1Királyok

13 És íme, volt Istennek egy embere+, aki Jehova szavára+ eljött Júdából Bételbe, Jeroboám pedig épp az oltárnál+ állt, hogy áldozati füstöt füstölögtessen.+ 2 Isten embere ekkor így kiáltott az oltár ellen Jehova szava szerint: „Ó, oltár, oltár! Ezt mondja Jehova: »Íme, egy Dávid házából született fiú, akinek neve: Jósiás.+ Ő majd feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozati füstöt füstölögtetnek rajtad, és emberi csontokat fog égetni rajtad.«”+ 3 Előjelet+ is adott azon a napon, így szólva: „Ez az az előjel, amelyről Jehova beszélt: íme, az oltár szétreped, és a rajta levő zsíros hamu kiomlik.”

4 És történt, hogy amint Jeroboám király meghallotta az igaz Isten emberének szavát, amellyel az oltár ellen kiáltott Bételben, nyomban kinyújtotta a kezét az oltártól, és ezt mondta: „Fogjátok meg!”+ De rögtön elszáradt a keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta visszahúzni.+ 5 Az oltár szétrepedt, így a zsíros hamu kiomlott az oltárról az előjelnek megfelelően, amelyet az igaz Isten embere adott Jehova szava által.+

6 A király nyomban megszólalt, és ezt mondta az igaz Isten emberének: „Enyhítsd meg, kérlek, Istenednek, Jehovának az arcát, és imádkozz értem, hogy újra ép legyen a kezem.”+ Az igaz Isten embere akkor megenyhítette+ Jehova arcát, úgyhogy a király keze újra ép lett, olyan, mint azelőtt volt.+ 7 A király azután így szólt az igaz Isten emberéhez: „Jöjj el velem a házba, egyél valamit,+ és hadd adjak neked ajándékot.”+ 8 De az igaz Isten embere ezt mondta a királynak: „Még ha a házad felét+ adnád is nekem, akkor sem mennék el veled,+ és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innék ezen a helyen, 9 mert ilyen parancsot kaptam Jehova szava által: »Ne egyél kenyeret+, és vizet se igyál, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél.«” 10 És másik úton indult el, és nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.

11 Bételben pedig lakott egy idős próféta+. Elmentek hozzá a fiai, és elmondták neki, mi mindent tett az igaz Isten embere azon a napon Bételben, és milyen szavakkal szólt a királyhoz. Elmondták ezeket apjuknak. 12 Az apjuk ekkor így szólt hozzájuk: „Aztán melyik úton ment el?” A fiai erre megmutatták neki, melyik úton ment el az igaz Isten embere, aki Júdából jött. 13 Akkor ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Föl is nyergelték neki a szamarat+, és ő felült rá.

14 Elment az igaz Isten embere után, és a nagy fa alatt talált rá, amint ott ült.+ Megszólította hát: „Te vagy-e az igaz Isten embere, aki Júdából jött?”+ „Én vagyok” — felelte. 15 Erre így szólt hozzá: „Jöjj el velem a házamhoz, és egyél kenyeret.” 16 De az így szólt: „Nem tudok visszatérni veled, sem bemenni veled. Nem ehetek kenyeret, és vizet sem ihatok veled ezen a helyen.+ 17 Jehova szava által ugyanis megmondatott nekem:+ »Ne egyél kenyeret, se vizet ne igyál ott. Ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél.«”+ 18 Ő erre ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal+ így szólt hozzám Jehova szava által: »Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon.«” (Becsapta+ őt.) 19 Visszament hát vele, hogy kenyeret egyen házában, és vizet igyon.+

20 És történt, hogy amint az asztalnál ültek, Jehova szózatot+ intézett ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt; 21 ez így kiáltott az igaz Isten emberéhez, aki Júdából jött: „Ezt mondja Jehova: »Mivel fellázadtál+ Jehova utasítása ellen, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet megparancsolt neked Jehova, a te Istened,+ 22 hanem visszatértél, hogy kenyeret egyél, és vizet igyál azon a helyen, amelyről azt mondta neked: ,Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál’, nem jut a holttested ősatyáid sírhelyére.«”+

23 És történt, hogy miután evett kenyeret és ivott, azonnal fölnyergelte a szamarat neki, mármint a prófétának, akit visszahozott, 24 az pedig útnak indult. Később egy oroszlán+ rátalált az úton, és megölte.+ A holtteste ki volt vetve az útra. A szamár is ott állt mellette, és az oroszlán is ott állt a holttest mellett. 25 És íme, emberek mentek el arra, így meglátták az útra vetett holttestet és a holttest mellett álló oroszlánt. Akkor bementek és beszéltek erről a városban, ahol az idős próféta lakott.

26 Amikor a próféta, aki visszahozta őt az útról, meghallotta ezt, rögtön így szólt: „Az igaz Isten embere az, aki fellázadt Jehova utasítása ellen;+ Jehova pedig az oroszlánnak adta őt, hogy széttépje és megölje, Jehova szava szerint, amellyel szólt hozzá.”+ 27 Azután ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Fölnyergelték hát.+ 28 El is indult, és megtalálta a holttestet az útra vetve, és a szamár meg az oroszlán ott állt a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét.+ 29 A próféta ezután felemelte az igaz Isten emberének holttestét, felrakta a szamárra, és visszavitte őt. Így ment be az idős próféta a városába, hogy megsirassa és eltemesse. 30 El is helyezte a holttestet a maga sírhelyében; és így siratták őt:+ „Jaj, testvérem!” 31 És történt, hogy miután eltemette, így szólt a fiaihoz: „Ha meghalok, abba a sírhelybe temessetek, amelybe az igaz Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek csontjaimat.+ 32 Mert bizony beteljesedik+ a szó, amellyel Jehova szava által kiáltott a Bételben levő oltár+ ellen, és a magaslatok minden háza ellen,+ amelyek Szamária+ városaiban vannak.”

33 Jeroboám ezek után sem tért meg gonosz útjáról, hanem ismét papokat iktatott be a köznépből a magaslatokra.+ Akinek ez tetszett, annak megtöltötte a kezét hatalommal,+ és ezt mondta: „Legyen egyike a magaslatok papjainak.” 34 Ez pedig bűnt hozott Jeroboám háznépére,+ és okot adott arra, hogy eltöröltessenek és kiirtassanak a föld színéről.+