32 De Jonadáb+, Dávid fivérének, Simeahnak+ a fia megszólalt, és ezt mondta: „Ne gondolja az én uram, hogy az összes ifjút, a király fiait mind megölték, mert csak Amnon halt meg.+ Ez ugyanis Absolon parancsára történt, mint amit már attól a naptól fogva elhatározott+, hogy Amnon megalázta+ a nővérét+, Támárt.

33 A király erre megrendült, fölment a kapubejáró feletti tetőszobába,+ és sírva fakadt; ezt mondogatta, amint ment: „Fiam, Absolon! Fiam, fiam,+ Absolon! Ó, bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absolon fiam, fiam!”+