ABANA

Damaszkusz két folyója közül az egyik, amelyre a szír hadvezér, Naámán utalt, amikor lekicsinyelte Elizeusnak azt az utasítását, hogy fürödjön meg a Jordán vizében, hogy kigyógyuljon a leprából (2Ki 5:12).

Ezt a folyót általában a Nahr-Baradával azonosítják, amely az Antilibanon hegységben, Damaszkusztól ÉNy-ra ered, és miután átszeli a hegységet, egy szurdokból tör elő közvetlenül Damaszkusztól Ny-ra. Ezután átfolyik a város é. részén, és legyezőszerűen több ágra szakad, hatalmas területet öntözve meg így, majd végül a várostól K-re nyoma veszik egy terjedelmes mocsárban. Vizének jóvoltából – mely szántóföldeket és gyümölcsösöket öntöz csatornák és vízvezetékek által – egy nagy területen zöldellő oázis alakult ki. Joggal mondható el, hogy Damaszkusz a Baradának köszönheti a létezését. Régóta ez táplálja a város víztárolóit, kútjait és fürdőhelyeit. A klasszikus írók Arany-folyónak (Khrüszorrhoasznak) nevezték. Ezért úgy tűnik, szilárd alapja volt annak, hogy Naámán oly nagyra tartotta a folyót.

A 2Királyok 5:12-ben az Abana helyett az „Amana” vagy „Amána” szó fordul elő a Kecskeméthy-fordítás, a Komáromi-fordítás és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása szerint, ezenkívül a maszoréta szöveg széljegyzete és a szír Pesitta is így adja vissza. Sok fordítás az Énekek éneke 4:8-ban említi az „Amana” szót, és úgy érthető, hogy az Antilibanon hegységre vonatkozik, ahol a fentiekben tárgyalt folyó ered. Ennélfogva lehetséges, hogy a folyó arról a hegységről kapta a nevét, ahol eredt.