4 Jonatán tehát jót mondott Dávidról+ az apjának, Saulnak. Így szólt hozzá: „Ne vétkezzen a király a szolgája, Dávid ellen. Nem vétkezett ő ellened, és amit érted tett, az a javadra volt.

23 Amikor Abigail meglátta Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra borult előtte, és a földig meghajolt. 24 Aztán leborult a lábához, és így szólt: „Uram, rajtam legyen a vétek! Kérlek, hadd beszéljen hozzád szolgálólányod, és hallgasd meg szolgálólányod szavait!

13 Márdokeus így válaszolt neki: „Ne gondold, hogy mivel te a király háznépéhez tartozol, nagyobb esélyed van arra, hogy megmenekülj, mint bármely más zsidónak. 14 Mert ha te most hallgatsz, az enyhülés és a szabadulás máshonnan jön majd a zsidók számára,+ de te és a rokonaid elpusztultok. És ki tudja, talán épp emiatt lettél királyné!+”

 8 Ne fedd meg a gúnyolódót, nehogy megutáljon.+

Fedd meg a bölcset, és szeretni fog.+