12 Mihelyt nyomorúság sújtotta,+ igyekezett megenyhíteni Istenének, Jehovának az arcát,+ és nagyon megalázta+ magát ősatyái Istene előtt.

27 mivel szíved+ lágy volt, úgyhogy megaláztad+ magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és lakóira vonatkozóan, és megalázkodtál előttem, megszaggattad+ ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak+; ez Jehova kijelentése.+

19 Vajon halálra adta-e őt Ezékiás, Júda királya és mindazok, akik Júdából valók voltak? Nemde inkább félte Jehovát, megenyhítette Jehova arcát,+ és így Jehova sajnálatot érzett a veszedelem miatt, amelyet kimondott rájuk?+ Mi tehát nagy veszedelmet hozunk a lelkünkre.+