A KORINTUSZIAKNAK ÍRT MÁSODIK LEVÉL

1 Pál, aki Isten akaratából Krisztus Jézus apostola lett, és Timóteusz+ testvérünk Isten Korintuszban levő gyülekezetének, és azoknak a szenteknek is, akik egész Akhájában+ vannak:

2 Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

3 Legyen magasztalva Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja,+ a gyengéd és irgalmas Atya,+ az az Isten, aki minden helyzetben vigaszt nyújt!+ 4 Ő megvigasztal* minket, bármilyen próbát* éljünk is át,+ hogy azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket,+ mi is meg tudjuk vigasztalni azokat,+ akik valamilyen próbát* élnek át. 5 Sokat szenvedünk Krisztusért,+ de sok vigaszra is lelünk Krisztus által. 6 Ha tehát próbákat* élünk át, az azért van, hogy megvigasztalódjatok és megmeneküljetek. És ha vigasztalnak bennünket, az azért van, hogy megvigasztalódjatok, és így könnyebben el tudjátok viselni azokat a szenvedéseket, amelyeket mi is átélünk. 7 Maradéktalanul bízunk bennetek, mert tudjuk, hogy mivel ugyanolyan szenvedéseket éltek át, mint mi, ugyanolyan vigaszban is lesz részetek, mint nekünk.+

8 Mert szeretnénk, ha tudnátok, testvérek, hogy milyen nyomorúságot éltünk át Ázsia tartományban.+ Rendkívüli nyomás nehezedett ránk, mely erőnkön felüli volt, és abban sem voltunk biztosak, hogy életben maradunk.+ 9 Igen, úgy éreztük, mintha halálra ítéltek volna minket. Ez azért volt, hogy ne saját magunkban bízzunk, hanem Istenben,+ aki feltámasztja a halottakat. 10 Megmentette az életünket ebben az életveszélyes helyzetben, és bízunk benne, hogy ezt máskor is meg fogja tenni.+ 11 Ti is tudtok segíteni nekünk, ha imádkoztok értünk.+ Ha sokan imádkoznak értünk,* Isten meg fogja hallgatni az imájukat, és segít nekünk, ami miatt sokan hálát fognak adni.+

12 Mert ezzel dicsekszünk: Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy amiként Isten tanított minket, erkölcsösen és őszintén viselkedünk a világban, és főleg veletek. Nem emberi* bölcsességre,+ hanem Isten ki nem érdemelt kedvességére támaszkodunk. 13 Mert csak olyasmiről írunk nektek, amiket könnyű elolvasni és megérteni,* és remélem, hogy továbbra is teljesen* megértitek ezeket, 14 mint ahogy néhányan meg is értettétek, hogy dicsekedhettek velünk, mint ahogy majd mi is fogunk veletek Jézusnak, a mi Urunknak a napján.

15 Ezzel a tudattal szerettem volna először hozzátok elmenni, hogy másodszor is örülhessetek,* 16 mert meg akartalak látogatni titeket útban Makedóniába és Makedóniából visszafelé is, hogy majd tőletek mehessek Júdeába.+ 17 Nos, amikor ezt szerettem volna, talán könnyelmű voltam? Vagy talán én is úgy tervezek, ahogy az emberek,* hogy azt mondom, „igen, igen”, aztán meg „nem, nem” lesz belőle? 18 De ahogy bízni lehet Istenben, úgy biztos az is, hogy ha azt mondjuk nektek, hogy „igen”, nem lesz belőle „nem”. 19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akiről prédikáltunk köztetek, mármint én és Szilvánusz* meg Timóteusz+, nem lett „igen” és mégis „nem”, hanem az „igen” „igen” lett az ő esetében. 20 Mert bármennyi ígérete van is Istennek, ezek őáltala lettek „igenné”.+ Így tehát az „áment” is általa mondjuk Istennek,+ amivel dicsőítjük őt. 21 De Isten az, aki garantálja, hogy ti is, és mi is Krisztushoz tartozunk, és ő az, aki felkent bennünket.+ 22 A pecsétjét is ránk tette,+ és a szívünkbe adta a zálogát mindannak, ami a jövőben történik,* vagyis a szellemet+.

23 Isten a tanúm*, hogy azért nem mentem még el Korintuszba, hogy kíméljelek benneteket. 24 Nem akarunk uralkodni a hiteteken,+ hanem a munkatársaitok vagyunk, hogy örömet szerezzünk nektek, mert szilárdan álltok a hiteteknek köszönhetően.

2 Mert úgy döntöttem, hogy nem szomorítalak el benneteket, amikor legközelebb elmegyek hozzátok. 2 Mert ha elszomorítalak benneteket, ugyan ki vidít fel engem, hacsak nem azok, akiket szomorúvá tettem? 3 Azért írtam azt, amit írtam, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak el azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mivel biztos vagyok benne, hogy ami nekem örömet szerez, az nektek is. 4 Mivel gyötrődtem és szívből aggódtam, könnyek közt írtam nektek, nem azért, hogy elszomorodjatok,+ hanem hogy tudjátok, mennyire szeretlek titeket.

