viselkedjen valaki, amikor megkeresztelkedik? (Luk 3:21, 22).

Jézus keresztelkedése mintául szolgál a ma élő keresztényeknek. Felismerte, hogy a keresztelkedés komoly lépés, és ez a viselkedésén is meglátszott. Ezért a keresztelkedéskor nem volna helyes oda nem illően humorizálni, játszani, úszkálni vagy másvalamit tenni, ami elterelné a figyelmet az alkalom komolyságáról. Ezenkívül egy új keresztény nem viselkedik úgy, mintha nagy győzelmet aratott volna. Igaz, a keresztelkedés örömteli alkalom, de az örömünket méltósággal fejezzük ki.

Hogyan segít eleget tenni a Jehovának tett fogadalmadnak az, ha rendszeresen eljársz az összejövetelekre, és időt töltesz azokkal, akik a gyülekezetedhez tartoznak?

Miért létfontosságú, hogy a keresztelkedésed után is jó időterved legyen a személyes tanulmányozásra, és rendszeresen részt vegyél a szolgálatban?

ÚTMUTATÁS A GYÜLEKEZETI VÉNEKNEK

Amikor egy kereszteletlen hírnök elmondja, hogy szeretne megkeresztelkedni, buzdítani kell, hogy vizsgálja meg a 12–49. oldalon levő, „Kérdések azokhoz, akik szeretnének megkeresztelkedni” című részt. Fel kell hívni a figyelmét a 7. oldalon levő, „Néhány szó a kereszteletlen hírnökhöz” című részre, mely kifejti, hogyan készülhet fel a vénekkel folytatott megbeszélésekre. Az ott leírtak értelmében a megbeszélések folyamán a keresztelkedésre jelentkezők felhasználhatják a jegyzeteiket, és nyitva hagyhatják a füzetüket. Arra azonban nincs szükség, hogy valaki átvegye velük a kérdéseket, mielőtt találkoznak a vénekkel.

Ha valaki szeretne megkeresztelkedni, tudatnia kell a vének testületének koordinátorával. Miután a jelentkezőnek volt ideje áttekinteni a „Kérdések azokhoz, akik szeretnének megkeresztelkedni” című részt, a vének testületének koordinátora megkérdezi tőle, hogy átadta-e magát imában Jehovának, hogy cselekedje az akaratát. Ha igen, akkor a vének testületének koordinátora megszervezi, hogy két vén megbeszélje vele a „Kérdések azokhoz, akik szeretnének megkeresztelkedni” című részt. Más-más vén vegye át vele a két részt. A megbeszélésekkel nem kell várni a kongresszus bejelentéséig.

A két részt általában két alkalommal, alkalmanként egy-egy órában lehet átvenni, bár több idő is igénybe vehető, ha a szükség úgy kívánja. A beszélgetéseket imával kell kezdeni és befejezni. Se a jelentkező, se a vén ne siesse el a kérdések megvizsgálását. A megbízott vének minél hamarabb szánjanak időt a megbeszélésekre.

Általában az a legjobb, ha minden keresztelkedésre jelentkezővel egyénileg veszik át a kérdéseket, és nem csoportosan. Ha a jelentkező mindegyik kérdésre válaszol, a vének tiszta képet kapnak arról, hogy mennyire érti az anyagot, és nem lesznek kétségeik afelől, hogy készen áll-e a keresztelkedésre. Továbbá a jelentkező is nagyobb ösztönzést érez arra, hogy kifejezze a gondolatait. A házastársakkal együtt is meg lehet tartani a megbeszélést.

Ha egy testvérnő jelentkezik keresztelkedésre, a megbeszéléseket úgy kell lebonyolítani, hogy mások láthassák, de ne hallják őket. Ha szükséges, hogy egy harmadik személy is jelen legyen, meg lehet kérni egy vént vagy kisegítőszolgát a megbeszélt résztől függően, ahogyan ezt a következő bekezdés részletezi.

Ha egy gyülekezetben nagyon kevés vén van, az „1. rész. Keresztényi hitnézetek” című egységben található kérdéseket egy rátermett és jó ítélőképességű kisegítőszolga is átveheti a jelentkezővel. A „2. rész. Keresztényi élet” című anyagot mindenképpen vének vegyék át a jelentkezővel. Ha a gyülekezetben nincs elég alkalmas testvér, a körzetfelvigyázó úgy dönthet, hogy segítséget kér egy közeli gyülekezetből.

