LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 10. fejezet
Ezek után: A Lk 10:1 és 18:14 közötti részben megörökített események nincsenek megemlítve a többi evangéliumban. Viszont az ezekben a fejezetekben található témák közül néhányat a többi evangéliumíró is feljegyzett, nyilvánvalóan Jézus szolgálatának korábbi eseményeivel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a Lukács által említett eseményekre az i. sz. 32 őszén megtartott sátoros ünnep (vagy lombsátorünnep) után került sor. (Lásd az A7-es függ.-et.) Ekkor Jézus minden bizonnyal a déli területekre, vagyis Jeruzsálemre és annak környékére, illetve Júdea és Perea tartományaira összpontosította a munkáját. Földi szolgálatának utolsó hat hónapjában alapvetően ezeken a területeken prédikált.
70: Néhány korai kéziratban az olvasható, hogy „72”, és ez található meg egyes bibliafordításokban is. Azonban sok másik, korai, hiteles kéziratban a „70” szerepel, beleértve az i. sz. IV. századból származó Codex Sinaiticust, valamint a Codex Alexandrinust és Efrém újraírt kódexét, melyek az V. századból valók. A bibliatudósok többféle magyarázatot adnak erre, ám ez a kis eltérés a kéziratok között nem befolyásolja a fő gondolatot. A rengeteg ókori kézirat és fordítás minden alapvető részben megegyezik, megerősítve azt, hogy Jézus elküldte prédikálni a tanítványok nagy csoportját kettesével, vagyis párban.
70 másikat: Ez kétségkívül 70 tanítványra utal, nem számítva a 12 apostolt, akik korábban kaptak képzést és lettek kiküldve (Lk 9:1–6).
sarut: Ez úgy tűnik, hogy egy extra pár sarura utal, mivel Jézus arra kérte a tanítványait, hogy ne vigyenek magukkal sarut. Nem volt szokatlan, hogy az emberek egy extra pár sarut vittek magukkal egy hosszú útra, mivel a cipőtalpak elkophattak vagy a szíjak elszakadhattak. Amikor Jézus egy korábbi alkalommal hasonló útmutatásokat adott, akkor arra kérte a tanítványait, hogy azt a sarut vegyék fel, vagyis kössék a lábukra, amely már megvolt nekik (Mr 6:8, 9). És ahogy az a Mt 10:9, 10-ben fel van jegyezve, arra utasította őket, hogy ne vigyenek magukkal sarut, vagyis ne szerezzenek be maguknak még egyet a már meglevő mellé.
senkit se üdvözöljetek: Vagy: „senkit se öleljetek meg üdvözlésképpen”. Bizonyos helyzetekben a görög a·szpaʹzo·mai szó („üdvözöl”) talán többet foglalt magában annál, mint hogy egyszerűen azt mondta valaki egy másik embernek, hogy „szervusz” vagy „jó napot”. Magában foglalhatta az ölelést és a hosszú beszélgetést, melyekre olyankor került sor, amikor barátok találkoztak egymással. Jézus nem arra ösztönözte a tanítványait, hogy legyenek udvariatlanok. Ehelyett azt emelte ki, hogy a követői kerüljék a szükségtelen figyelemelterelő dolgokat, és használják ki jól az idejüket. Elizeus próféta egyszer hasonló utasításokat adott a szolgájának, Géházinak (2Ki 4:29). Mindkét esetben sürgős megbízatásról volt szó, ezért nem lehetett késlekedni.
aki vágyik a békére: Szó szerint: „aki a béke fia”. Noha ez görögül íródott, a szóhasználat nyilvánvalóan egy héber idiómát tükröz vissza, amely egy olyan személyre utal, aki szereti a békét vagy békés. Ebben a szövegkörnyezetben olyan valakit kell érteni alatta, aki arra vágyik, hogy békében legyen Istennel, és meghallgatja, valamint szívesen fogadja „a béke jó hírét”. Ennek köszönhetően békében lesz Istennel (Cs 10:36).
Ne menjetek át egyik házból a másikba: Jézus korábban hasonló utasítást adott a 12 apostolnak (Mt 10:11; Mr 6:10; Lk 9:4). Most a 70 tanítványnak mondta azt, hogy amikor megérkeznek egy városba, maradjanak ott, ahol vendégszeretettel fogadják őket. Ha nem mentek át egyik házból a másikba, és nem keresték, hogy melyik helyen lenne kényelmesebb, vagy hol fogadnák őket több mindennel, azzal azt mutatták, hogy ezek csak másodlagosak a prédikálásra vonatkozó megbízatásukhoz képest.
elviselhetőbb lesz: Ez kétségkívül egy hiperbola, mellyel nem az volt Jézus célja, hogy szó szerint értsék, amit mondott. (Vesd össze más hiperbolákkal, melyeket Jézus használt például a Mt 5:18-ban és a Lk 16:17; 21:33-ban.) Amikor Jézus azt mondta, hogy „Szodomának elviselhetőbb lesz az a nap”, vagyis az ítéletnap (Mt 10:15; 11:22, 24; Lk 10:14), nem arra gondolt, hogy Szodoma lakosai még élni fognak akkor. (Vesd össze: Júd 7.) Egyszerűen csak azt akarta kihangsúlyozni, hogy mennyire hitetlen és bűnös a Korazinban, Betsaidában és Kapernaumban élők többsége (Lk 10:13–15). Figyelemre méltó, hogy az ókori Szodomával történtek annyira közismertek voltak, hogy gyakran Isten haragjával és ítéletével együtt említették őket (5Mó 29:23; Ézs 1:9; Si 4:6).