5 Ha pedig valaki szomorúságot okozott,+ nem engem szomorított el, hanem bizonyos mértékig mindnyájatokat. De nem szeretnék túl erős szavakat használni. 6 Épp elég az ilyennek az, ha a többség fegyelmezi. 7 Inkább kedvesen bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg,+ nehogy feleméssze* a szomorúság.+ 8 Ezért arra buzdítalak titeket, hogy biztosítsátok őt arról, hogy szeretitek.+ 9 És azért is írok nektek, hogy lássam, sikerül-e mindenben engedelmeskednetek. 10 Ha megbocsátotok valakinek valamit, azt én is meg fogom bocsátani. Igen, ha megbocsátottam valamit – ha volt valami, amit meg kellett bocsátanom –, azt azért tettem, hogy segítsek nektek, és erre Krisztus a tanúm. 11 Azért fontos így tenni, hogy túl ne járjon az eszünkön Sátán,+ hiszen tudjuk, mi mindenben mesterkedik*.+

12 Mikor pedig Troászba+ érkeztem, hogy hirdessem a Krisztusról szóló jó hírt, és megnyílt előttem egy ajtó az Úr munkájában, 13 nyugtalan voltam a szívemben*, mivel nem találtam Tituszt+, a testvéremet. Így hát elbúcsúztam tőlük, és elindultam Makedóniába+.

14 De hála legyen Istennek, aki mindig diadalmenetben vezet bennünket Krisztussal, és általunk árasztja* ismeretének az illatát mindenfelé! 15 Mert Isten Krisztus jó illatának tekint minket azok között, akik meg fognak menekülni, és azok között is, akik el fognak pusztulni. 16 Az utóbbiaknak a halál szaga* a halálra,+ az előbbieknek az élet illata az életre. És ki képesített erre a szolgálatra? 17 Mi, mert mi nem házalunk* Isten szavával,+ mint sokan, hanem őszintén beszélünk, mint akiket Isten küldött. Igen, Isten előtt tesszük ezt, Krisztus tanítványaiként.

3 Ismét ajánlani kezdjük magunkat? Vagy talán szükségünk van nektek szóló vagy tőletek származó ajánlólevelekre, mint némelyeknek? 2 Ti vagytok a mi levelünk,+ mely a szívünkre van felírva, és amelyet ismer és olvas minden ember. 3 Mert nyilvánvaló, hogy Krisztus levele vagytok, melyet mi mint szolgák+ írtunk, nem tintával, hanem egy élő Isten szellemével, nem kőtáblákra+, hanem szívekre*.+

4 Ezt Krisztus által magabiztosan állíthatjuk Isten előtt. 5 Nem magunknak, és nem is a saját erőfeszítéseinknek köszönhetjük, hogy képesítettek vagyunk, hanem Istennek.+ 6 Ő képesített bennünket arra, hogy egy új szövetség+ szolgái legyünk. Nem egy írott törvénygyűjteménynek+, hanem a szellemnek a szolgái, mert az írott törvénygyűjtemény halálra ítél,+ a szellem azonban életre kelt+.

7 Ha a halált hozó és kőbe vésett törvénygyűjtemény+ olyan nagy dicsőségben jött létre, hogy az izraeliták* nem tudtak Mózes arcára nézni, mert ragyogott az arca a dicsőségtől,+ amelynek meg kellett szűnnie, 8 miért ne övezné sokkal nagyobb dicsőség a szellem szolgálatát+? 9 Mert ha dicsőséges+ volt a törvénygyűjtemény, mely elítélte az embereket,+ mennyivel nagyobb a dicsősége annak a szolgálatnak, amelynek köszönhetően igazságossá válhatnak!+ 10 Igen, még azt is, ami egyszer dicsőséges volt, megfosztották a dicsőségtől a miatt a dicsőség miatt, amely még az övét is felülmúlja.+ 11 Mert ha dicsőséggel jött létre az, aminek meg kellett szűnnie,+ mennyivel nagyobb lesz annak a dicsősége, ami megmarad!+

12 Mivel ilyen reményünk van,+ nagyon nyíltan beszélünk, 13 és nem teszünk úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára,+ hogy az izraeliták* ne lássák, mi fog történni azzal, aminek meg kell szűnnie. 14 De az elméjük eltompult.+ Mert mind a mai napig takarja őket a lepel, amikor a régi szövetséget olvassák,+ mivel az csak Krisztus által távolítható el.+ 15 Igen, mindmáig, amikor csak olvassák Mózest,+ lepel borítja a szívüket.+ 16 De ha valaki Jehovához* fordul, lekerül róla a lepel.+ 17 Jehova* pedig szellem,+ és ahol Jehova* szelleme van, ott szabadság van.+ 18 Mi pedig, miközben leplezetlen arccal visszatükrözzük Jehova* dicsőségét, megváltozunk, hogy hasonlítsunk Istenre, és egyre jobban visszatükrözzük a dicsőségét, pontosan úgy, ahogy Jehova*, a szellem* akarja.+

4 Így hát nem adjuk fel, hiszen azért szolgálhatunk, mert Isten irgalmas volt velünk. 2 Inkább hátat fordítunk a szégyellni való, alattomos dolgoknak, nem csapunk be másokat, és Isten szavát sem hamisítjuk meg.+ Mivel ismertté tesszük az igazságot, Isten előtt ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének.+ 3 Ha leplezett a jó hír, melyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elpusztulnak, 4 akik között ennek a világrendszernek* az istene+ megvakította a nem hívők elméjét,+ hogy ne lássák annak a dicsőséges jó hírnek a fényét,+ amely Krisztusról szól, aki teljesen olyan, mint Isten.+ 5 Mert nem magunkról prédikálunk, hanem Jézus Krisztusról, aki az Urunk, magunkról pedig azt hirdetjük, hogy a szolgáitok vagyunk Jézusért. 6 Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon elő a világosság a sötétségből”,+ hogy megvilágosítsa a szívünket+ Isten dicsőséges ismeretének a fénye, amely visszatükröződik Krisztus arcán.

