Izsóp

Növény, melynek lágy szára és levele van. Vér vagy víz hintésére használták a tisztulási szertartásokon. Valószínűleg a szír szurokfű lehetett (Origanum maru; Origanum syriacum). A János 19:29-ben vagy egy botra rögzített izsópról, vagy pedig a durráról, vagyis a buzogánycirokról van szó, amely a ciroknak (Sorghum vulgare) egy fajtája, mert ennek a növénynek olyan hosszú a szára, hogy Jézus szájához tudták emelni vele a savanyú borral átitatott szivacsot (2Mó 12:22; Zs 51:7).