Judaisták

Ez a kifejezés általában azokra az első századi zsidókra utal, akik kereszténynek vallották magukat, mégis amellett kardoskodtak, hogy meg kell tartani a mózesi törvényt és a zsidó szokásokat meg hagyományokat. Különösen fontosnak tartották a körülmetélkedést.

A judaisták a tanításaikkal korlátozták a keresztények szabadságát, és megosztottságot idéztek elő az első századi keresztény gyülekezetben. Pál apostol megcáfolta a tanításaikat, különösen a galáciaiaknak írt levelében, amelyben úgy nevezte őket, hogy „hamis testvérek” (Ga 1:7; 2:4, 5; 4:9, 10; 6:12, 13; lásd még: Cs 15:1, 2). Elképzelhető, hogy a 2Korintusz 11:5, 13-ban említett „kiváló apostolok” is ezeket a nézeteket vallották. A judaisták évekig nagy befolyással voltak a keresztényekre, ezért Pál a későbbi leveleiben is foglalkozott a tanításaikkal (Kol 2:11, 16, 17; Tit 1:10, 11).

Bár a „judaisták” szó nem szerepel a Keresztény görög iratokban, az első századi zsidó történetíró, Josephus Flavius az írásaiban utal a judaistákra (A zsidó háború. II. könyv, XVIII. fej., 2. bek.). Pál a galáciaiaknak írt levelében a „judaisták” szóval rokon görög kifejezést használ. A Galácia 2:11–14-ben beszámol róla, hogyan igazította helyre Pétert a szíriai Antiókiában, amiért kerülte a nem zsidó származású keresztények társaságát. A 14. versben a görög I·u·da·iʹzó ige a ’kényszerít’ jelentésű görög igével együtt szerepel, amikor Pál ezt írja: „hogyan kényszerítheted a nemzetekből valókat arra, hogy a zsidó szokásokat kövessék?”