18 És történt, hogy amint befejezte Saullal a beszélgetést, Jonatán+ lelke egybeforrt+ Dávid lelkével; úgy megszerette őt Jonatán, mint a saját lelkét.+

33 A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába,+ és sírva fakadt; ezt mondogatta, amint ment: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam,+ Absolon! Ó, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!”+