LUKÁCS
Magyarázó jegyzetek – 18. fejezet
szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
mindig imádkozniuk kell: Egyedül Lukács említi meg a 2–8-ig terjedő versekben feljegyzett szemléltetést. Ez újabb példa arra, hogy az evangéliuma hogyan hangsúlyozza az ima fontosságát (Lk 1:10, 13; 2:37; 3:21; 6:12; 9:28, 29; 11:1; 18:1–8; 22:39–46; 23:46).
bíró: Jézus minden bizonnyal egy rómaiak által kinevezett bíróra vagy tisztviselőre utalt. Úgy tűnik, hogy a szemléltetésben szereplő bíró nem illik bele a zsidó bírói rendszerbe, melyben a bíróságok legalább három férfiból álltak. Továbbá ez a bíró Istent nem tisztelte, és az embereket sem becsülte, vagyis nem számított neki mások véleménye.
az embereket sem becsülöm: Ebben a szövegkörnyezetben ez azt jelenti, hogy valaki nem érez nyomást arra, hogy a többség véleményét kövesse, vagy pedig nem foglalkoztatja különösebben, hogy mit gondolnak mások. (Lásd a Lk 18:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)
ne gyötörjön agyon: Szó szerint: „nehogy végül megüssön alul [vagyis a szemem alatt]”. Az itt használt görög hü·pó·pi·aʹzó ige azt jelenti, hogy ’arcul üt’; ’megpofoz’. Itt kétségkívül jelképes értelemben szerepel, és arra utal, hogy valaki állandóan bosszant vagy a végletekig gyötör valakit. Egyes tudósok szerint a kifejezés azt a gondolatot közvetíti, hogy tönkreteszik valakinek a hírnevét. Ebben a szövegkörnyezetben azt írja le, hogy milyen érzése volt a bírónak, aki először vonakodott eleget tenni az özvegy kérésének, hogy a bíró szolgáltasson igazságot neki, de aztán az asszony kitartása tettekre indította (Lk 18:1–4). A szemléltetés nem azt emeli ki, hogy Isten olyan, mint az igazságtalan bíró, hanem inkább szembeállítja Istent és a bírót. Ha az igazságtalan bíró végül azt teszi, ami helyes, akkor mennyivel inkább így tesz Isten! Az özvegyhez hasonlóan Isten szolgáinak is kitartóan kell kérniük Jehova segítségét. Isten, aki igazságos, válaszolni fog az imájukra, igazságot szolgáltatva nekik (Lk 18:6, 7).
talál-e ilyen hitet: Szó szerint: „megtalálja-e a hitet”. Az, hogy az eredeti görög szövegben határozott névelő áll a „hit” szó előtt, arra utal, hogy Jézus nem általánosságban beszélt a hitről, hanem egy bizonyos fajta hitre gondolt, olyanra, amilyen a szemléltetésében szereplő özvegynek is volt (Lk 18:1–8). Ez a hit magában foglalja, hogy valaki hisz az ima erejében, és abban is, hogy Isten igazságot szolgáltat a választottainak. Jézus valószínűleg azért hagyta megválaszolatlanul ezt a kérdést, hogy a tanítványai elgondolkodjanak a saját hitük minőségén. Ez az imáról és hitről szóló szemléltetés találó volt, hiszen Jézus épp előtte beszélt azokról a próbákról, amelyek a tanítványaira vártak (Lk 17:22–37).
a templomba: Akik a templomba mentek imádkozni, nem mentek be a szenthelyre vagy a szentek szentjébe, hanem csak a templom körüli udvarokba léphettek be. A szemléltetésben szereplő két zsidó férfi valószínűleg valamelyik udvarban állt. (Lásd a B11-es függ.-et.)
zsaroló: Amikor Izrael római uralom alatt állt, a zsidó adószedők gyakran megzsarolták az embereket. A pozíciójuknál fogva rengeteg lehetőségük volt arra, hogy a nép kárára tisztességtelenül meggazdagodjanak (kétségtelenül a római feljebbvalóikkal együtt). Talán erre utalt Jézus a szemléltetésben, amikor arról beszélt, hogy egy önelégült farizeus dicsérte magát Isten előtt, amiért ő maga nem zsaroló.
Hetente kétszer böjtölök: Bár a mózesi törvényben nem szerepel a „böjt” szó, arról az évenkénti, engesztelés napjával kapcsolatos parancsról, hogy „legyetek önmegtartóztatók”, általában úgy vélik, hogy a böjtölést is magában foglalta (3Mó 16:29, lábj.; 4Mó 29:7, lábj.; Zs 35:13). Később már akkor is böjtöltek, amikor évenként a nemzeti tragédiákra emlékeztek. A farizeusoknak viszont az volt a szokásuk, hogy „hetente kétszer” böjtöltek, a hét 2. és 5. napján. Azt akarták, hogy mások felfigyeljenek az áhítatosságukra (Mt 6:16). Egyes feljegyzések szerint a piacnapokat választották a böjtölésre, amikor sokan voltak a városban, illetve azokat a napokat, amikor a zsinagógákban különleges szolgálatokat végeztek, és amikor a helyi bíróságok összeültek.
