19 és a végük pusztulás,+ az istenük a hasuk,+ dicsőségük szégyenükben áll,+ és elméjük a földön levő dolgokra irányul.+

12 Ők a víz alatt rejtőző sziklák a szeretetvendégségeiteken,+ miközben együtt vendégeskednek veletek; pásztorok, akik magukat legeltetik félelem nélkül;+ szelektől ide-oda hajtott,+ víztelen felhők+; késő őszi, ám gyümölcstelen, kétszer elpusztult, gyökerestől kitépett+ fák;