LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 8. fejezet
prédikálva és hirdetve: Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Mária, akit Magdalénának hívtak: Az az asszony, akit gyakran Mária Magdalénának neveztek, először ebben a történetben van megemlítve, mely Jézus prédikálásának második évében játszódik. A megkülönböztető neve, a Magdaléna (jelentése: ’magdalai’; ’Magdalából való’) valószínűleg Magdala városának a nevéből ered. Ez a város a Galileai-tenger nyugati partján, Kapernaum és Tibériás között úgy félúton volt. A feltételezések szerint Mária Magdalában született, vagy ott élt. Mária Magdaléna leginkább a Jézus haláláról és feltámadásáról szóló beszámolóból ismert (Mt 27:55, 56, 61; Mr 15:40; Lk 24:10; Jn 19:25).
Johanna: Ez a héber Johanán név nőnemű alakja, és azt jelenti, hogy: ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’. Johannát, az egyik olyan asszonyt, akit Jézus meggyógyított, csak kétszer említi a Keresztény görög iratok, és mindkétszer Lukács evangéliumában (Lk 24:10).
Kúzának: Heródes Antipasz megbízottja volt, aki valószínűleg a háza ügyeit vezette.
szolgáltak nekik: Vagy: „támogatták őket”; „gondoskodtak róluk”. A görög di·a·ko·neʹó szó arra utalhat, hogy valaki gondoskodik másokról fizikailag úgy, hogy beszerzi az ennivalót, főz, felszolgálja az ételt, stb. Hasonló értelemben használatos a Lk 10:40-ben („felszolgál”), a Lk 12:37-ben és 17:8-ban („szolgál”), valamint a Cs 6:2-ben („ételt oszt szét”). De mindenféle más, személyes jellegű szolgálatra is utalhat. Itt azt fejezi ki, hogy a 2. és 3. versben említett asszonyok hogyan támogatták Jézust és a tanítványait, hogy el tudják látni az Istentől kapott feladatukat. Ezáltal Istent dicsőítették, aki az értékelése jeleként feljegyeztette a Bibliában, hogy milyen nagylelkűek voltak, és így a jövő nemzedékei is olvashatnak róla (Pl 19:17; Héb 6:10). Ugyanez a görög kifejezés szerepel a Mt 27:55-ben és a Mr 15:41-ben is. (Lásd a Lk 22:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, amely az ezzel rokon di·aʹko·nosz főnévről ír bővebben.)
szemléltetéssel: Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
sziklára: Lásd a Mt 13:5-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
a tövisbokrok közé: Lásd a Mt 13:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
szent titkait: Lásd a Mt 13:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
lámpát: Lásd a Mt 5:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
testvérei: Lásd a Mt 12:46-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Ők az én anyám és az én testvéreim: Jézus itt különbséget tesz a vér szerinti testvérei között, akik közül néhányan kétségkívül nem hittek benne (Jn 7:5), és a hittestvérei, vagyis a tanítványai között. Arra mutat rá, hogy noha erős kötelék fűzi a rokonaihoz, még erősebb szálak fűzik azokhoz, akik hallják Isten szavát, és cselekszik azt.
túlsó partjára: Vagyis a Galileai-tenger keleti partjára.
heves szélvihar: Ez a kifejezés két görög szónak a fordítása, és szó szerint úgy is vissza lehet adni, hogy „óriási szélvész”. (Lásd a Mr 4:37-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) A Galileai-tengernél gyakoriak a nagy viharok. A tó felszíne kb. 210 m-rel fekszik a tengerszint alatt, és a levegő hőmérséklete a víz felett melegebb, mint a környező fennsíkokon és hegyekben. Ez légköri zavarokat és erős szelet okoz, ami hamar fel tudja korbácsolni a hullámokat.
a gerazénusok vidékén: Egy terület a szemközt levő oldalon, vagyis a Galileai-tenger keleti partján. A pontos határai napjainkban nem ismertek, és nem tudni pontosan, hol volt ez a vidék. Vannak, akik a gerazénusok vidékét Kurszi környékével hozzák összefüggésbe, mely a Galileai-tenger keleti partján lévő meredek lejtők közelében található. Mások viszont úgy vélik, hogy a Galileai-tengertől 55 km-re dél-délkeletre lévő Gerasza (Dzseras) városa körüli hatalmas körzetet jelölhette. A Mt 8:28 „Gadara vidéké”-nek nevezi. (Lásd a Mt 8:28-hoz és a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.) Bár a megnevezések eltérőek, nagyjából ugyanarra a területre utalnak a Galileai-tenger keleti partján, illetve a területek valószínűleg részben lefedték egymást. Tehát a beszámolók nincsenek ellentmondásban egymással. (Lásd még az A7-es függ. 3/b térképén az „Események a Galileai-tengernél” című részt, illetve a B10-es függ.-et.)
