Fordítsuk javunkra a tanácsot!

1. Hogyan hozhatunk bölcs döntéseket, és valósíthatjuk meg a terveinket? (Példabeszédek 13:10; 15:22)

MINDANNYIAN szeretnénk bölcs döntéseket hozni, és szeretnénk, ha sikerülne megvalósítani a terveinket. Isten Szava mindkét célt segíthet elérni. (Olvassátok fel: Példabeszédek 13:10; 15:22.)

2. Mit ígér Jehova?

² Természetesen az Atyánk, Jehova adja a legjobb tanácsot, ezért forduljunk hozzá. Ő megígérte, hogy segíteni fog nekünk. Ezt mondta: „Tanácsot adok neked, szemeim rajtad nyugodnak” (Zsolt 32:8). Ebből láthatjuk, hogy mindegyikünkre személy szerint odafigyel, és segít, hogy kövessük a tanácsát.

3. Mit fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

³ Ebben a cikkben négy kérdést fogunk megvizsgálni a Biblia fényében: 1. Milyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megfogadjuk a tanácsot? 2. Kitől kaphatunk jó tanácsot? 3. Hogyan lehetünk nyitottak a tanácsra? 4. Miért ne várjuk másoktól, hogy helyettünk döntsenek?

MILYEN TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLÖZHETETLENEK?

4. Milyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy javunkra tudjuk fordítani a tanácsot?

⁴ Csak akkor tudjuk a javunkra fordítani a tanácsot, ha alázatosak és szerények vagyunk. Fel kell ismernünk, hogy magunktól nem feltétlen tudunk jó döntést hozni, mert nincs elég tapasztalatunk vagy tudásunk. Ha nem vagyunk alázatosak és szerények, Jehova nem fog tudni segíteni nekünk. Bármilyen tanács, amelyet Isten Szavában olvasunk, le fog peregni rólunk (Mik 6:8; 1Pét 5:5). De ha alázatosan és szerényen gondolkodunk, akkor jelképesen magunkba tudjuk szívni a Biblia tanácsát, és hasznot meríthetünk belőle.

5. Miért válhatott volna Dávid büszkévé?

⁵ Vizsgáljuk meg Dávid király példáját. Sok mindent elért az életében, és ez büszkévé tehette volna. Már jóval azelőtt, hogy trónra került, kiváló zenész hírében állt. Arra is megkérték, hogy játsszon a királynak (1Sám 16:18, 19). Miután Jehova felkente királlyá, megerősítette őt a szent szellemével (1Sám 16:11–13). Dávid népszerű volt, mert legyőzte a nép ellenségeit, köztük a filiszteus óriást, Góliátot is (1Sám 17:37, 50; 18:7). Ha büszke lett volna, úgy érezhette volna, hogy nincs szüksége tanácsra. De Dávid nem ilyen volt.

6. Honnan tudjuk, hogy Dávid szívesen fogadta a tanácsot? (Lásd a képet is.)

⁶ Miután Dávid király lett, tanácsadókkal vette körül magát (1Krón 27:32–34). Ez nem meglepő, hiszen mindig is hajlott a jó tanácsra, és nemcsak férfiakra hallgatott, hanem például egy nőre, Abigailra is. Ő egy büszke, hálátlan és goromba férfi, Nábál felesége volt. Dávid alázatosan elfogadta Abigail tanácsát, és így elkerülte, hogy súlyos hibát kövessen el (1Sám 25:2, 3, 21–25, 32–34).

7. Mit tanulhatunk Dávidtól? (Prédikátor 4:13) (Lásd a képeket is.)

⁷ Sokat tanulhatunk Dávidtól. Például lehet, hogy tehetségesek vagyunk, vagy van némi hatalmunk. De ekkor sem szabad azt hinnünk, hogy mindent tudunk, vagy hogy nincs szükségünk tanácsra. Dávidhoz hasonlóan legyünk készek hallgatni a tanácsra, függetlenül attól, hogy kitől kapjuk. (Olvassátok fel: Prédikátor 4:13.) Ha így teszünk, az segíthet elkerülni, hogy súlyos hibákat kövessünk el, amelyek fájdalmat okozhatnának nekünk is, és másoknak is.

KITŐL KAPHATUNK JÓ TANÁCSOT?

