A szépség, amely nem hervad el

„A SZÉPSÉG elhalványul, a szépség elmúlik” — jegyezte meg Walter De la Mare. Természetesen ez az itt ábrázolt pompás kaktusz virágaira is vonatkozik. Pompájuk gyorsan elhervad.

A keresztény tanítvány, Jakab ezt írta: „A gazdag pedig . . . elmúlik, mint a fűnek virága. Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban” (Jakab 1:10, 11).

Ebben a bizonytalan világban a vagyon egyik napról a másikra eltűnhet. Továbbá a gazdag ember — mindenki máshoz hasonlóan — ’rövid életű, mint a virág’ (Jób 14:1, 2). Jézus egyik példázatában egy gazdag emberről beszélt, aki szorgalmasan gyűjtötte a vagyonát, hogy hátradőlhessen egy székben és könnyedén vegye az életet. Amikor azonban azt gondolta, hogy már mindene megvan a kényelmes élethez, meghalt. Jézus így figyelmeztetett: „Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag” (Lukács 12:16–21).

„Istenben gazdag.” Mit értett ezen Jézus? Aki ilyen módon gazdag, annak ’a kincse az égben’ van, azaz jó hírnevet szerzett Istennél. Az ilyen kincs soha nem hervad el (Máté 6:20, New World Translation; Zsidók 6:10). Az ilyen embert a Biblia a fonnyadó virággal ellentétben egy fához hasonlítja, amelynek a lombja nem hervad el. Mi pedig biztosítva vagyunk afelől, hogy ’amit tesz, minden sikerül’ (Zsoltárok 1:1–3, 6, Ökumenikus fordítás).