A koránkelő

A FÖLDKÖZI-TENGER környéki terület gyümölcsfái között a legfeltűnőbbek egyike a mandulafa. Január végén vagy februárban — jóval korábban mint legtöbb más fa — ébred téli álmából. És micsoda ébredés! Az egész fa halványrózsaszín vagy fehér virágköntösbe öltözik. Ez utóbbi egy kicsit egy idős ember fehér hajához hasonlít. (Vö. Prédikátor 12:7.)

Az ősi zsidók „az ébredő”-nek nevezték a mandulafát, annak korai virágzására hivatkozva. Ezt a jellemvonást használta fel Jehova egy fontos üzenet szemléltetésére. Szolgálatának kezdetén Jeremiás egy mandulavesszőről kapott látomást. Mit jelentett az? Jehova elmagyarázta: „mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt” (Jeremiás 1:12).

Amilyen korán a mandulafa „ébred”, jelképesen szólva olyan „korán kelt” Jehova is, hogy kiküldje prófétáit: figyelmeztessék az engedetlenség következményeire a népét (Jeremiás 7:25, NW). S ő nem is pihent — ’ébren maradt’ — amíg beteljesedett prófétai szava. Így hát i. e. 607-ben, a kijelölt időben, Jehova ítélete eljött Júda hitehagyott nemzetére.

Isten Szava előre megmondja, hogy hasonló ítélet jön majd az ellen a gonosz rendszer ellen, amelyben mi élünk (Zsoltárok 37:9, 10; 2Péter 3:10–13). Az ilyen ítélet végrehajtására vonatkozóan Habakuk próféta arról biztosít minket: „Mert e látomás bizonyos időre szól . . . bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” (Habakuk 2:3). A csodálatos mandulafa virágzása arra emlékeztet minket, Jehova éber marad szavát illetően, hogy véghezvigye azt.

[Kép forrásának jelzése a 32. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.