gerazénusok: Lásd a Mr 5:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
egy démontól megszállt férfi: Máté (8:28) két emberről ír, Márk (5:2) és Lukács viszont csak egyről. Márk és Lukács minden bizonnyal azért irányítja a figyelmet csak az egyik démontól megszállt emberre, mert Jézus vele beszélt, és az ő esete szembetűnőbb volt. Elképzelhető, hogy ez a férfi erőszakosabb volt, és hosszabb ideje állt a démonok befolyása alatt. Az is lehet, hogy miután a két férfi meggyógyult, csak az egyikük akart Jézussal menni (Lk 8:37–39).
sírok: Lásd a Mt 8:28-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Mit akarsz tőlem. . .?: Lásd a Mr 5:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
kínozz: Egy ezzel rokon görög szó szerepel a Mt 18:34-ben a börtönőrökkel kapcsolatban. Ebben a szövegkörnyezetben a „kínoz” ige a Lk 8:31-ben említett mélységben való fogva tartásra vagy bezárásra utalhat. (Lásd a Mt 18:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
Légió: Lásd a Mr 5:9-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a mélységbe: Görögül aʹbüsz·szosz, mely azt jelenti, hogy ’mérhetetlen mélység’ vagy ’felmérhetetlen’, ’határtalan’, és olyan helyre utal, ahol valakit fogva tartanak, illetve jelentheti magát a fogva tartást is. Kilencszer fordul elő a Keresztény görög iratokban: itt, a Ró 10:7-ben, és hétszer a Jelenések könyvében. A Jel 20:1–3 leírja, hogy Sátánt ezer évre a mélységbe fogják dobni. A légió démon, akik azt kérték Jézustól, hogy ne küldje őket a mélységbe, talán erre a jövőbeli eseményre gondolt. A 28. versben az egyik démon azt kérte Jézustól, hogy ne kínozza. A Mt 8:29-ben szereplő párhuzamos beszámolóban pedig ezt kérdezték Jézustól a démonok: „Azért jöttél ide, hogy kínozz minket, mielőtt eljönne az ideje?” Vagyis úgy tűnik, a démonok a kínzás alatt a mélységben való fogva tartásukat vagy bebörtönzésüket értették. (Lásd a Szójegyzéket és a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
disznócsorda: A disznó a mózesi törvény értelmében tisztátalan volt (3Mó 11:7), mégis volt egy piac, ahol disznóhúst árultak a Dekapoliszban élő nem zsidóknak, mivel ezt a görögök és a rómaiak is különlegességnek tartották. A beszámoló arra nem tér ki, hogy „a pásztorok” zsidók voltak-e, megszegve ezzel a törvényt (Lk 8:34).
mondd el, mi mindent tett érted Isten: Jézus általában azt parancsolta, hogy ne híreszteljék a csodáit (Mr 1:44; 3:12; 7:36; Lk 5:14), de ennek a férfinak azt mondta, hogy ossza meg a rokonaival, hogy mi történt vele. Jézus feltehetően azért tett így, mert megkérték, hogy hagyja el azt a környéket, így ő maga nem tudott volna tanúskodni nekik. A férfi szavai ellensúlyozhatták azt a kellemetlen történetet, amely a disznók elpusztulásáról terjedhetett el.
az egész városban: A Mr 5:20-ban szereplő párhuzamos beszámoló azt írja, hogy „Dekapoliszban”. Az itt említett város tehát minden bizonnyal a Dekapolisz területén fekvő egyik városra utal. (Lásd a Szójegyzékben a „Dekapolisz” címszót.)
egyetlen: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek egyetlen gyermeke van. Ugyanezt a görög szót használják a naini özvegy „egyetlen” fiára, illetve egy férfi „egyetlen” fiára, akit Jézus meggyógyított (Lk 7:12; 9:38). A görög Septuaginta a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor ezt írja Jefte lányáról: „Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34). János apostol írásaiban a mo·no·ge·nészʹ szó ötször Jézusra utal. (Arról, hogy mit jelent a kifejezés Jézussal kapcsolatban, lásd a Jn 1:14; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
vérfolyása: Lásd a Mt 9:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Lányom: Lásd a Mr 5:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Menj békével: Lásd a Mr 5:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
nem halt meg, csak alszik: Lásd a Mr 5:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
szelleme: Vagy: „életereje”; „lehelete”. A görög pneuʹma szó itt nyilvánvalóan egy földi teremtményben működő életerőre utal, vagy egyszerűen a lélegzésre. (Lásd a Mt 27:50-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)