Ne táplálj neheztelést

MOST nagyobb kihívásnak tűnhet, mint valaha, hogy ne nehezteljünk, ha megbánt valaki. A Biblia gyakorlatias tanácsot ad az ilyen helyzetekre. „Ám haragudjatok — írta Pál apostol —, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon” (Efézus 4:26).

Ha valaki rosszat tesz velünk, természetes, hogy valamennyire haragszunk. Amikor Pál azt mondja: „haragudjatok”, ez arra utal, hogy néha helyénvaló lehet a düh — talán így reagálunk az igazságtalan bánásmódra vagy az igazságszolgáltatással való visszaélésre. (Vö. 2Korinthus 11:29.) De ha ezek lerendezetlenül maradnak, még a jogos haragnak is káros következményei lehetnek, ami súlyos bűnhöz vezethet (1Mózes 34:1–31; 49:5–7; Zsoltárok 106:32, 33). Mit tehetsz hát, ha haragra ingerelnek?

A legtöbb esetben, amikor kisebb vétkekről van szó, vagy lezárhatod az ügyet szívedben, és akkor ’legyél csendben’, vagy pedig menj oda ahhoz, aki megbántott, és beszéld meg vele a kérdést (Zsoltárok 4:5, Czeglédy fordítás; Máté 5:23, 24). Mindkét esetben jobb, ha gyorsan lezárjuk az ügyet, hogy a neheztelés nehogy elfekélyesedjen, s nehogy tragikus következményei legyenek (Efézus 4:31).

Jehova készségesen megbocsátja bűneinket, még az olyanokat is, amelyekről talán tudatlanságunk miatt nem vesszük észre, hogy elkövetjük. Nem tudnánk mi is hasonlóképpen megbocsátani embertársunk kisebb vétkét? (Kolossé 3:13; 1Péter 4:8).

Érdekes, a „megbocsát” szó görög megfelelőjének a szó szerinti jelentése: ’elenged’. A megbocsátás nem azt kívánja meg, hogy lekicsinyeljük, vagy elnézzük a rosszat. Néha egyszerűen magában foglalhatja, hogy elengeded a helyzetet, felismerve, hogy ha neheztelést táplálsz, ez csak súlyosabbá teszi a terhedet, és megrontja a keresztény gyülekezet egységét. Ezenkívül ártalmas lehet az egészségedre, ha neheztelést táplálsz! (Zsoltárok 103:9).