8. Miért tudott Jonatán jó tanácsot adni Dávidnak?

⁸ Mit tanulhatunk még Dávidtól? Olyan emberek tanácsára hallgatott, akik jó kapcsolatban voltak Jehovával, és jól ismerték a helyzetét. Például amikor azt akarta megtudni, hogy Saul király kész-e kibékülni vele, Saul fiához, Jonatánhoz fordult. Miért tudott ő jó tanácsot adni neki? Egyrészt azért, mert jó kapcsolatban volt Jehovával, másrészt jól ismerte Sault (1Sám 20:9–13). Mit tanulhatunk ebből?

9. Kihez forduljunk tanácsért? Fejtsd ki! (Példabeszédek 13:20)

⁹ Ha tanácsra van szükségünk, beszéljünk olyanokkal, akik jó kapcsolatban vannak Jehovával, és van tapasztalatuk abban, amiben segítséget kérünk.a (Olvassátok fel: Példabeszédek 13:20.) Például tegyük fel, hogy egy fiatal testvér szeretne megfelelő házastársat találni. Kihez forduljon? Egy egyedülálló barátja is adhat neki jó tanácsot, ha a Biblia alapelveire hívja fel a figyelmét. De kétségkívül még konkrétabb és gyakorlatiasabb tanácsot tud adni neki egy olyan házaspár, akik jól ismerik őt, és már régóta boldogan szolgálják együtt Jehovát.

10. Miről lesz még szó?

¹⁰ Eddig megvizsgáltunk két nélkülözhetetlen tulajdonságot, illetve azt, hogy kihez forduljunk tanácsért. Most nézzük meg, miért fontos, hogy nyitottak legyünk a tanácsra, és miért ne várjuk másoktól, hogy helyettünk döntsenek.

HOGYAN LEHETÜNK NYITOTTAK A TANÁCSRA?

11–12. a) Mire lehetünk hajlamosak időnként? b) Mit tett Roboám király, amikor fontos döntést kellett hoznia?

¹¹ Néha úgy tűnhet, hogy valaki tanácsot kér, de valójában már meghozta a döntést, és csak azt szeretné, hogy mások megerősítsék ebben. Ha valaki így gondolkodik, akkor igazából nem nyitott a tanácsra. Tanulságos lehet neki Roboám király példája.

¹² Salamon után Roboám lett Izrael királya. A nép jólétben élt, de az emberek úgy érezték, hogy Salamon túl sokat követelt tőlük. Ezért azt kérték Roboámtól, hogy könnyítsen a terheiken. Roboám időt kért, hogy döntést tudjon hozni. Először bölcsen kikérte a vének tanácsát, akik Salamonnak segítettek korábban (1Kir 12:2–7). De aztán mégsem hallgatott rájuk. Inkább kikérte a fiatalabb társai tanácsát is. Miért? Lehet, hogy már eldöntötte, mit fog tenni, és csak találni akart valakit, aki egyetért vele. Ez lehetett az oka, hogy a fiatalabb társai tanácsa tetszett neki (1Kir 12:8–14). Mindenesetre az ő javaslatukat megfogadva válaszolt a népnek. Emiatt a nemzet kettészakadt, és Roboámnak folyamatosan nehézségekkel kellett szembenéznie (1Kir 12:16–19).

13. Hogyan tudjuk megállapítani, hogy nyitottak vagyunk-e a tanácsra?

¹³ Mit tanulhatunk abból, ami Roboámmal történt? Amikor tanácsot kérünk, legyünk nyitottak. Hogyan tudjuk megállapítani, hogy ez igaz-e ránk? Gondolkodjunk el a következőn: „Figyelmen kívül hagyom a tanácsot, ha nem azt mondják, amit hallani szeretnék?”

14. Mit ne felejtsünk el, amikor tanácsot kapunk? Fejtsd ki! (Lásd a képet is.)

¹⁴ Például tegyük fel, hogy egy testvér kap egy nagyon jó állásajánlatot. Mielőtt elfogadja, beszél az egyik vénnel. Elmondja neki, hogy a munka miatt időnként hosszabb időre távol kellene lennie a családjától. A vén emlékezteti rá, hogy a Biblia szerint az a legfontosabb feladata, hogy segítsen a családjának közel maradni Jehovához (Ef 6:4; 1Tim 5:8). A testvérnek nem tetszik, amit a vén mond. Ezért addig megy, amíg talál valakit a gyülekezetben, aki azt mondja, amit hallani szeretne. Vajon ez a testvér őszintén kíváncsi mások tanácsára? Vagy már eldöntötte, mit fog tenni, és csak találni szeretne valakit, aki egyetért vele? Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szív csalárd (Jer 17:9). Időnként pont arra a tanácsra van a legnagyobb szükségünk, amelyet a legkevésbé szeretnénk hallani.

