VÖRÖS-TENGER

Az a víztömeg, amely elválasztja ÉK-Afrikát az Arab-félszigettől, beleértve azt a két benyúló ágát is, amely Szuezi-öbölként és Akabai-öbölként ismeretes. A mai Vörös-tenger mintegy 2250 km hosszú, a legszélesebb pontján kb. 354 km, átlagos mélysége pedig hozzávetőlegesen 610 m. Része annak a nagy földtani törésnek, amelyet Afrikai-árokrendszerként ismerünk. A gyors párolgás következtében a tenger vize meglehetősen sós. A gyorsan irányt változtató, erős szelek és a nagy zátonyok miatt kockázatos a Vörös-tengeren hajózni. A k. partja mentén magas hegységek vannak, míg a ny. partján sziklás fennsíkok és alacsony dombok.

Jó okunk van arra, hogy a „Vörös-tenger”-nek fordított eredeti kifejezést úgy értsük, mint amely a Vörös-tengert általában véve vagy az é. részén lévő bármelyik benyúló ágát jelöli (2Mó 10:19; 13:18; 4Mó 33:10, 11; Bí 11:16; Cs 7:36). Jehova a Vörös-tenger vizét választotta szét csoda által, hogy az izraeliták száraz lábbal juthassanak át rajta, majd összezárta, hogy a nyomukban érkező fáraó és a serege belefulladjon (2Mó 14:21–15:22; 5Mó 11:4; Jzs 2:10; 4:23; 24:6; Ne 9:9; Zs 106:7, 9, 22; 136:13, 15). A bibliai szövegek ennek az eseménynek a leírásakor a héber jám (tenger) vagy jam-szúfʹ (nád- v. sástenger) szót használják. A jam-szúfʹ szó szerinti jelentése alapján egyes tudósok úgy érvelnek, hogy az izraeliták csupán egy mocsaras területen, például a Keserű-tavak vidékén keltek át, és nem a Vörös-tengeren (vagyis annak ny. benyúló ágán, azaz a Szuezi-öblön, ahol mások szerint valószínűsíthető az átkelés). Ne kerülje el azonban a figyelmünket, hogy elegendő víznek kellett lennie ahhoz, hogy elborítsa a fáraó hadseregét (2Mó 14:28, 29). Ez viszont lehetetlen lett volna egy egyszerű mocsárban. Ezenkívül a Cselekedetek 7:36 és a Héberek 11:29 is kizárja annak lehetőségét, hogy itt csupán egy mocsaras részről volt szó, mivel ezek a versek ugyanennek az eseménynek az említésekor a görög e·rü·thraʹ thaʹlasz·sza kifejezést használják, amelynek jelentése: ’Vörös-tenger’. (Lásd: KIVONULÁS.) Az i. e. V. században élt történetíró, Hérodotosz ugyanezzel a görög kifejezéssel nem egy mocsárra vagy egy jelentéktelen vízre utalt, hanem az „Indiai-óceán”-ra, amelybe a Vörös-tenger is beletartozik (A görög–perzsa háború. 833. o.; Ógörög–magyar szótár. 434. o.; lásd: PIHAHIRÓT).

Az Edom végzetéről szóló bejelentés leírásában azt olvashatjuk a veszedelem okozta kiáltásról, hogy a Vörös-tengernél is hallatszott (Jr 49:21). Ez érthető is, hiszen Edom területének a d. része határos volt a Vörös-tengerrel (1Ki 9:26), vagyis a tenger ék. ágával, nevezetesen az Akabai-öböllel. Izrael határa szintén kiterjedt eddig (2Mó 23:31).