Spiritiszta szokások elhagyása

Néhány évvel ezelőtt a közép-amerikai Nicaragua tó közepén, Ometepe szigetén élt egy kislány, akinek az apja okkult tudományok művelője, spiritiszta gyógyító, boszorkánymester volt. Hírhedt volt arról, hogy paralízises eseteket gyógyított gonosz szellemek idézésével. Halála után azonban saját leánya lett paralízises béna, és ágyban fekvő.

A nő kezelést kapott egy személytől, aki maga is belemerült a spiritizmusba. Egy nap azonban keresztény utazófelvigyázó jelent meg az ajtajánál, és ajándékozott neki egy példányt a „New World Translation of the Holy Scriptures”-ből (A Szent Iratok Új Világ fordítása). Olvasás közben a hölgy felfedezte Isten parancsát a spiritiszta gyakorlatok ellen, amint az 5Mózes 18. fejezetében fel van jegyezve; lemondta a kezelést, melyben a spiritizmust gyakorló egyén részesítette.

Az első látogatást egy másik Tanú folytatta ennél a hölgynél, és bibliatanulmányozást kezdett vele. Végül megkérdezte tőle, hogy az elhunyt apja hagyott-e hátra spiritizmussal kapcsolatos könyveket vagy írásokat, mire a hölgy közölte, hogy néhány íróasztalfiók tele van velük. Így elégették ezeket az iratokat. (Csel 19:18, 19) A hölgyet buzdították, hogy imádkozzon Jehovához segítségért. Rövid idő múlva járni kezdett újra.