Amikor a szerelem vak

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

KÉPZELD EL: úgy keresel menyasszonyt magadnak, hogy nagyon rövidlátó vagy, és a hozzád illő lányok csak sötétedés után merészkednek elő. Ilyen nehéz helyzetben van a kis pávaszem hímje. De ennek az elegáns rovarnak vannak bizonyos sajátságai, amelyek ezt a hihetetlenül nagy kihívást kevésbé rémisztővé teszik.

Leendő kérőnk a nyári hónapokat elhízott hernyóként éli, és mindent felfal, amit csak talál. Így a következő tavasszal, amikor kikel bábjából, a káprázatos lepkének elegendő élelme van raktáron röpke élete fenntartásához.

Az élelmezési gondjai tehát meg vannak oldva, így a kis pávaszem a társkeresésre összpontosíthat. Ha nem lenne egy hasznos készüléke, amelyet mindig magával hord, olyan nehéz volna a nőstény megtalálása a holdfénynél, mintha egy gombostűt keresne a szénakazalban.

A lepke aprócska fejéből törékeny páfrányokhoz hasonló két csáp nő ki. Ezek a pici, páfránylevélre hasonlító szervek talán a legbonyolultabb illatérzékelő készülékek a földön. Továbbá igen kifinomultak ahhoz, hogy felismerjék a feromonnak, vagyis a „parfümnek” az icipici töredékét, amelyet a nőstény lepke boldogan áraszt magából.

Bár a nőstényekből nagyon kevés van, erős feromonjuk illatjelzőként szolgál. Olyan érzékeny a hím lepke csápja, hogy mintegy 11 kilométer távolságból is megérezheti a nőstény illatát. Minden akadályt legyőzött hát, és a fiúlepke végül találkozott leánypárjával. A rovarvilágban megengedett, hogy a szerelem vak legyen, legalábbis ebben az esetben.

Isten teremtésműve ilyen lenyűgöző részletekkel és rendkívüli tervezettséggel van tele! Ezt írta a zsoltáríró: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg” (Zsoltárok 104:24).

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

© A. R. Pittaway