4 ő maga pedig bement a pusztába egynapi útra. Végül megérkezve leült egy rekettyebokor alá.+ Kérte, hogy hadd haljon meg a lelke, és így szólt: „Elég! Most tehát, ó, Jehova, vedd el az én lelkemet,+ mert nem vagyok jobb ősatyáimnál.”

3 Jónás erre felkelt, hogy Társisba+ fusson Jehova elől.+ Végül Joppéba+ ért, és talált egy hajót, amelyik Társisba tartott. Kifizette a díjat, és beszállt, hogy elmenjen velük Társisba Jehova elől.