Olvasók kérdései

Hogyan tekintik Jehova Tanúi a szavazást?

A Biblia egyértelmű alapelveket vázol fel, melyek lehetővé teszik Isten szolgáinak, hogy megfelelő módon tekintsék ezt a kérdést. Úgy tűnik azonban, hogy olyan alapelv nincsen, mely önmagában a szavazás szokása ellen szólna. Például nincs ok, amiért egy igazgatótanács ne szavazhatna, hogy döntéseket hozzon a vállalatát érintő kérdésekben. Jehova Tanúinak a gyülekezeteiben is gyakran szavaznak kézfeltevéssel az összejöveteli időpontokról és arról, hogyan használják fel a gyülekezet vagyonát.

Mi a helyzet viszont a politikai választásokon való szavazással? Természetesen van néhány demokratikus ország, melyben még a népesség 50 százaléka sem jelenik meg a választás napján, hogy szavazzon. Ami Jehova Tanúit illeti, ők nem avatkoznak bele másoknak a szavazáshoz való jogába; és semmilyen módon sem folytatnak kampányt a politikai választások ellen. Tiszteletben tartják a hatóságokat, és együttműködnek azokkal, akiket az ilyen választásokon annak rendje és módja szerint megválasztanak (Róma 13:1–7). Arról, hogy személy szerint szavaznak-e valakire, aki indul valamilyen választáson, Jehova minden egyes Tanúja maga hoz döntést a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete, valamint az Isten és az állam iránti felelősségének megértése alapján (Máté 22:21; 1Péter 3:16). A Tanúk számos tényezőt figyelembe vesznek, amikor meghozzák személyes döntésüket.

Először azt, hogy Jézus Krisztus az alábbiakat mondta követőiről: „ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (János 17:14, NW). Jehova Tanúi komolyan veszik ezt az alapelvet. Mivel ők „nem része a világnak”, ezért semlegesek a világ politikai ügyeit illetően (János 18:36).

Másodszor azt, hogy Pál apostol ’követként’ utalt önmagára, mint aki Krisztust képviseli a napjaiban élő emberek előtt (Efézus 6:20, Újfordítású revideált Biblia; 2Korinthus 5:20). Jehova Tanúi hisznek abban, hogy Krisztus Jézus most Isten égi Királyságának trónra emelt Királya, és hogy nekik, a követekhez hasonlóan, kötelességük ezt hirdetni a nemzeteknek (Máté 24:14; Jelenések 11:15). A követektől megkívánják, hogy semlegesek legyenek, és ne avatkozzanak bele annak az országnak a belügyeibe, melybe küldték őket. Isten égi Királyságának képviselőiként Jehova Tanúi hasonlóan kötelességüknek érzik, hogy ne avatkozzanak bele annak az országnak a politikájába, amelyben laknak.

Egy harmadik tényező, melyet figyelembe kell venni az, hogy azok, akiknek a szavazata révén egy személy valamilyen hivatalba kerül, felelőssé válhatnak azért, amit ez a személy tesz. (Vesd össze: 1Timótheus 5:22, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás.) A keresztényeknek gondosan meg kell vizsgálniuk, akarják-e vállalni ezt a felelősséget.

Negyedszer, Jehova Tanúi nagyon értékesnek tartják keresztény egységüket (Kolossé 3:14). Amikor a vallások belebonyolódnak a politikába, akkor ez gyakran megosztottságot idéz elő tagjaik körében. Jézus Krisztust utánozva Jehova Tanúi kerülik, hogy belebonyolódjanak a politikába, s ezáltal megőrzik keresztény egységüket (Máté 12:25; János 6:15; 18:36, 37).

Végül ötödször, azáltal hogy Jehova Tanúi távol tartják magukat a politikától, szabadon beszélhetnek a Királyság fontos üzenetéről mindenféle politikai nézőpontot valló emberrel (Zsidók 10:35, Csia fordítás).

Tekintettel a fent vázolt szentírási alapelvekre, Jehova Tanúi sok országban egyénenként úgy döntenek, hogy nem szavaznak a politikai választásokon, és ezeknek az országoknak a törvényei támogatják ezt a szabadságot. Mi a helyzet viszont akkor, ha a törvény megköveteli az állampolgároktól, hogy szavazzanak? Ilyen esetben mindegyik Tanúnak a felelőssége, hogy döntést hozzon a lelkiismerete és a Biblia alapján arról, hogyan oldja meg ezt a helyzetet. Ha valaki úgy dönt, hogy elmegy a szavazásra, ez az ő döntése. Amit a szavazófülkében tesz, az csak rá és a Teremtőjére tartozik.

Az Őrtorony 1950. november 15-ei angol száma ezt mondta a 445. és 446. oldalon: „Azokon a helyeken, ahol a császár kötelezővé teszi a keresztényeknek, hogy szavazzanak . . . , [a Tanúk] elmehetnek a szavazásra, és bemehetnek a szavazófülkébe. Ez az a hely, ahol aztán be kell jelölniük a szavazócédulán, illetve be kell írniuk azt, hogy ki mellett állnak. A szavazók tetszésük szerint cselekszenek a szavazócédulájukkal. A Tanúknak tehát itt, Isten előtt kell parancsolataival összhangban, és a hitükkel egyezően cselekedniük. Nem a mi felelősségünk, hogy kioktassuk őket arra, mit tegyenek a szavazócédulával.”

Mi a helyzet akkor, ha egy keresztény asszony nem hívő férje ragaszkodik hozzá, hogy felesége jelenjen meg a szavazáson? Nos, a feleség alá van vetve a férjének, éppen úgy, ahogyan a keresztények alá vannak vetve a felsőbb hatalmaknak (Efézus 5:22; 1Péter 2:13–17). Ha engedelmeskedik a férjének, és elmegy a szavazásra, akkor az a személyes döntése. Senkinek sem szabad őt ezért bírálnia. (Vesd össze: Róma 14:4.)

Mi a helyzet az olyan országokban, ahol a törvények nem teszik kötelezővé a választáson való részvételt, ámde az érzelmek magasra hágnak azokkal szemben, akik nem mennek el a szavazásra — talán még fizikailag is veszélybe kerülnek? Vagy mi a helyzet olyankor, ha a személyeket, bár jogilag nem kötelesek szavazni, valamilyen formában súlyos büntetésekkel sújtják, ha nem mennek el a szavazásra? Ezekben, illetve ehhez hasonló helyzetekben a keresztényeknek önállóan kell dönteniük. „Kiki a maga terhét hordozza” (Galátzia 6:5).

Lehetséges, hogy egyesek megbotránkoznak, ha azt látják, hogy az országukban tartott választáson Jehova néhány Tanúja elmegy a szavazásra, mások pedig nem. Talán azt mondják, hogy Jehova Tanúi nem következetesek. Az embereknek viszont fel kell ismerniük, hogy az ilyen személyes lelkiismereti kérdésekben minden egyes kereszténynek önállóan kell döntenie Jehova Isten előtt (Róma 14:12).

Bármilyen személyes döntést hozzanak is Jehova Tanúi a különféle helyzetekben, ügyelnek arra, hogy megőrizzék keresztény semlegességüket és azt, hogy szabadon beszélhessenek mindenkivel. Mindenben Jehova Istenre támaszkodnak, hogy ő erősítse meg őket, adjon nekik bölcsességet, és segítsen nekik elkerülni, hogy bármilyen módon is megalkudjanak a hitükben. Ezáltal kimutatják, hogy bíznak a zsoltáríró szavaiban: „kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet” (Zsoltárok 31:4).