Hóseás

11 „Mikor még gyermek volt Izrael, már szerettem őt,+ és Egyiptomból hívtam ki fiamat.+

2 Minél inkább hívták őket,+ annál inkább elmentek előlük.+ A Baál-képmásoknak kezdtek áldozni,+ és a faragott képmásoknak füstölögtettek.+ 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,+ karomra vettem őket;+ de nem ismerték el, hogy meggyógyítottam őket.+ 4 Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékeivel;+ így olyan voltam hozzájuk, mint akik leemelik állkapcsukról az igát,+ és gyengéden etettem mindegyiküket.+ 5 Nem fog visszatérni Egyiptom földjére, hanem Asszíria lesz az ő királya,+ mert nem akartak visszatérni.+ 6 Kard forog majd városaiban,+ megsemmisíti reteszeit, és felemészti őket+ szándékaik miatt.+ 7 Népem az irántam való hűtlenségre hajlik.+ Hívják őt a magasságoshoz, de senki sem kel fel.

8 Hogyan is adnálak oda, ó, Efraim?+ Hogyan is szolgáltatnálak ki, ó, Izrael?+ Hogyan is tennélek olyanná, mint Admát?+ Hogyan cselekedhetnék veled úgy, mint Cebojimmal?+ Szívem megváltozott bennem,+ szánalmam is fellángolt. 9 Nem töltöm ki izzó haragomat.+ Nem pusztítom el újra Efraimot,+ mert Isten vagyok én,+ és nem ember, a Szent teközötted,+ és nem felindultan jövök. 10 Jehovát követve fognak járni.+ Ordít majd, mint az oroszlán;+ bizony ordít ő,+ és a fiak remegve jönnek nyugat felől.+ 11 Remegve jönnek Egyiptomból,+ mint a madár, és mint a galamb Asszíria földjéről;+ én pedig letelepítem őket házaikban” — ez Jehova kijelentése.+

12 „Efraim hazugsággal vett körül engem,+ Izrael háza pedig csalárdsággal. De Júda még Istennel jár,+ és hűséges a Legszentebbhez.”