16 Amikor Dávid felnézett, látta, hogy Jehova angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal,+ melyet Jeruzsálem felé nyújtott. Erre Dávid és a vének zsákruhába öltözve+ arcra borultak.+ 17 Dávid így szólt az igaz Istenhez: „Hát nem én mondtam, hogy számolják meg a népet? Én vétkeztem, és én tettem rosszat.+ De ezek az emberek*, ezek mit tettek? Ó, Jehova Istenem, engem sújtsál csapással, kérlek, és apám házát, de a népedre ne mérj csapást!”+