23 Fölkeltem hát, kimentem a völgybe*, és íme, ott állt Jehova dicsősége,+ ugyanolyan dicsőség, mint amilyet a Kébár folyónál láttam,+ és arcra borultam.+

3 Olyannak tűnt, mint az a látomás, amelyet korábban láttam,+ mint az a látomás, amelyet akkor láttam, amikor a város elpusztítására érkeztem;+ olyan látványok voltak, mint az a látvány, amelyet a Kébár folyónál+ láttam, és arcra borultam.

17 Ő tehát odajött, ahol álltam, de amikor odajött, úgy megrémültem, hogy arccal a földre borultam. Ő pedig ezt mondta nekem: „Értsd meg,+ ó, embernek fia,+ hogy a látomás a vég idejére szól.”+

17 Mikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott.

Ő pedig rám tette jobb kezét, és ezt mondta: „Ne félj!+ Én vagyok az Első+ és az Utolsó+,