7 Ez a kincsünk+ azonban cserépedényekben*+ van, hogy egyértelmű legyen, hogy a szokásosnál nagyobb erő Istentől származik, és nem tőlünk.+ 8 Minden téren szorult helyzetben vagyunk, de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni. Tanácstalanok vagyunk, de van kiút*.+ 9 Üldöznek minket, de nem vagyunk cserben hagyva.+ Leterítenek bennünket, de nem pusztítanak el.+ 10 Mindig halálos veszélyt kell elviselnünk a testünkben, ahogy Jézusnak,+ hogy olyan legyen az életünk a testünkben, mint az övé*. 11 Mert mi, akik élünk, mindig halálos veszéllyel nézünk szembe+ Jézusért, hogy halandó testünkben olyan életet éljünk, mint ő*. 12 Bár halállal nézünk szembe, ez ahhoz járul hozzá, hogy ti élhettek.

13 Meg van írva: „Volt hitem, ezért beszéltem.”+ Mivel ugyanilyen a hitünk*, mi is beszélünk, 14 tudva azt, hogy aki feltámasztotta Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt elé fog vinni.+ 15 Mert mindez értetek van, hogy a már most is nagy ki nem érdemelt kedvesség még nagyobb legyen, mivel sokan adnak hálát Istennek, hozzájárulva a dicsőségéhez.+

16 Így tehát nem adjuk fel. Még ha a külsőnk sorvad is, a belsőnk napról napra megújul. 17 Mert noha a nyomorúság* pillanatnyi és könnyű, olyan dicsőséget szerez nekünk, amely egyre jobban felülmúl mindent*, és örök.+ 18 Eközben nem a láthatókon tartjuk a szemünket, hanem a láthatatlanokon.+ Mert a láthatók ideiglenesek, a láthatatlanok ellenben örökké tartanak.

5 Mert tudjuk, hogy ha a földi házunkat, ezt a sátrat lebontják*,+ Istentől származó épületünk lesz, nem kézzel készített,+ hanem örökkévaló ház az égben. 2 Mert ebben a házban* bizony nyögünk, és nagyon vágyunk arra, hogy felvegyük azt, amelyet az égben készítettek nekünk,*+ 3 hogy miután már felvettük, ne legyünk meztelenek. 4 Igen, mi, akik ebben a sátorban vagyunk, nyögünk, mivel meg vagyunk terhelve. De nem ezt akarjuk levenni, hanem a másikat felvenni,+ hogy azt, ami halandó, felváltsa az élet.+ 5 Isten az, aki erre felkészített bennünket,+ aki nekünk adta a zálogát mindannak, ami a jövőben történik,* vagyis a szellemet.+

6 Így tehát mindig bátrak vagyunk, és tudjuk, hogy amíg ebben a testben van az otthonunk, addig az Úrtól távol vagyunk.+ 7 Mert a hitünk vezet minket, és nem az, amit látunk*. 8 Ám igen bátrak vagyunk, és szívesebben laknánk az Úrral, mint ebben a testben.+ 9 Akár nála van az otthonunk, akár távol vagyunk tőle, az a célunk, hogy elfogadhatóak legyünk előtte. 10 Mert Krisztus bírói széke elé kell állnia mindnyájunknak, hogy mindenki megkapja, ami jár neki azért, amit akkor tett, amikor testben volt, legyen az jó, vagy rossz*.+

11 Mivel tehát felismertük, hogy mélységesen kell tisztelnünk* az Urat, továbbra is meggyőződéssel tanítunk másokat, Isten pedig jól ismer minket. Remélem azonban, hogy ti* is. 12 Nem akarunk ismét dicsekedni nektek, hanem arra ösztönzünk benneteket, hogy ti dicsekedjetek velünk, így majd tudtok válaszolni azoknak, akik a külsővel dicsekednek,+ nem pedig azzal, ami a szívben van. 13 Mert ha nem voltunk eszünknél,+ Istenért volt, ha viszont józanul gondolkodunk, értetek van. 14 A Krisztusban levő szeretet ugyanis kényszerít minket, mert arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ember meghalt mindenkiért,+ tehát mindenki meghalt. 15 És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek,+ hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt.

16 Mostantól fogva senkit sem nézünk emberi szemszögből.+ Még ha Krisztust emberi szemszögből láttuk is, most már semmiképpen sem így látjuk.+ 17 Ha tehát valaki egységben van Krisztussal, az új teremtés+. A régi dolgok elmúltak, és újak jöttek létre. 18 De minden Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által,+ és ránk bízta a békéltetés szolgálatát,+ 19 vagyis hogy hirdessük azt, hogy Isten Krisztus által megbékéltetett magával egy világot,+ úgy, hogy nem vette figyelembe a bűneiket.+ Ránk bízta a békéltetés üzenetét.+

20 Így tehát nagykövetek+ vagyunk Krisztust helyettesítve,+ mintha Isten kérne titeket általunk. Krisztus helyetteseiként kérve kérjük: „Legyetek békében Istennel!” 21 Azt, aki nem ismerte a bűnt,+ bűnné* tette értünk, hogy igazságossá válhassunk Isten szemében.+

6 Isten munkatársaiként+ arra buzdítunk benneteket, hogy ne éljetek vissza azzal, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességgel bánik veletek.+ 2 Mert ő ezt mondja: „Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.”+ Most van a leginkább elfogadható idő. Most van a megmentés napja.