Tíruszban és Szidónban: Ezek nem zsidó városok voltak Föníciában, a Földközi-tenger partvidékén. (Lásd a B10-es függ.-et.)
az égig: Lásd a Mt 11:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
sírba: Lásd a Mt 11:23-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
hetven: Lásd a Lk 10:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Látom Sátánt, hogy mint a villám, már leesett az égből: Jézus nyilván a jövőről prófétált, mintha már kivetették volna Sátánt az égből. A Jel 12:7–9 leírja az égi háborút, és összeköti Sátán bukását a messiási királyság megszületésével. Jézus itt kiemelte, hogy ebben a háborúban Sátán és a démonai biztosan vereséget szenvednek, hiszen a 70 tanítvány – akik tökéletlen emberek voltak – nem sokkal ezelőtt kaptak hatalmat arra, hogy démonokat űzzenek ki (Lk 10:17).
kígyókon és skorpiókon: Ebben a szövegkörnyezetben Jézus jelképes értelemben utalt ezekre az élőlényekre ártalmas dolgok szimbólumaként. (Vesd össze: Ez 2:6.)
a kisgyermekeknek: Lásd a Mt 11:25-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Jehovát: Ez az idézet az 5Mó 6:5-ből származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.)
szíveddel. . . lelkeddel. . . erőddel. . . elméddel: Itt egy férfi, aki jól ismerte a törvényt, az 5Mó 6:5-ből idéz, ahol az eredeti héber szöveg három kifejezést használ: szív, lélek és erő. Ám Lukács beszámolója szerint, mely görögül íródott, a férfi négy fogalmat sorol fel: a szívet, a lelket, az erőt és az elmét. A férfi válasza egyértelműen azt mutatja, hogy Jézus idejében elfogadott volt, hogy mind a négy görög szót használják az eredeti héber szöveg három szavának az idézésekor. (Részletesebb magyarázatért lásd a Mr 12:30-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
teljes lelkeddel: Vagy: „egész lényeddel (életeddel)”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)
embertársadat: Lásd a Mt 22:39-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Egy szamáriai: A zsidók általában lenézték a szamáriaiakat, és szóba sem álltak velük (Jn 4:9). Sőt, voltak, akik a megvetésük jeleként és sértésként használták a „szamáriai” kifejezést (Jn 8:48). A Misna szerint egy rabbi ezt mondta: „Aki a szamáriaiak kenyerét eszi, az olyan, mintha disznóhúst enne” (Sebiith 8:10). Sok zsidó nem hitte el egy szamáriai tanúvallomását, és nem fogadott el semmilyen szolgálatot egy szamáriai embertől. Jézus tudta, hogy a zsidók általában megvetik a szamáriaiakat, ezért egy fontos leckét tanított ezzel a szemléltetéssel, melyet gyakran „az irgalmas szamaritánus” példázataként emlegetnek.
bekötözte a sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk: Lukács, az orvos pontosan feljegyezte Jézus szemléltetését, és beszámolt az akkoriban szokásos sebkezelésről. Olajat és bort egyaránt használtak házi gyógymódként. Az olajat olykor a sebek puhítására alkalmazták (vesd össze: Ézs 1:6), a bornak pedig fertőzésgátló és enyhe fertőtlenítő hatása van. Lukács azt is leírta, hogy a sebeket bekötözték, nehogy elfertőződjenek.
egy fogadóba: Az itt használt görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’egy hely, ahová mindenkit befogadnak’. Az utazók az állataikkal együtt ilyen helyeken szállhattak meg. Egy fogadóban az utazók igénybe vehettek alapvető szolgáltatásokat, és előfordult, hogy fizetség ellenében a fogadós gondját viselte annak, akit rábíztak.
dénárt: Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.
Amelyik irgalmasan cselekedett vele: A törvényt ismerő férfi valószínűleg vonakodott kimondani a „szamáriai” szót. Mindenesetre a válasza és Jézus záró szavai egyértelművé tették a szemléltetés lényegét: az igazi embertárs irgalmas másokkal.
egy faluba: A jelek szerint Betániára utal, mely az Olajfák hegyének keleti-délkeleti lejtőjén feküdt, kb. 3 km-re Jeruzsálemtől. (Lásd a Jn 11:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Itt lakott Márta, Mária és Lázár. Ahogy Galileában Kapernaum volt Jézus otthona (Mr 2:1), úgy Júdeában Betánia.
Márta: A beszámoló csak Mártát említi, mint aki vendégül látta Jézust. Általában ő cselekedett először (Lk 10:40; Jn 11:20), ez pedig arra utalhat, hogy Mária nővére volt (Lk 10:39).
Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre: Néhány ókori kéziratban egy rövidebb változat szerepel: „Pedig csak egy dologra van szükség.” Számos bibliafordításban is ez olvasható. Sok kézirat azonban a főszövegben található megfogalmazást erősíti meg. Bármelyik kéziratot vegyük is alapul, Jézus tanácsának az alapgondolata ugyanaz: Isten imádata legyen a legfontosabb az életünkben. Majd Jézus megdicséri Máriát, amiért „a jó részt” választotta, vagyis elsőbbséget biztosított az Isten imádatával kapcsolatos dolgoknak.
a jó részt: Vagy: „a legjobb részt”. Az itt „rész”-nek fordított görög me·riszʹ szót a Septuaginta vagy egy adag ételre használja (1Mó 43:34; 5Mó 18:8), vagy pedig átvitt értelemben (Zs 16:5; 119:57). Mária esetében „a jó rész” a szellemi táplálékot, vagyis az Isten Fiától jövő oktatást foglalta magában.