10 „Te pedig ne félj, ó, szolgám, Jákob — ez Jehova kijelentése —, és ne rettenj meg, ó, Izrael!+ Mert íme, megmentelek téged a messzeségből, és leszármazottaidat fogságuk földjéről.+ Visszatér Jákob, nem lát háborúságot, gondtalanul él majd, és nem lesz, aki rémületet keltene.”+

27 »Te pedig ne félj, ó, szolgám, Jákob, és ne rettegj, ó, Izrael!+ Mert íme, megmentelek téged a távolból, és leszármazottaidat fogságuk földjéről.+ Visszatér Jákob, nem fogják háborgatni, gondtalanul él majd, és senki sem kelt rémületet.+

25 »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ,Amikor egybegyűjtöm Izrael házát a népek közül, amelyek közé szétszórattak,+ akkor megszenteltetem közöttük a nemzetek szeme láttára.+ A földjükön fognak lakni,+ amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.+

14 Visszahozom azokat, akik népem, Izrael közül foglyok,+ és felépítik az elhagyatott városokat, és lakják azokat;+ szőlőket ültetnek, és isszák azok borát; kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét.«+

20 Akkor behozlak benneteket, abban az időben, amikor összegyűjtelek titeket. Mert nevesekké és dicsőítetté teszlek a föld minden népe között, amikor visszahozom azokat, akik foglyok közületek, szemeitek előtt” — ezt mondja Jehova.+