31 Alig hagyta el a szó a király száját, amikor hang hallatszott az égből: „Neked szól ez, Nabukodonozor király: »A királyságot elveszik tőled,+ 32 elűznek téged az emberek közül, és a mező vadjaival fogsz lakni. Növényeket adnak enned, mint a bikának, és hét idő múlik el feletted, míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.«”+

33 Ez abban a pillanatban beteljesedett Nabukodonozoron. Kiűzték az emberek közül, növényeket kezdett enni, mint a bika, és az ég harmata öntözte a testét, míg a haja hosszú nem lett, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karma.+

34 „Miután letelt ez az idő,+ én, Nabukodonozor, felnéztem az égre, és visszatért az értelmem. Áldottam a legfelségesebb Istent, dicsértem és dicsőítettem azt, aki örökké él, mert uralma örökké tartó uralom, és királysága nemzedékeken át fennáll.+ 35 A föld valamennyi lakója semmi hozzá képest, és azt tesz az ég seregével és a föld lakóival, amit akar. Nincs, aki megállíthatná*,+ vagy azt mondhatná neki: »Mit tettél?«+