3 Semmiképpen nem adunk okot a botránkozásra, hogy ne találhassanak kifogásolnivalót a szolgálatunkban,+ 4 hanem minden módon Isten szolgáiként ajánljuk magunkat:+ Sok mindenben kitartottunk, sok nyomorúságot és nehézséget éltünk át, sokszor voltunk szükségben.+ 5 Kitartottunk, amikor megvertek és börtönbe zártak minket,+ vagy dühödt tömeg támadt ránk. Keményen fáradoztunk, álmatlan éjszakáink voltak, és nem volt mit ennünk.+ 6 Tiszta életet éltünk, tetteink összhangban voltak az ismerettel, türelmesek+ és kedvesek+ voltunk, és hagytuk, hogy a szent szellem vezessen minket. A szeretetünk nem volt képmutató,+ 7 az igazat mondtuk, és Isten erejére támaszkodtunk.+ Az igazságosság fegyvereit+ tartottuk a jobb* és bal* kezünkben. 8 Dicsőítettek és gyaláztak minket, rosszat és jót mondtak rólunk. Azt gondolják rólunk, hogy becsapunk másokat, pedig megbízhatóak vagyunk; 9 hogy ismeretlenek vagyunk, pedig jól ismernek minket; hogy haldoklunk*, pedig élünk;+ hogy megbüntettek* minket, pedig nem öltek meg bennünket;+ 10 hogy szomorkodunk, pedig mindig örülünk; hogy szegények vagyunk, pedig sokakat gazdaggá tettünk; és hogy semmink sincs, pedig mindenünk megvan.+

11 Nyíltan beszéltünk veletek,* korintusziak, és kitártuk nektek a szívünket. 12 Nem mi vagyunk azok, akik nem mutatjuk ki az érzéseinket irántatok,*+ hanem ti nem mutatjátok ki a gyengéd érzéseiteket irántunk. 13 Ezért arra kérlek titeket, mint gyermekeimet, hogy tegyétek ti is ezt, ti is tárjátok ki a szíveteket.+

14 Ne kerüljetek felemás igába* nem hívőkkel!+ Mert mi közös van az igazságosságban és a törvénytelenségben?+ Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?+ 15 Továbbá lehet-e összhang Krisztus és Beliál* között?+ Vagy mi közös lehet egy hívőben* és egy nem hívőben?+ 16 És mi köze van Isten templomának a bálványokhoz?+ Mert mi egy élő Isten temploma vagyunk.+ Ahogy Isten mondta: „Közöttük fogok lakni,+ és közöttük fogok járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek.”+ 17 „Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat – ezt mondja Jehova* –, és ne érintsétek többé a tisztátalant”,+ „és én befogadlak titeket”.+ 18 „»És én az atyátok leszek,+ ti pedig a fiaim és a lányaim lesztek«+ – ezt mondja Jehova*, a Mindenható.”

7 Mivel tehát ezeket az ígéreteket kaptuk,+ szeretteim, tisztítsuk meg magunkat mindattól, ami beszennyezi a testet és a gondolkodást*,+ és miközben mélységesen tiszteljük* Istent, váljunk egyre tökéletesebbé a szentségben.

2 Bárcsak a szívetekbe fogadnátok minket!+ Senkivel sem tettünk rosszat, senkire sem voltunk rossz hatással, senkit sem használtunk ki.+ 3 Ezt nem azért mondom, hogy elítéljelek benneteket. Hiszen ahogy már mondtam, a szívünkben vagytok, bármi történjen is. 4 Nagyon nyíltan beszélek veletek. Rendkívül büszke vagyok rátok. Teljesen megnyugodtam, és bármilyen nehézséget élünk is át, végtelen öröm tölt el.+

5 Ami azt illeti, amikor Makedóniába+ érkeztünk, nem könnyebbültünk meg, mert utána is sokféle nyomorúság ért minket – kívül harcok voltak, belül félelmek. 6 De Isten, aki megvigasztalja a lehangoltakat,+ bennünket is megvigasztalt azáltal, hogy velünk volt Titusz. 7 Ám emellett még az is vigasztaló volt nekünk, hogy Titusz megnyugodva tért vissza tőletek, hiszen azt a hírt hozta, hogy hiányzom nektek, hogy nagyon szomorúak vagytok, és nagyon aggódtok* értem. Úgyhogy én még jobban örültem.

8 Ezért még ha elszomorítottalak is benneteket a levelemmel,+ nem bánom. Bár eleinte bántam (mert láttam, hogy a levél elszomorított titeket, noha csak egy kis ideig), 9 most már örülök, de nem azért, mert szomorúak voltatok, hanem azért, mert ez arra indított titeket, hogy megbánjátok a bűneiteket. A szomorúságotok pedig kedvére volt Istennek. Ezért nem volt a károtokra, amit mondtunk. 10 Az a szomorúság, amely Isten kedvére van, bűnbánatra indít, és megmentéshez vezet. Ezen pedig nincs mit sajnálni.+ De a világra jellemző szomorúságnak a vége halál. 11 Mert nézzétek, milyen őszinte igyekezet lett az eredménye annak, hogy úgy szomorodtatok el, hogy az kedvére van Istennek! Igen, megtisztultatok, igen, felháborodtatok, igen, mélységes tiszteletet* éreztetek Isten iránt, igen, szerettétek volna megbánni a bűneiteket, igen, buzgók voltatok, és igen, helyrehoztátok azt, ami rossz!+ Mindenben helyesen jártatok el, hogy megoldjátok ezt az ügyet. 12 Igaz, írtam nektek, de nem a miatt az ember miatt, aki elkövette a rosszat,+ és nem is a miatt, aki ellen elkövette, hanem azért, hogy kiderüljön előttetek és Isten előtt is, hogy mennyire igyekeztek megfogadni, amit mondtunk nektek. 13 Ezért nyugodtunk meg.

De amellett, hogy megnyugodtunk, Titusz örömének még jobban örültünk, mivel mindnyájan felüdítettétek a szívét*. 14 Mert ha dicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem ahogy igaz volt minden, amit mondtunk nektek, úgy igaz volt az is, amivel Titusznak dicsekedtünk. 15 Még inkább elmélyül a szeretete irántatok, ahogy visszaemlékszik arra, hogy mindnyájan engedelmeskedtetek,+ és hogy nagy tisztelettel fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek*.

