ÍTÉLŐSZÉK

Törvényszék vagy bírói tanács. Ez a szó az 1Korintusz 4:3-ban jelenik meg, ahol Pál ezt mondja: „Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék [gör.: an·thró·piʹnész hé·meʹrasz] megvizsgál-e engem.” A görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’emberi nap’, és egy kitűzött napra vagy egy olyan napra utal, melyet egy emberi bíró tárgyalásra vagy igazságszolgáltatásra választ ki.

Pál elismerte, hogy az olyan férfiak, mint Apollós, Kéfás és ő maga is bizonyos értelemben a korintuszi gyülekezeté, vagyis annak a gyülekezetnek a szolgája (1Ko 3:21, 22). Ám e gyülekezet néhány tagja bírálta és elítélte Pált, és ez a viselkedésmódjuk abból fakadt, hogy előszeretettel támogatták a szektásodást, testies gondolkodásúak voltak – nem pedig szellemi gondolkodásúak –, illetve emberekre tekintettek, nem pedig Krisztusra (1Ko 9:1–4). Pál ügyesen megvédte a szolgálatát (1Ko 9:5–27), és egy általános szabályt vagy irányelvet fektetett le, miszerint egy kereszténynek elsősorban nem azzal kell foglalkoznia, hogy az emberek hogyan ítélik meg, legyen szó akár a korintusziakról, akár egy adott napon összeülő emberi bíróságról. Pál inkább a jövőbeli ítéletnappal foglalkozott, azzal, hogy Isten miként vizsgálja meg őt (Jézus által). Isten volt az, aki sáfárságot bízott Pálra, mely feladathoz hűnek kellett bizonyulnia (1Ko 1:8; 4:2–5; Héb 4:13).