MÉROM VIZEI

(magas [felmagasztalt] hely):

Itt táboroztak le a szövetséges kánaánita seregek Hácor királyának, Jábinnak a vezetésével, mielőtt Józsué vereséget mért rájuk. Az izraeliták valószínűleg ekkor néztek szembe először olyan kánaánita csapatokkal, amelyek lovakkal és szekerekkel voltak felszerelkezve, amire abból következtethetünk, hogy Józsué utasítást kapott Istentől arra vonatkozóan, hogy égesse el a szekereket, és vágja el a lovak lábainak az inát (Jzs 11:1–9).

Y. Aharoni ezt a magyarázatot adta: „»Méróm vizei« minden bizonnyal Méróm városának a vízforrását jelentik, amely mellett egybegyűltek a kánaáni seregek. Méróm egyrészt a második évezredből származó egyiptomi forrásanyagokból ismert. . ., másrészt III. Tukulti-apal-Ésarrának [III. Tiglát-Pilészernek] a galileai hadjáratáról szóló feljegyzéséből. . . Mérómot általában Meirunnal azonosítják, amely a Dzsebel-Dzsarmak lábánál fekszik, de mivel ezen a helyen nincs semmiféle tell [mesterséges halom], amely megfelelne a leírásnak, azt az azonosítást részesítik előnyben, amely egy kicsivel északabbra helyezi Mérómot. Méróm nevét vélhetően Dzsebel-Marún, valamint Marun er-Ras őrzi, és magát a helyet alighanem Tell el-Khirbehhel azonosíthatjuk, amely a kánaáni Felső-Galilea déli részén lévő nagy kánaáni tellek egyike. Hácórtól mindkét feltételezett hely körülbelül hét-nyolc mérföldre [kb. 11 km-re] van légvonalban” (A. Rainey [ford. és szerk.]: The Land of the Bible. 1979, 225–226. o.).