A reklámozás tengerében hányódva

„APA, a hold mit fog reklámozni?” Ez a furcsa kérdés, amelyet egy gyermek tett fel, mintegy 50 évvel ezelőtt jelent meg Carl Sandburg egyik versében. A jövőben ez a kérdés talán nem is tűnik majd furcsának. A New Scientist folyóirat szerint Londonban két reklámügyintéző azon a terven dolgozik, hogy a napfény visszavert sugarait arra használják, hogy hirdetéseket vetítsenek a hold felszínére.

Képzeld el, amint a holdat hirdetőtáblának használják! Gondolj bele, hogy egy kereskedelmi üzenetet az egész világon élő közönségnek reklámoznának — ezt az üzenetet a szemlélők nem tudják kikapcsolni, megszüntetni úgy, hogy lerakják a kagylót, nem tudják a szemetesbe dobni vagy távirányítóval lehalkítani. Ez az ötlet talán nem nyűgöz le, másoknak viszont az álmuk válna ezzel valóra.

Bár a reklámozás még nem érte el a holdat, a földet már elárasztotta. A legtöbb amerikai folyóirat és újság az oldalainak 60 százalékát a hirdetéseknek tartja fenn. Egyedül a The New York Times vasárnapi kiadásában talán 350 oldal a reklámoknak ad helyet. Egyes rádióállomások óránként 40 percet szánnak a reklámoknak.

Majd ott van a televízió. Egy becslés szerint az amerikai fiatalok hetente három órát néznek a tévében reklámokat. Mire elvégzik a középiskolát, 360 000 televíziós hirdetést látnak. A televíziók a repülőtereken, kórházi várókban és iskolákban szórják a hirdetéseket.

A nagyszabású sportesemények most már nagyszabású reklámozási eseményekké váltak. A versenyautók nagy sebességű hirdetőtáblákként szolgálnak. Vannak olyan sportolók, akik pénzük legjavát hirdetőktől kapják. Egy kiváló kosárlabdázó 3,9 millió dollárt keresett azzal, hogy játszott. A hirdetők kilencszer ennyit fizettek neki azért, hogy reklámozza a termékeiket.

Nincs menekvés. Kereskedelmi hirdetések vannak a falakon, autóbuszokon és teherautókon. Taxik és metrók belsejét, sőt még a nyilvános illemhelyek ajtajait is ezekkel dekorálják ki. Hangszórók szólnak hozzánk az élelmiszer-áruházakban, üzletekben és liftekben, még a telefonon keresztül is ezeket halljuk, miközben várakozunk a kapcsolásra. Egyes országokban olyan sok reklámújságot postáznak, hogy sok címzett a postaládából egyenesen a legközelebbi szemetesbe dobja őket, hogy megszabaduljon a „kacatpostától”.

Egy világméretű reklámügynökség, a McCann-Erickson által kiadott Insider’s Report szerint úgy becsülik, hogy 1990-ben az egész világon 275,5 milliárd dollárt költöttek a reklámozásra. Azóta 1997-re a számadatok 411,6 milliárd dollárra szöktek, és a tervek szerint ez az összeg 1998-ra 434,4 milliárd dollár lesz. Hatalmas pénzösszeg!

Milyen hatása van mindennek? Egy elemző ezt mondta: „A reklámozás az egyik legnagyobb erő a kultúrában, amely elősegíti a társadalomba való beilleszkedést . . . A hirdetések nem csupán a termékek megvásárlására késztetnek. Elképzeléseket, értékrendeket, célkitűzéseket és arról alkotott fogalmakat fogadtatnak el velünk, hogy kik is vagyunk és milyen embereknek kellene lennünk . . . Alakítják felfogásunkat, felfogásunk pedig viselkedésünket alakítja.”

Mivel nem tudsz elmenekülni a reklámozás elől, miért ne derítenéd ki, hogyan is működik, és miként lehet rád is hatással?