8 Szeretnénk, testvérek, ha tudnátok arról, milyen ki nem érdemelt kedvességgel bánt Isten a Makedóniában lévő gyülekezetekkel.+ 2 Nagy próbát éltek át, és nyomorúságos helyzetben voltak. Ám a túláradó örömük és a nagy szegénységük miatt még szembetűnőbb, mennyire nagylelkűek. 3 Mert ezt a lehetőségeikhez mérten tették,+ sőt, tanúsíthatom, hogy még többet is adtak annál, mint amit a lehetőségeik megengedtek nekik.+ 4 Senki nem várta el tőlük, mégis folyton könyörögtek nekünk, hadd érhesse őket is az a megtiszteltetés, hogy segélyt küldhetnek a szenteknek, hogy így másokkal együtt ők is támogathassák őket.+ 5 Többet tettek, mint amire számítottunk, igen, Isten akaratával összhangban teljes szívükből önfeláldozóak voltak, hogy szolgálhassák az Urat, és minket is. 6 Ezért arra buzdítottuk Tituszt,+ hogy mivel ő kezdte el közöttetek ezt a munkát, ő is fejezze be, vagyis gyűjtse össze, amit készségesen adományoztok. 7 Mindenben ügyesek vagytok. Erős a hitetek, jól tudtok beszélni, sok ismeretetek van, rendkívül készségesek vagytok, és nagyon szerettek másokat, ahogy mi is titeket. Ezért bárcsak az adakozásban is bőkezűek lennétek!+

8 Ezt nem parancsként mondom nektek, hanem azért, hogy lássátok, mások mennyire készségesek, és hogy kiderüljön, mennyire őszinte a szeretetetek. 9 Mert ismeritek Jézus Krisztus, a mi Urunk ki nem érdemelt kedvességét, hogy noha gazdag volt, szegény lett értetek,+ hogy ti gazdagok legyetek az ő szegénysége által.

10 Most elmondom a véleményemet:+ Ez a hasznotokra fog válni, mivel látom, hogy egy évvel ezelőtt nemcsak elkezdtétek a gyűjtést, hanem azt is kimutattátok, hogy ez a szívetek vágya. 11 Most tehát fejezzétek be, amit elkezdtetek, hogy a lehetőségeitekhez mérten véghez is vigyétek, amire vágytatok. 12 A szívből fakadó adományok azok, amelyek igazán elfogadhatóak Istennek, mivel Isten azt akarja, hogy az ember azt adja, amit tud,+ és ne azt, amit nem tud. 13 Mert nem azt akarom, hogy másoknak könnyű legyen, nektek pedig nehéz, 14 hanem hogy most a ti fölöslegetek ellensúlyozza az ő hiányukat, hogy az ő fölöslegük is ellensúlyozza a ti hiányotokat, és így kiegyenlítődjenek a különbségek. 15 Mint ahogy meg van írva: „Akinek sok volt, annak nem volt túl sok, és akinek kevés volt, annak nem volt túl kevés.”+

16 Hála legyen pedig Istennek, amiért Titusz is szívből törődik veletek, mint ahogy mi is,+ 17 hiszen a buzdítás tettekre indította. És mivel nagyon készséges, ő maga ajánlkozott arra, hogy elmenjen hozzátok. 18 Vele együtt pedig elküldjük azt a testvért is, akit az összes gyülekezetben dicsérnek a jó hír hirdetéséért. 19 Emellett a gyülekezetek az útitársunknak is kinevezték őt, hogy segítsen nekünk, amikor elvisszük ezt az adományt, hogy szétosszuk az Úr dicsőségére és annak bizonyítására, hogy szívesen segítünk másoknak. 20 Így elkerüljük, hogy bárki is megvádoljon bennünket a ránk bízott bőkezű adomány miatt.+ 21 Mert „mindenben becsületesek vagyunk, nemcsak Jehova* előtt, hanem az emberek előtt is”.+

22 Ezenfelül elküldjük velük azt a testvérünket is, akit már sokszor kipróbáltunk, és bebizonyosodott, hogy minden tőle telhetőt megtesz, de most még több erőfeszítést tesz, mivel nagyon bízik bennetek. 23 Ha bármi kérdés merülne fel Titusszal kapcsolatban, nos, ő a munkatársam, hogy a segítségetekre legyen. Ha pedig a testvéreinkről kérdeztek, ők a gyülekezetek küldöttei*, és dicsőséget szereznek Krisztusnak. 24 Mutassátok hát meg nekik, hogy szeretitek őket,+ hadd lássák a gyülekezetek, miért vagyunk büszkék rátok!

9 A szenteknek végzett szolgálatról*+ pedig fölösleges írnom nektek, 2 mert tudom, hogy készségesek vagytok, amivel dicsekszem is a makedón testvéreknek, hiszen Akhája most már egy éve készen áll. Buzgalmatok a legtöbbjüket fellelkesítette. 3 De elküldöm a testvéreket, hogy ne hiába dicsekedjünk a nagylelkűségetekkel, és hogy valóban készen legyetek, mint ahogy mondtam is, hogy készen lesztek. 4 Máskülönben, ha jönnének velem makedón testvérek, és nem lennétek készen, akkor nemcsak mi vallanánk szégyent, mert bíztunk bennetek, hanem ti is. 5 Emiatt szükségesnek tartottam, hogy arra ösztönözzem a testvéreket, hogy menjenek el előre hozzátok, és készítsék elő a megígért bőkezű ajándékotokat, hogy az érződjön rajta, hogy bőkezűen adjátok, nem pedig kényszerből.

