ADÁR

A zsidók szent naptárjában a 12. holdhónapnak, a mezőgazdasági naptárban a 6. hónapnak a száműzetés utáni neve (Esz 3:7). Részben februárnak és részben márciusnak felel meg. Adár hava után tették be pluszban bizonyos években a veadárnak, vagyis második adárnak nevezett szökőhónapot.

Ebben a hónapban – amely a téli időszak vége, és a tavaszi időszak eleje volt – kezdett virágozni Palesztina egyes részein a szentjánoskenyérfa, a meleg lapályokon pedig ekkor érkezett el a narancs- és citromfák szüretelésének az ideje.

Ahasvérus perzsa király rendeletére adár 13-át jelölték ki arra, hogy az uralma alá tartozó összes tartományban kiirtsák a zsidókat a legfőbb miniszterének, Hámánnak a felbujtására. Egy másik rendelet viszont – mely Eszter királyné közbenjárásával keletkezett – lehetővé tette, hogy a zsidók győzelmet arathassanak azokon, akik meg akarták őket ölni, majd pedig Márdokeus megparancsolta, hogy a szabadulásuk emlékére legyen ünnepnap adár 14. és 15. (Esz 3:13; 8:11, 12; 9:1, 15, 20, 21, 27, 28). Ez a zsidó ünnep púrimként ismert, és ez a név a ’púr, vagyis sors’ kifejezésből ered (Esz 9:24–26; lásd: PÚRIM).

Az is adár havában történt, hogy Zorobábel kormányzó befejezte a jeruzsálemi templom újjáépítési munkálatait (Ezs 6:15). A Bibliában máshol csupán ’tizenkettedik hónapként’ említik (2Ki 25:27; 1Kr 27:15; Jr 52:31; Ez 32:1).