MIÉRT NE VÁRJUK MÁSOKTÓL, HOGY HELYETTÜNK DÖNTSENEK?

15. Mit nem szabad tennünk, és miért?

¹⁵ Mindenkinek a saját felelőssége döntéseket hozni az életben (Gal 6:4, 5). Ahogy arról szó volt, ha bölcsek vagyunk, Isten Szavához és érett keresztényekhez fordulunk tanácsért, mielőtt döntést hozunk. De nem szabad elvárnunk, hogy mások döntsenek helyettünk. Kétféleképpen is beleeshetünk ebbe a hibába. Lehet, hogy egyszerűen megkérdezünk valakit, akit tisztelünk: „Te mit tennél a helyemben?” De az is lehet, hogy gondolkodás nélkül ugyanazt tesszük, amit mások.

16. Milyen kérdés merült fel Korintuszban a bálványoknak áldozott hússal kapcsolatban, és kinek a felelőssége volt dönteni? (1Korintusz 8:7; 10:25, 26)

¹⁶ Figyeljük meg, mi történt az első századi Korintuszban. Felmerült a kérdés, hogy meg lehet-e enni a húst, amelyet talán bálványoknak ajánlottak fel. Pál ezt írta a korintuszi keresztényeknek: „tudjuk, hogy a bálvány az égvilágon semmit sem jelent, és hogy csak egy Isten van” (1Kor 8:4). Voltak, akik ez alapján úgy döntöttek, hogy megehetik a piacon kapható húst, annak ellenére, hogy korábban talán bálványoknak lett felajánlva. Mások viszont úgy döntöttek, hogy nem eszik meg, mert bántaná a lelkiismeretüket. (Olvassátok fel: 1Korintusz 8:7; 10:25, 26.) Erről mindenkinek magának kellett döntenie. Pál soha nem mondta a korintusziaknak, hogy döntsenek mások helyett, vagy hogy gondolkodás nélkül tegyék ugyanazt, mint mások. Ahogy Pál fogalmazott: „mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek” (Róma 14:10–12).

17. Mi történhet, ha gondolkodás nélkül azt tesszük, amit mások? Mondj egy példát! (Lásd a képeket is.)

¹⁷ Hogyan merülhet fel hasonló helyzet napjainkban? Nézzünk egy példát. Minden kereszténynek magának kell eldöntenie, hogy elfogadja vagy elutasítja az egyes vérfrakciókat.b Talán nehéz megérteni ezt a témát, de a döntés annak a tehernek a része, amelyet mindenkinek magának kell hordoznia (Róma 14:4). Ha gondolkodás nélkül azt tennénk, amit mások, meggyengülhetne a lelkiismeretünk. Csak úgy tudjuk képezni a lelkiismeretünket, ha használjuk (Héb 5:14). Mikor lenne jó tanácsot kérni egy érett kereszténytől? Ha már kutattunk, de még mindig segítségre van szükségünk, hogy megértsük, hogyan vonatkoznak a helyzetünkre a Biblia alapelvei.

TOVÁBBRA IS FORDÍTSD JAVADRA A TANÁCSOT!

18. Hogyan segít nekünk Jehova?

¹⁸ Jehova a bizalmát fejezi ki irántunk azzal, hogy engedi, hogy magunk hozzunk döntéseket. De mivel apaként törődik velünk, nem hagy minket segítség nélkül. Gondoskodott a Szaváról és bölcs barátokról is, akik segíthetnek, hogy megértsük, hogyan alkalmazhatjuk a Biblia alapelveit (Péld 3:21–23). Hogyan fejezhetjük ki a hálánkat ezért?

19. Hogyan szerezhetünk örömet Jehovának?

¹⁹ Gondoljunk bele, mennyire örülnek a szülők, amikor azt látják, hogy a gyermekük egyre érettebb lesz, és megfontolt, segítőkész kereszténnyé válik. Ehhez hasonlóan Jehova is nagyon boldog, amikor azt látja, hogy egyre érettebb kereszténnyé válunk, kikérjük mások tanácsát, és olyan döntéseket hozunk, amelyekből látszik, hogy mennyire szeretjük őt.