Ha a keresztelkedésre jelentkező kiskorú, akkor keresztény szülei közül mindkettő vagy legalább az egyikük legyen jelen a megbeszéléseken. Ha egyik szülő sem tud jelen lenni, akkor két vén (vagy egy vén és egy kisegítőszolga; az anyagtól függően) beszélje meg vele a kijelölt részt.

A véneknek meg kell győződniük arról, hogy a keresztelkedésre jelentkező észszerű mértékben érti-e a Biblia alaptanításait. Arról is meg kell bizonyosodniuk, hogy mélységesen értékeli-e az igazságot, és kellőképpen tiszteli-e Jehova szervezetét. Ha valaki nem érti a Biblia alaptanításait, a vének gondoskodni fognak személyre szabott segítségről, hogy a későbbiekben alkalmassá váljon a keresztelkedésre. Másoknak talán időre van szükségük ahhoz, hogy jobban értékeljék a szántóföldi szolgálatot, vagy hogy alárendeljék magukat a szervezettől jövő irányításnak. A véneknek tisztánlátással kell beosztaniuk azt a körülbelül egy órát, amelyet az egyes megbeszélésekre fordítanak, hogy egyértelműen láthassák, hogy a jelentkező készen áll-e a keresztelkedésre. Igaz, bizonyos kérdésekre több, másokra kevesebb időt lehet szánni, de minden kérdést át kell venni.

A második megbeszélés után azok a vének, akik átvették a kérdéseket a jelentkezővel, találkoznak, és eldöntik, hogy meg lehet-e keresztelni őt, vagy sem. A vének figyelembe veszik minden egyes jelentkező hátterét, a képességeit és egyéb körülményeit. Arról szeretnének meggyőződni, hogy a jelentkezőnek van-e személyes kapcsolata Jehovával, és megértette-e a Biblia alaptanításait. A vének szeretetteljes támogatásával a keresztelkedők felkészültek lesznek fontos feladatukra, a jó hír hirdetésére.

Ezt követően a kijelölt vének közül egy vagy mindkettő találkozzon a jelentkezővel, és mondja el neki, hogy alkalmas-e a keresztelkedésre. Ha igen, akkor a vének vegyék át vele az 51–53. oldalon levő, „Befejező megbeszélés a keresztelkedésre jelentkezőkkel” című részt. Ha a jelentkezővel még nem vették végig a Boldogan élhetsz örökké! című könyvet, a vének buzdítsák, hogy a keresztelkedés után folytassa a tanulmányozást. Mondjátok el a keresztelkedésre jelentkezőnek, hogy a keresztelkedésének a dátuma rá lesz vezetve a Gyülekezeti hírnökadatlapjára. Hívjátok fel a figyelmét arra, hogy a véneknek azért van szükségük erre az adatra, hogy a szervezet továbbra is oda tudjon figyelni Jehova Tanúi világszerte folyó tevékenységére, illetve hogy a hírnök részt tudjon venni a gyülekezet által szervezett tevékenységekben, és bátorítást, valamint útmutatást kapjon a vénektől. Továbbá a vének elmondhatják az új hírnöknek, hogy minden személyes adatot Jehova Tanúi nemzetközi adatvédelmi szabályzatával összhangban kezelnek, mely megtalálható a jw.org honlapon. Ez a megbeszélés ne tartson tovább tíz percnél.

Egy évvel a hírnök megkeresztelkedése után két vén találkozzon vele, hogy buzdítsák, és segítsenek neki. Az egyik vén a hírnök csoportfelvigyázója legyen. Ha kiskorúról van szó, és Tanúk a szülei, jó lenne, ha jelen lennének, vagy legalábbis az egyikük. A beszélgetés legyen kedves hangvételű és buzdító. A vének beszéljenek a hírnökkel arról, hogyan fejlődött keresztényként. Lássák el gyakorlatias tanácsokkal, hogy hogyan tudja továbbra is megőrizni a jó szokásait, mint amilyen a személyes tanulmányozás, a naponkénti bibliaolvasás, a hetenkénti családi imádat, az összejöveteleken való rendszeres részvétel és közreműködés, valamint a hetenkénti szántóföldi szolgálat (Ef 5:15, 16). Ha még nem vette át a Boldogan élhetsz örökké! című könyvet, a vének gondoskodjanak róla, hogy ebben valaki segítsen neki. A vének bátran és szeretettel dicsérjék meg. Rendszerint elég, ha egy vagy két területen adnak tanácsot.