TÜKÖR

Az ókori kézitükröket (Ézs 3:23) időnként csiszolt kőből készítették, bár rendszerint fémből, például bronzból vagy rézből készültek, később pedig ónból, ezüstből, sőt még aranyból is. Az üvegből készült tükröket valószínűleg csak az i. sz. első században találták fel. Mivel az ókori tükrök általában öntött fémből készültek, fényesre kellett csiszolni őket, hogy egy megfelelő fényvisszaverő felületet kapjanak. Erre a célra talán apróra zúzott horzsakövet használtak, és rendszeres időközönként átcsiszolták vele a tükröt egy szivacs segítségével, mely általában a tükörhöz volt kötve. Ennek ellenére az ókori fémtükröknek nem volt olyan jó tükröző felületük, mint a ma használatos üvegtükröknek. Ezért írhatta Pál apostol a következő szavakat: „Jelenleg ugyanis homályos körvonalakban látunk egy fémtükör által” (1Ko 13:12).

Jelképes értelem: A Szentírás időnként jelképes értelemben vagy szemléltető példákban említi meg a tükröt. A Jób 37:18-ban az ég egy fémtükörhöz van hasonlítva, annak is a csiszolt feléhez, amely visszatükrözi a fényt. Jakab tanítvány a tükörrel szemléltette Isten szavát, amikor arra buzdított bizonyos személyeket, hogy ne csupán a szó hallgatóivá, hanem cselekvőivé legyenek (Jk 1:22–25). Pál apostol pedig rámutatott, hogy a keresztények a szolgálatuk során egy tükörhöz hasonlóan ’visszatükrözik Jehova dicsőségét’ (2Ko 3:18; 4:1).