6 Ami pedig az eddig elmondottakat illeti: aki szűkmarkúan vet, aratni is szűken fog, és aki bőkezűen vet, aratni is bőven fog.+ 7 Mindenki tegyen úgy, ahogy elhatározta a szívében, ne kelletlenül* vagy kényszerből,+ mert Isten a vidám adakozót szereti.+

8 Isten továbbá képes arra, hogy olyan mértékben mutassa ki irántatok a ki nem érdemelt kedvességét, hogy mindig mindenetek meglegyen, sőt, olyan sok mindenetek legyen, hogy mindenféle jót tudjatok tenni.+ 9 (Mint ahogy meg van írva: „Bőségesen* osztogatott, adott a szegényeknek, igazságossága örökre megmarad.”+ 10 Aki pedig bőségesen ad magot a magvetőnek, illetve ennivalóul kenyeret, megadja és megsokasítja majd a vetőmagotokat, és segít, hogy sok jót arassatok igazságos tetteitek eredményeként.) 11 Isten bőségesen megáld titeket, hogy nagylelkűek lehessetek mindenben, és az erőfeszítéseink által a nagylelkűségetek arra indít másokat, hogy hálát adjanak Istennek. 12 Mert ez a szolgálat, amely javára válik másoknak, nemcsak megadja a szenteknek azt, amire szükségük van,+ hanem ahhoz is hozzájárul, hogy sokan nagyon hálásak legyenek Istennek. 13 A nekik küldött segély arra indítja őket, hogy dicsőítsék Istent, mert engedelmesen azt teszitek, amit mindenkinek hirdettek, amikor a Krisztusról szóló jó hírről beszéltek, és mert bőkezűen adtok nekik is, és mindenki másnak is.+ 14 És könyörögnek értetek, amivel kifejezik, mennyire szeretnek titeket, hiszen páratlan ki nem érdemelt kedvességgel bánik veletek Isten.

15 Hála legyen Istennek a leírhatatlan ajándékáért!

10 Én, Pál – bár egyszerűnek tűnök, amikor ott vagyok köztetek,+ de bátornak, amikor távol vagyok –,+ azzal a szelídséggel és kedvességgel kérlellek titeket, amit Krisztus is kimutatott.+ 2 Arra számítok, hogy bátran és határozottan kell fellépnem némelyekkel szemben, akik szerint úgy viselkedünk, mint a világ*. Nagyon remélem, hogy nem kerül erre sor, amikor ott leszek. 3 Mert bár ebben a világban* élünk, nem úgy harcolunk, mint az emberek a világban. 4 Fegyvereink ugyanis nem olyanok, amilyeneket a világban lévő emberek használnak,+ hanem amilyenekről Isten gondoskodik.+ Velük képesek vagyunk legyőzni mélyen gyökerező dolgokat. 5 Mert okoskodásokat rontunk le, és minden akadályt, amelyet Isten ismerete ellen emeltek,+ és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak. 6 És készek vagyunk megbüntetni mindenkit, aki engedetlen,+ de csak miután bizonyítottátok, hogy mindenben engedelmesek vagytok.

7 Ti látszat alapján ítéltek. Ha valaki magabiztosan azt gondolja, hogy ő Krisztusé, azt a tényt se felejtse el, hogy ahogy ő Krisztusé, úgy mi is. 8 Mert még ha kissé túl sokat dicsekednék is azzal a hatalommal, amelyet az Úr azért adott, hogy építsünk, ne pedig leromboljunk benneteket,+ akkor sem szégyenülnék meg. 9 De nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy meg akarlak félemlíteni titeket a leveleimmel. 10 Mert ezt mondják: „Levelei súlyosak és erélyesek, de a megjelenése erőtlen, a beszéde pedig megvetni való.” 11 Az ilyen ember vegye számításba azt, hogy amit a leveleinkben írunk*, amikor távol vagyunk tőletek, azt meg is fogjuk tenni,* amikor ott leszünk nálatok.+ 12 Mert mi nem merjük magunkat azokhoz sorolni vagy hasonlítani, akik felmagasztalják magukat.+ Amikor viszont ők a saját értékrendjük alapján ítélik meg magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, kiderül, hogy ostobák.+

13 Mi pedig nem azzal fogunk dicsekedni, ami a kijelölt területünkön kívül van, hanem azzal, amit az Isten által kijelölt területünk határain belül értünk el, ahova ti is tartoztok.+ 14 Igen, amikor elmentünk hozzátok, nem léptük át a kijelölt területünket, mintha ti nem tartoznátok oda, mert mi voltunk az elsők, akik még hozzátok is eljutottak a Krisztusról szóló jó hírrel.+ 15 Nem, nem azzal dicsekszünk, ami a kijelölt területünkön kívül van, vagyis másvalakinek a fáradozásaival, hanem reméljük, hogy erősödik a hitetek, és ezzel a munkánknak is nagyobb eredménye lesz a területünkön. Akkor még többet tudunk majd tenni, 16 mert más vidékeken is szeretnénk hirdetni a jó hírt, nem csak a tiéteken. Így nem azzal dicsekszünk, amit már más megvalósított a területén. 17 „Aki pedig dicsekszik, Jehovával* dicsekedjen.”+ 18 Mert Jehova* azt a személyt fogadja el, akit ő magasztal fel,+ és nem azt, aki saját magát.+

11 Bárcsak elviselnétek engem, még ha esztelennek tűnök is! De hisz el is viseltek! 2 Mert féltő gonddal* óvlak titeket, ahogy Isten is, mivel személyesen ígértelek benneteket feleségül egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet mutassalak be titeket Krisztusnak.+ 3 De félek, hogy amint a kígyó ravaszul tévútra vezette Évát,+ úgy a ti gondolkodásotok is megromolhat, és már nem lesztek olyan őszinték és tiszták, mint ahogy az Krisztushoz illik.+ 4 Mert az a helyzet, hogy ha valaki odamegy, és mást prédikál Jézusról, mint mi, vagy más szellemet hoz, mint amit kaptatok, vagy más jó hírt hoz, mint amit elfogadtatok,+ könnyen egyetértetek azzal, amit mond. 5 Szerintem semmiben sem vagyok rosszabb a ti kiváló apostolaitoknál.+ 6 De még ha nem beszélek is ügyesen,+ Istent ismerem, és ezt egyértelműen megmutattuk nektek mindenben.

