Ki akar milliomos lenni?

A VÁLASZ szerint úgy tűnik: majdnem mindenki az szeretne lenni. És a közvélemény szerint ennek a legkönnyebb módja az, ha valaki megüti a főnyereményt, akár a lottón, akár a totón.a

Moszkvától Madridig, Manilától Mexikóvárosig a kormányok pénzügyileg támogatják az állami fogadóirodákat, hogy kielégítsék a közakarat igényét — és hogy a lottózásból eredően hatalmas pénzbevételhez jussanak.

Persze, kevesen lesznek milliomosok. Egy angol férfi 25 éven át töltött ki totószelvényeket, mielőtt telitalálatával rekordösszeget nyert volna. 50 centes fogadásával közel 1,5 millió dollárt nyert. A legszenzációsabb nyereménye annak a New York-i asszonynak volt, aki a világ legnagyobb nyereményét vihette haza: 55 millió dollárt nyert a Floridai Állami Lottón.

De ezek kivételes esetek. Sokkal tipikusabb annak a középkorú spanyol tisztviselőnek az esete, aki 30 éven át minden héten vett lottószelvényt. Bár sohasem nyert nagyobb összeget, ez nem szegte kedvét: „Legközelebb majd biztosan nyerek” — mondja. Hasonló ehhez az a montreali férfi, aki egész heti keresetét a kanadai lottóra költötte, s aki sokak nézőpontját összegezte, amikor ezt mondta: „A húzások jelentik az egyetlen módot a szürke átlagember számára, hogy egy jobb életről álmodhasson.” Persze neki sem sikerült nyernie.

A lottózás nagy vonzereje ellenére van egy másik szerencsejáték is, amely egyre nagyobb népszerűségnek örvend: a szerencsejáték-automata. Bár a félkarú rablók nem kínálnak egyik napról a másikra gazdagságot, de állandóan a főnyeremény megütésének lehetőségével kecsegtetnek, ami igen tetemes is lehet. És ezek az automaták nem csupán a kaszinókra korlátozódnak. Fülbemászó rímek, villódzó fények és az aláhulló alkalmi pénzérmeesők zaja sok európai kávéházban, klubban, étteremben és hotelben hirdeti mindent átható jelenlétét.

Frances egy idős özvegy, aki New York Cityben él. Hetente kétszer-háromszor beutazik Atlantic Citybe (New Jersey) autóbuszon, amely két és fél óra hosszat vesz igénybe. Alighogy megérkezik, belép az egyik városi kaszinóba és körülbelül hat órát játszik a szerencsejáték-automatákon, majd hazatér. „Nem tudom, mit csinálnék Atlantic City nélkül — jegyzi meg. — Tudja, ez az egyetlen szórakozásunk, hát ezt csináljuk.”

Mások számára a szerencsejáték sokkal több, mint puszta szórakozás, menekülés a mindennapi élet robotja elől, vagy reményteljes kísérlet a meggazdagodásra. Az ő esetükben ez fontos — ha nem a leglényegesebb — része az életüknek.

„Azért játszom, mert kedvelem a játékkal járó kockázatot — mondja a córdobai (Spanyolország) Luciano. — Nem keresek mentséget a magam számára — teszi hozzá —, de a tény az, hogy depressziós voltam és ezért kezdtem el bingózni. Aztán más játékokkal próbálkoztam. Jóleső érzés, ha tele van az ember zsebe bankókkal és játszhat.” Egy másik megrögzött szerencsejátékostól, aki elveszítette vállalati igazgatói állását, megkérdezték: Gondolt-e arra, hogy esetleg felhagy a játékkal? „Felhagyni vele? — válaszolta. — Képtelen vagyok megtenni. Ez a lételemem.”

Bár az indítékok elég változatosak lehetnek, a szerencsejátékosok elég jelentős csoportot alkotnak. Amerikában például kisebb-nagyobb mértékben 4 felnőttből 3 szerencsejátékos; Spanyolországban is hasonló az arány, itt a szerencsejáték szinte már népbetegség. És ráadásul nagy üzlet is. A világon csak kevés olyan ipari nagyvállalat van, amelynek évi bevétele meghaladja a lottózásból eredő bevételt 39 országban.

Nem vitás, óriási a szerencsejáték bűvölete. De csak ártatlan varázslatról lenne szó, vagy rejt magában veszélyeket is? Egy régi példabeszéd így figyelmeztet: „Aki gyorsan meg akar gazdagodni, nem marad ártatlan” (Példabeszédek 28:20). Vajon ez a szabály azokra is érvényes, akik szerencsejáték útján akarnak meggazdagodni?

[Lábjegyzet]