Dávid éneke.
141 Ó, Jehova, segítségül hívlak téged.+
Siess hozzám!+
Hajtsd füledet szavamra, midőn hozzád kiáltok.+
2 Imádságom mint füstölőszer+ legyen elkészítve előtted,+
Kezem fölemelése mint az esti gabonafelajánlás.+
3 Állíts őrt a szám elé, ó, Jehova,+
Állíts őrszemet ajkam ajtajához.+
4 Ne hajlítsd szívemet semmi rosszra,+
Nehogy szégyenteljes tetteket kövessek el gonoszságban+
Az álnokul cselekvő emberekkel,+
S nehogy csemegéikkel táplálkozzam.+
5 Ha az igazságos ver engem: szerető-kedvesség az,+
Ha megfedd: olaj a fejemre.+
Nem utasítaná el fejem.+
Még szerencsétlenségük idején is imádkoznék.+
6 Bíráik letaszíttattak a sziklafalakról,+
Ám ők hallották, mily kedvesek beszédeim.+
7 Mint amikor vágnak és hasítanak a földön,
Úgy szórattak szét csontjaink a seol szájánál.+
8 De szemem rád tekint,+ ó, legfőbb Úr+, Jehova!
Nálad leltem menedékre.+
Ne öntsd ki lelkemet!+
9 Őrizz meg a kelepce szorításától, melyet nekem állítottak,+
És az álnokul cselekvők csapdáitól!+
10 A gonoszok mind a saját hálójukba esnek majd,+
Míg én továbbhaladok.