2Mózes

12 Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földjén: 2 „Ez a hónap legyen a kezdő hónap számotokra. Ez lesz az év első hónapja nektek.+ 3 Beszéljetek Izrael egész közösségével, így szólva: »Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen magának mindenki egy bárányt+ az ősatyák háza szerint, házanként egy bárányt. 4 De ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vigye be azt a házába a lelkek száma szerint; mindenkit annak megfelelően számítsatok a bárányhoz, amennyit megeszik. 5 A ti bárányotok legyen ép+, hím, egyesztendős.+ A fiatal kosok vagy a kecskék közül válasszátok. 6 Maradjon az oltalmatok alatt a hónap tizennegyedik napjáig,+ és Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között*+ vágja le. 7 Vegyenek a véréből, és hintsék meg vele annak a háznak a két ajtófélfáját és szemöldökfáját, ahol megeszik.+

8 Még ezen az éjjelen egyék meg a húst.+ Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel+ és keserű füvekkel+ egyék meg. 9 Ne egyetek abból nyersen, vagy forralva, vízben főve, hanem tűzön süssétek a fejét a lábszáraival és a belső részeivel együtt. 10 Semmit se hagyjatok belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben.+ 11 A következőképpen egyétek meg: derekatok legyen felövezve,+ sarutok+ legyen a lábatokon és bototok a kezetekben; és sietve egyétek. Ez Jehova pászkája.+ 12 Át fogok menni Egyiptom földjén ezen az éjjelen,+ és lesújtok minden elsőszülöttre Egyiptom földjén, embertől kezdve az állatig;+ és Egyiptom minden istene felett ítéletet tartok.+ Én vagyok Jehova.+ 13 A vér jel lesz a házakon, ahol vagytok, és én meglátom majd a vért, és elmegyek mellettetek;+ nem ér titeket a pusztító csapás, amikor lesújtok Egyiptom földjére.

14 És legyen ez a nap nektek emlékeztetőül, és ünnepeljétek Jehova ünnepeként nemzedékeiteken át. Ünnepeljétek meg tehát; időtlen időkre szóló rendelet ez. 15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Igen, az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból, mert aki kovászosat eszik az első naptól fogva a hetedik napig,+ azt a lelket ki kell irtani Izraelből.+ 16 Az első napon tartsatok szent gyűlést, majd a hetedik napon is tartsatok szent gyűlést.+ Nem szabad dolgozni azokon.+ Csak amire minden léleknek szüksége van az evéshez, csak azt lehet elkészíteni.+

17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét,+ mert ezen a napon hozom ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át; időtlen időkre szóló rendelet ez. 18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalan kenyeret egyetek a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.+ 19 Hét napig ne legyen házatokban kovász, mert ha valaki kovászosat eszik, akár jövevény, akár a földetek szülötte,+ azt a lelket ki kell irtani Izrael közösségéből.+ 20 Semmi kovászosat ne egyetek. Minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.«”

21 Mózes nyomban összehívta Izrael valamennyi vénét,+ és ezt mondta nekik: „Vezessetek elő, és vegyetek magatokhoz kisebb jószágot a családotoknak megfelelően, és vágjátok le a pászkaáldozatot.+ 22 Vegyetek egy köteg izsópot+, mártsátok bele az edényben lévő vérbe, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát egy kis vérrel, amely az edényben van; és senki se menjen ki közületek a háza ajtaján reggelig. 23 Így amikor átmegy Jehova, hogy lesújtson az egyiptomiakra, és meglátja a vért a szemöldökfán és az ajtófélfákon, akkor Jehova elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy bemenjen házatokba a pusztítás, és lesújtson rátok.+

24 Tartsátok meg ezt a neked és fiaidnak szóló rendelkezést+ időtlen időkig.+ 25 És ha majd bementek arra a földre, melyet Jehova nektek ad, ahogy megmondta, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást.+ 26 És ha fiaitok megkérdezik tőletek: »Mit jelent nektek ez a szertartás?«,+ 27 akkor mondjátok el nekik: »Ez pászkaáldozat Jehovának,+ aki elment Izrael fiainak a háza mellett Egyiptomban, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, a mi házainkat viszont megmentette.«”

És a nép mélyen meghajolt, és leborult.+ 28 Izrael fiai pedig mentek, és pontosan úgy tettek, ahogyan Jehova Mózesnek és Áronnak parancsolta.+ Pontosan úgy tettek.

