22 Erre ő így szólt: „Amikor még élt a gyermek, bizony böjtöltem+ és sírtam+, mert azt mondtam magamban: »Ki tudja, Jehova talán kegyes lesz hozzám, és életben marad a gyermek.«+

3 így szólva: „Könyörgök, ó, Jehova, emlékezz meg+ róla, kérlek, hogy miként jártam+ előtted igazságban+ és teljes szívvel,+ és hogy azt tettem, ami jó a szemedben.” És Ezékiás keserves sírásra fakadt.+