A halászháló kivetése

A Galileai-tenger halászai kétféle vetőhálót használtak: az egyik egy sűrű szövésű háló volt, amellyel a kisebb halakat lehetett kifogni, a másik pedig egy ritkább szövésű, mellyel a nagyobb halakat. A vonóhálótól eltérően, melyhez általában szükség volt legalább egy csónakra, illetve több férfira, hogy kihúzzák a hálót, a vetőhálóhoz elegendő volt egyetlen halász, aki a csónakban, a part közelében vagy a parton állt. Egy vetőháló kb. 6 m vagy nagyobb átmérőjű lehetett, és kövek vagy ólomsúlyok voltak körben a szélére erősítve. Ha ügyesen vetették ki, akkor úgy esett a vízre, mint egy lapos korong. A súlyokkal terhelt széle süllyedt le először, és míg el nem érte a tengerfeneket, csapdába ejtette a halakat. Ezek után a halász talán alámerült, és kiszedte a halakat a lesüllyedt hálóból, vagy óvatosan kihúzta a hálót a partra. Nagyfokú hozzáértésre és kemény munkára volt szükség, hogy valaki ügyesen használjon egy ilyen hálót.