7 Vagy bűnt követtem el azzal, hogy megaláztam magamat, hogy titeket fel lehessen magasztalni, mert örömmel és ingyen hirdettem nektek az Isten jó hírét?+ 8 Más gyülekezetektől vettem el*, amire szükségem volt, és elfogadtam a segítségüket, hogy titeket szolgálhassalak.+ 9 Amikor viszont ott voltam nálatok, és szükségem volt valamire, senkinek sem voltam a terhére, mert a Makedóniából jött testvérek bőségesen elláttak azzal, amire szükségem volt.+ Igen, semmiképpen sem akartam a terhetekre lenni, és nem is szeretnék soha.+ 10 Amilyen biztos, hogy keresztényként az igazat mondom, olyan biztos, hogy erre mindig büszke leszek+ Akhája vidékén. 11 Miért? Talán mert nem szeretlek benneteket? Isten tudja, hogy szeretlek titeket.

12 Én pedig továbbra is tenni fogom, amit eddig is tettem,+ hogy ne legyen ürügyük dicsekedni azoknak, akik dicsekednek a tisztségükkel, és egyenlőek akarnak lenni velünk. 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, megtévesztő munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.+ 14 Nem is csoda, hiszen maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává.+ 15 Semmi különös sincs tehát abban, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá. De az fog történni velük, amit a tetteik alapján megérdemelnek.+

16 Ismét mondom: senki ne gondolja, hogy esztelen vagyok. Ha pedig mégis ezt gondoljátok, fogadjatok el esztelennek, hogy én is dicsekedhessek egy kicsit. 17 Azzal, amit most mondok, nem az Úr példáját követem, hanem egy esztelen emberét, aki magabiztosan dicsekszik. 18 Mivel sokan dicsekednek olyasmivel, amivel a világ,* én is dicsekedni fogok. 19 Annyira „értelmesek” vagytok, hogy örömmel elviselitek az eszteleneket. 20 Igen, bárkit elviseltek, aki rabszolgává tesz benneteket, aki feléli, amitek van, aki elveszi, amitek van, aki fölétek emeli magát, és aki arcul üt titeket.

21 Szégyenletes ránk nézve, hogy ilyesmit mondok, mivel úgy tűnhet, mintha gyengén léptünk volna fel.

De ha mások bátran lépnek fel – esztelenül beszélek –, akkor én is. 22 Ők héberek? Én is.+ Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai*? Én is.+ 23 Krisztus szolgái? Úgy felelek, akár egy őrült, hisz én még inkább az vagyok: Többet dolgoztam,+ többször voltam börtönben,+ számtalanszor megvertek, gyakran voltam közel a halálhoz.+ 24 A zsidóktól ötször kaptam egy híján 40 botütést.+ 25 Háromszor megvesszőztek,+ egyszer megköveztek,+ háromszor hajótörést szenvedtem,+ egy éjt és egy napot a nyílt vízen töltöttem. 26 Gyakran utaztam, veszélybe kerültem a folyók, az útonállók, a saját népem+ és a nemzetek miatt,+ veszélybe kerültem a városban,+ a pusztában, a tengeren és hamis testvérek között. 27 Sokat fáradoztam, vesződtem, gyakran töltöttem álmatlanul az éjszakát,+ éheztem, szomjaztam,+ sokszor nem volt mit ennem,+ fáztam, és nem volt elég ruhám*.

28 Mindezeken kívül nap mint nap még az a nyomás is rám nehezedik, hogy aggódom az összes gyülekezetért.+ 29 Kicsoda gyenge, hogy én ne volnék az? Kit botránkoztatnak meg, hogy én ne lennék felháborodva?

30 Ha dicsekednem kell, azokkal fogok dicsekedni, amik megmutatják, milyen gyenge vagyok. 31 Az Úr Jézus Istene és Atyja, akinek dicséret jár mindörökké, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban az Aretász király alá tartozó kormányzó őröket állított a város kapuiba, hogy elfogjon, 33 de a falban levő egyik ablakon át leengedtek egy kosárban*,+ és megmenekültem a kezéből.

12 Dicsekednem kell. Nem hasznos ez, de most az Úr természetfölötti látomásairól+ és kinyilatkoztatásairól fogok beszélni.+ 2 Ismerek egy embert, aki Krisztus tanítványa, és akit 14 évvel ezelőtt elragadtak a harmadik égig, hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja. 3 Igen, ismerek egy ilyen embert. Hogy testben-e vagy testtől külön, nem tudom, Isten tudja, 4 de elragadták a paradicsomba, és olyan szavakat hallott, melyeket nem szabad kimondani, melyekről ember nem beszélhet. 5 Ilyen emberrel fogok dicsekedni, és nem önmagammal, kivéve a gyengeségeimmel. 6 Mert még ha akarok is dicsekedni, nem leszek esztelen, mert az igazságot fogom mondani. De nem dicsekszem, hogy senki se gondoljon rólam többet annál, amit lát vagy hall tőlem, 7 csak mert ilyen különleges kinyilatkoztatásokat kaptam.

