3 Mire elérkezett a hetedik+ hónap, Izrael fiai már a városaikban voltak, s a nép egy+ emberként Jeruzsálembe+ gyűlt.

8 És most, alig egy pillanatra kegy+ áradt felénk Jehovától, a mi Istenünktől azáltal, hogy meghagyta nekünk a megmenekülőket,+ és cöveket adott nekünk szent helyén, hogy felragyogtassa szemünket,+ ó, Istenünk, és megelevenítsen bennünket egy kissé szolgaságunkban.+

12 És azon a napon+ bizony így szólsz: „Hálát adok neked, ó, Jehova, mert noha megharagudtál rám, a haragod végül elfordult,+ és megvigasztaltál.+

18 Népem békés hajlékban lakozik majd, a teljes bizalom lakhelyein és háborítatlan nyugvóhelyeken.+

10 „Te pedig ne félj, ó, szolgám, Jákob — ez Jehova kijelentése —, és ne rettenj meg, ó, Izrael!+ Mert íme, megmentelek téged a messzeségből, és leszármazottaidat fogságuk földjéről.+ Visszatér Jákob, nem lát háborúságot, gondtalanul él majd, és nem lesz, aki rémületet keltene.”+

24 És Izrael háza számára nem lesz többé ártó tüske, sem fájdalmat okozó tövis+ mindazoktól, akik körülöttük vannak, akik lenézően bánnak velük; és megtudják az emberek, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.’«