29 Éjfélkor történt, hogy Jehova lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén,+ a trónján ülő fáraó elsőszülöttjére is, a tömlöcben lévő fogoly elsőszülöttjére is, és minden jószág elsőszülöttjére.+ 30 A fáraó pedig fölkelt éjjel, ő, minden szolgája, és minden egyiptomi is, és nagy jajgatás támadt az egyiptomiak között,+ mert nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott. 31 A fáraó azonnal hívatta+ Mózest és Áront éjszaka, és ezt mondta: „Keljetek fel, és menjetek a népem közül, ti is, és Izrael többi fiai is; menjetek, és szolgáljátok Jehovát, ahogy mondtátok!+ 32 Vigyétek a nyájaitokat, a csordáitokat, ahogy mondtátok,+ és menjetek! És áldjatok meg engem is.”

33 Az egyiptomiak pedig sürgették a népet, mivel szerették volna minél hamarabb+ elküldeni őket az országból, „mert — ahogy ők mondták — mindannyian halál fiai vagyunk”.+ 34 A nép tehát dagasztóteknővel együtt, a köntösébe kötve vitte a vállán a tésztáját, még mielőtt megkelt volna. 35 És Izrael fiai úgy tettek, ahogy Mózes mondta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranytárgyakat meg köntösöket.+ 36 És Jehova kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében,+ és azok odaadták, amit kértek,+ így hát kifosztották az egyiptomiakat.+

37 És elindultak Izrael fiai Rameszeszből+ Szukkótba;+ mintegy hatszázezer életerős férfi ment gyalog a gyermekeken kívül.+ 38 Sok elegy nép+ is felment velük, valamint nyájak és csordák, igen sok állat. 39 És kerek kenyeret, kovásztalan kenyeret sütöttek a tésztából, amit kihoztak Egyiptomból, mert nem kelt meg, ugyanis kiűzték őket Egyiptomból, és nem késlekedhettek, s nem tudtak készíteni maguknak útravalót.+

40 Izrael fiai, akik Egyiptomban laktak,+ négyszázharminc évig laktak ott.+ 41 És a négyszázharminc év végén, ugyanazon a napon történt, hogy Jehova minden serege kiment Egyiptom földjéről.+ 42 Ez Jehova tiszteletére megtartandó éjszaka, mert kihozta őket Egyiptom földjéről. Jehova tiszteletére megtartandó éjszaka ez Izrael minden fiának, az ő nemzedékeiken át.+

43 Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ez a pászkára+ vonatkozó rendelet: Idegenből jött nem ehet belőle.+ 44 De ahol pénzen vett rabszolga van, ott metéld azt körül.+ Csak utána ehet belőle. 45 Telepes és béres nem ehet belőle. 46 E g y házban kell megenni. Ne vigyél ki a házból húst, és a csontot se törjétek össze benne.+ 47 Izrael egész közössége ünnepelje meg.+ 48 S ha egy jövevény ott lakik nálad mint jövevény, és meg akarja ünnepelni a pászkát Jehova tiszteletére, akkor metéljenek körül nála minden férfit.+ Csak utána közeledhet, hogy megünnepelje. Legyen olyanná, mint a földetek szülöttje. De egyetlen körülmetéletlen ember sem ehet belőle. 49 E g y törvény legyen a bennszülöttnek és a jövevénynek, aki jövevényként lakik közöttetek.”+

50 És Izrael fiai mindnyájan pontosan úgy tettek, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek és Áronnak. Pontosan úgy tettek.+ 51 Jehova még aznap kihozta Izrael fiait a seregeikkel+ együtt Egyiptom földjéről.