Hogy ne váljak túlságosan büszkévé, tövis került a testembe,+ Sátán angyala, hogy állandó fájdalmat okozzon nekem, nehogy elbízzam magam. 8 Háromszor kérleltem az Urat, hogy távolítsa el a tövist. 9 De ő ezt mondta: „Elég neked az én ki nem érdemelt kedvességem, mert az én erőm gyengeségben válik tökéletessé.”+ Szíves örömest fogok tehát a gyengeségeimmel dicsekedni, hogy Krisztus ereje megmaradjon fölöttem, mint egy sátor. 10 Örülök tehát, ha gyenge vagyok, bántalmaznak, nélkülözök, üldöznek és nehézségeket élek át Krisztusért. Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.+

11 Esztelenné váltam. Ti kényszerítettetek rá, mert nektek kellett volna jót mondanotok rólam. Én semmiben sem vagyok rosszabb a ti kiváló apostolaitoknál, még ha semmi vagyok is.+ 12 Igen, ti magatok láttátok annak a bizonyítékait, hogy apostol vagyok, hiszen sok mindent viseltem el,+ és jeleket, csodákat* meg rendkívüli dolgokat vittem véghez.+ 13 Csak abban különböztök a többi gyülekezettől, hogy nem voltam a terhetekre.+ Rosszul tettem? Ha igen, bocsássátok ezt meg nekem.

14 Ez a harmadik alkalom, hogy szeretnék elmenni hozzátok, de nem leszek a terhetekre. Mert nem arra vágyok, amitek van,+ hanem titeket szeretnélek látni, hiszen nem a gyermekektől+ várják el, hogy félretegyenek a szüleiknek, hanem a szülőktől, hogy félretegyenek a gyermekeiknek. 15 A magam részéről szíves örömest hozok áldozatot, és magamat is feláldozom értetek*.+ Ha én ennyire szeretlek titeket, akkor engem kevésbé kell szeretni? 16 De akárhogy legyen is, nem voltam a terhetekre.+ Viszont azt mondjátok, ravasz voltam, és csalással fogtalak meg benneteket. 17 Talán kihasználtalak benneteket, vagy kihasznált titeket valaki azok közül, akiket elküldtem hozzátok? 18 Biztattam Tituszt, hogy menjen el hozzátok, és elküldtem vele a testvért is. Talán kihasznált benneteket Titusz?+ Hát nem egyformán gondolkodunk? Hát nem ugyanazt tesszük?

19 Talán egész idő alatt azt gondoltátok, hogy védekezünk előttetek? Krisztus követőiként az igazat mondjuk Isten előtt. De szeretteim, minden, amit teszünk, azért van, hogy épüljetek. 20 Félek ugyanis, hogy amikor megérkezem, nem úgy viselkedtek majd, ahogy szeretném, én pedig nem úgy fogok reagálni, ahogy szeretnétek. Attól tartok, hogy viszály és nézeteltérés lesz köztetek, irigyek és haragosak lesztek, rosszat fogtok mondani egymásról, sugdolózni* fogtok, büszkén viselkedtek majd, és zűrzavar lesz köztetek. 21 Ha ismét elmegyek hozzátok, lehet, hogy még megaláz előttetek az én Istenem, és keseregnem kell sok olyan személy miatt, aki vétkezett, de még nem bánta meg a tisztátalan tetteit, a gátlástalan viselkedését* és azt, hogy szexuális erkölcstelenségben* él.

13 Ez a harmadik alkalom, hogy szeretnék elmenni hozzátok. „Minden dolgot két vagy három tanú vallomása* erősítsen meg.”+ 2 Bár most nem vagyok ott, mégis olyan, mintha másodszor lennék veletek. Előre figyelmeztetem azokat, akik korábban vétkeztek, és mindenki mást is, hogy ha ismét odamegyek valamikor, nem leszek kíméletes velük, 3 mivel bizonyítékát keresitek annak, hogy Krisztus szól általam, és ő nem gyenge köztetek, hanem megmutatja az erejét. 4 Igaz ugyan, hogy oszlopra feszítették a gyengeség miatt, de Isten erejének köszönhetően él.+ Az is igaz, hogy mi most gyengék vagyunk, ahogy ő is gyenge volt, de élni fogunk vele együtt,+ mivel Isten ereje nyugszik rajtatok.+

5 Állandóan vizsgáljátok meg, hogy ragaszkodtok-e a hithez, és győződjetek meg arról, hogy milyenek vagytok.+ Vagy nem értitek, hogy Jézus Krisztus egységben van veletek? Értenetek kellene, kivéve, ha Isten már nem fogad el titeket. 6 Igazán remélem, hogy felismeritek majd, hogy minket elfogad Isten.

7 Imádkozunk pedig Istenhez, hogy ne tegyetek semmi rosszat, nem azért, hogy mások elfogadjanak minket, hanem hogy a jót tegyétek még akkor is, ha minket nem fogadnak el mások. 8 Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9 Mi mindig örülünk, amikor gyengék vagyunk, de ti erősek. És azért imádkozunk, hogy tegyétek meg a szükséges kiigazításokat. 10 Amiatt írom ezeket, míg távol vagyok, hogy amikor odamegyek, ne kelljen szigorúan fellépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott,+ hogy építsek, és nem arra, hogy romboljak.

11 Végezetül, testvérek, továbbra is örüljetek, tegyetek kiigazításokat, értsetek egyet,+ éljetek békében,+ és legyetek hálásak, ha mások vigasztalnak+ titeket. Így a szeretet és béke Istene+ veletek lesz. 12 Üdvözöljétek egymást szent csókkal. 13 Üdvözletét küldi nektek az összes szent.

14 Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége és Isten szeretete legyen mindnyájatokkal, a szent szellemmel együtt, amelynek az áldásait mindannyian élvezzük!