légy kegyes hozzám: Vagy: „könyörülj rajtam”. A „légy kegyes”-nek fordított görög szó csak kétszer fordul elő a Keresztény görög iratokban, és az engesztelés gondolatával van kapcsolatban. A Héb 2:17-ben (lásd a lábj.-et is) úgy van visszaadva, hogy „engesztelő áldozatot ajánljon fel” vagy „engesztelést végezzen”.
kisgyermekeiket: Vagy: „csecsemőiket”. Az itt használt görög breʹphosz szó nagyon kicsi gyermekekre, csecsemőkre, sőt magzatokra is utal (Lk 1:41; 2:12; Cs 7:19; 2Ti 3:15, „csecsemőkorodtól”; 1Pt 2:2). A Mt 19:13-ban és a Mr 10:13-ban található párhuzamos beszámolók a pai·diʹon görög szót használják, mellyel nemcsak az újszülöttekre vagy a csecsemőkre utaltak (Mt 2:8; Lk 1:59), hanem Jairus 12 éves lányára is (Mr 5:39–42). Az, hogy az evangéliumírók eltérő görög szavakat használnak, azt jelzi, hogy különböző korú gyermekek voltak jelen, Lukács viszont kimondottan a csecsemőket emelte ki.
mint egy kisgyermek: Lásd a Mr 10:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.
Jó Tanító: Lásd a Mr 10:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Hallva ezt Jézus, így szólt hozzá: Jézus látta ennek a zsidó vezetőnek az őszinteségét, és a Mr 10:21 szerint szeretetet érzett iránta. De azt is észrevette, hogy a férfinak önfeláldozóbbnak kell lennie, hogy a tanítványa lehessen, ezért ezt mondta neki: adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek. Péterrel és a többiekkel ellentétben, akik mindent hátrahagytak, hogy kövessék Jézust, ez a férfi nem tudott megválni a vagyonától, hogy Jézus tanítványa legyen (Mt 4:20, 22; Lk 18:23, 28).
könnyebb a tevének átjutni a varrótű fokán: Jézus itt hiperbolát használt. Ahogy egy teve képtelen átmenni egy szó szerinti varrótű fokán, egy gazdag embernek is lehetetlen bejutnia Isten királyságába, ha a vagyona továbbra is előbbre való a Jehovával ápolt kapcsolatánál. Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a gazdagok nem örökölhetik a királyságot, hiszen utána ezt jelentette ki: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Lk 18:27). A Keresztény görög iratokban csak itt fordul elő a „varrótű”-nek fordított be·loʹné görög szó, és időnként egy sebvarró tűre utaltak vele. A Mt 19:24 és a Mr 10:25 párhuzamos beszámolóiban pedig a „tű”-nek fordított rha·phiszʹ görög szó szerepel, mely a ’varr’ jelentésű igéből ered.
az eljövendő világrendszerben: Vagy: „az eljövendő korban”. A görög ai·ónʹ szó alapjelentése ’kor’, és az éppen fennálló helyzetre és jellegzetességekre utal, amelyek egyedivé tesznek egy bizonyos időszakot vagy kort. Jézus itt arra az eljövendő korszakra mutat előre, amikor Isten királysága lesz uralmon, és a hűséges alattvalói örök életet kapnak (Mr 10:29, 30; lásd a Szójegyzékben a „Világrendszer(ek)” címszót).
Felmegyünk Jeruzsálembe: Lásd a Mt 20:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
leköpik: Lásd a Mr 10:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Jerikóhoz: A kánaánita városok közül az izraeliták ezt foglalták el először. A város a Jordántól nyugatra fekszik (4Mó 22:1; Jzs 6:1, 24, 25). Az ókori város idővel elnéptelenedett, de miután a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, egy másik zsidó város épült a helyén, mivel egy bővizű forrás (Én-esz-Szultán) volt ott. Jézus napjaira egy új római várost építettek a zsidó várostól kb. 2 km-re délre. Ez lehet a magyarázat arra, hogy Máté és Márk beszámolói miért fogalmaznak úgy ennek az esetnek a kapcsán, hogy Jézus „kifelé ment Jerikóból” (Mr 10:46; Mt 20:29), míg Lukács beszámolója azt írja, hogy Jézus Jerikóhoz közeledett. Jézus talán a zsidó városból kifelé menet és a római városhoz közeledve gyógyította meg a vak férfit. (Lásd a B4-es és a B10-es függ.-eket.)
egy vak: Máté két vakot említ a beszámolójában (20:30). Márk (10:46) és Lukács viszont csak egyről ír, nyilvánvalóan Bartimeust emelve ki, akit egyedül Márk beszámolója nevez meg.
Dávid fia: Azzal, hogy a vak férfi Dávid fiának nevezte Jézust, nyíltan elismerte, hogy ő a Messiás. (Lásd a Mt 1:1, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)