ל [lámed]
10 Miért állsz oly távol, ó, Jehova?+
Miért rejtőzködsz a nyomorúság idején?+
2 Gőgjükben a gonoszok hevesen üldözik az elnyomottakat;+
Megfogatnak gondolataik által, melyeket kigondoltak.+
3 A gonosz bizony lelke önző vágyával dicsekszik,+
És magát áldja a nyerészkedő+;
נ [nún]
Megveti Jehovát.+
4 A gonosz az ő fölényességében nem tudakozódik;+
Ez minden gondolata: „Nincs Isten.”+
5 Útjai mindig sikeresek.+
Bírói döntéseid magasan vannak, messze állnak tőle;+
Kevélyen bánik minden ellenségével.+
6 Szívében azt mondja: „Nem ingok meg,+
Nem ér engem baj nemzedékről nemzedékre.”+
פ [pé]
7 Szája telve átokkal, csalással és elnyomással.+
Nyelve alatt baj és álnokság.+
8 Ott ül a falvak leshelyén;
Rejtekhelyről öli meg az ártatlant.+
ע [ajin]
Szemei a szerencsétlent kémlelik.+
9 Leselkedik rejtekén, mint oroszlán a búvóhelyén.+
Leselkedik+, hogy elragadja az elnyomottat.
Elragadja az elnyomottat, összehúzva hálóját.+
10 Az összetörik, meghajol,
És a megtörtek serege erős karmai közé esik.+
11 Szívében ezt mondja:+ „Elfeledte Isten,+
Elrejtette arcát,+
Nem látja meg soha.”+
ק [kóf]
12 Kelj fel,+ ó, Jehova! Ó, Isten, emeld föl kezedet!+
Ne feledkezz meg az elnyomottakról!+
13 Miért veti meg Istent a gonosz?+
Szívében így szól: „Nem tartasz számadást.”+
ר [rés]
14 Hiszen te látod a bajt és a nyomorúságot.
Figyelsz, hogy kezedbe vedd azokat.+
Rád bízza magát a szerencsétlen+, az apátlan fiú,
Te lettél segítsége.+
ש [sín]
15 Törd össze a gonosznak és a rossznak karját.+
Addig keresd gonoszságát, míg nincs mit találnod már.+
16 Jehova időtlen időkig, igen, mindörökké Király.+
Kivesztek földjéről a nemzetek.+
ת [táv]
17 A szelídek kívánságát meghallod,+ ó, Jehova!
Fölkészíted szívüket.+
Figyelsz füleddel,+
18 Hogy igazságot szolgáltass az apátlan fiúnak és annak, ki összetört,+
És ne okozzon többé rettegést a földből való halandó.+