Ajándékozás, amely értékes Jehova szemében

Jehova Tanúi mozambiki fiókhivatala a következő levelet kapta:

„Hétéves fiú vagyok, és még általános iskolába járok. Szeretném elküldeni nektek ezt a pénzt, amit úgy kerestem, hogy felneveltem egy csirkét, és eladtam 12 000 meticalért [240 forint]. Ez volt az első csirke, amit én neveltem föl kakassá, és köszönöm Jehovának, hogy segített ebben. Szeretném, ha az adományomat Jehova Királyságának támogatására használnátok fel.

Ui.: Az apukám segített megírni ezt a levelet.”

Néhányan azt gondolják, hogy csak azok engedhetik meg maguknak hogy nagylelkűek legyenek, akiknek vannak felesleges anyagi javaik. Azonban amikor a Bibliában az özvegyasszonyról szóló beszámolót olvassuk, aki az adományládába „két fillért vete”, rádöbbenünk, hogy a nagylelkűségnek nem az a fokmérője, hogy mennyit adunk, hanem, hogy helyes-e a szívállapotunk (Lukács 21:1–4).

Jehova minden ajándékot értékesnek tart, bármilyen csekély legyen is, ha az adakozás szerető szívből fakad. És gazdagon megáldja azokat, akik utánozzák az ő nagylelkűségét azáltal, hogy idejüket, energiájukat vagy anyagi erőforrásaikat felajánlják a Királyság-érdekek javára (Máté 6:33; Zsidók 6:10).