8 A suahita+ Bildád ekkor megszólalt, és ezt mondta:
2 „Meddig beszélsz még ilyeneket,+
Miközben szádnak beszéde csupán heves szél?+
3 Vajon elferdíti-e Isten az ítéletet?+
Vagy elferdíti-e a Mindenható az igazságosságot?+
4 Ha a fiaid vétkeztek ellene,
Úgyhogy ő lázadásuk kezébe adja őket,
5 Ha te Istent keresed,+
És ha a Mindenható kegyéért esedezel,
6 Ha tiszta és egyenes vagy,+
Akkor ő most fölserken érted,
És biztosan helyreállítja igazságos lakhelyedet.
7 S még ha kicsiny voltál is először,
Igen naggyá leszel végül.+
8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket,+
És figyeld meg, mit kutattak ki apáik.+
9 Mert mi csak tegnaptól fogva vagyunk,+ és semmit sem tudunk,
Hiszen napjaink a földön csupán árnyék.+
10 Nemde oktatni fognak téged, megmondják neked,
És szívükből hoznak elő szavakat?
11 Magasra nő-e a papiruszsás+ ingovány nélkül?
Nagyra nő-e a nád víz nélkül?
12 Amikor még rügyezik, és nincs letépve,
Elszárad, minden fűnél előbb.+
13 Ilyen mindannak ösvénye, aki elfelejti Istent,+
És el fog veszni a hitehagyottnak reménye,+
14 Akinek bizodalma szertefoszlik,
És aki a pók házában+ bizakodik.
15 A házára támaszkodik, de az nem áll meg;
Megfogja, de nem marad meg.
16 Nedvtől duzzad a nap előtt,
És kertjében kinő hajtása.+
17 Kőrakáson fonódnak össze gyökerei,
Kőházra veti tekintetét.
18 Ha elnyelik helyéről,+
Az megtagadja őt: »Nem láttalak.«+
19 Íme, így enyészik el útja;+
A porból pedig mások sarjadnak.
20 Íme, Isten nem vet el senkit, aki feddhetetlen,
S nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Végül betölti szádat nevetéssel,
És ajkaidat örömkiáltással.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek,+
És a gonoszok sátra nem lesz többé.”