Ki fog véget vetni az erőszaknak?

KOFI ANNAN ENSZ-főtitkár 1999 szeptemberében üdvözölte az 54. éves közgyűlés küldötteit. Amint arról a The Toronto Star beszámolt, a következő felhívást intézte a világ vezetőihez: „Rengeteg olyan ember él a földön, akinek többre van szüksége, mint csupán a nemzetközi közösség együtt érző szavaira. Valódi és folyamatos elkötelezettséget kell mutatni irányukban, hogy megszabadulhassanak az állandó erőszaktól, és hogy biztos úton haladhassanak a jólét felé.”

Vajon képes az ENSZ és tagállamai „valódi és folyamatos elkötelezettséget” vállalni, hogy véget vessen az erőszaknak? Ugyanez a beszámoló idézi az Egyesült Államok elnökének, Bill Clintonnak a szavait: „Ennek az évszázadnak a vérontása láttán tudjuk, hogy könnyű azt mondani: »soha többé«, de sokkal nehezebb úgy is tenni.” Majd hozzátette: „Túl sokat ígérni ugyanolyan könyörtelenség lenne, mint túl keveset foglalkozni ezzel a helyzettel.”

Több mint 2500 évvel ezelőtt Jeremiás próféta ezt mondta az emberi erőfeszítésekről: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Milyen remény van akkor arra, hogy valaha is véget ér az erőszak?

Ahogy azt az Ésaiás 60:18-ban olvashatjuk, Isten a következőről biztosít minket: „Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban” (Ésaiás 60:18). Ez a prófécia először akkor teljesedett be, amikor Isten visszavitte hazájába a számkivetésben élő népét. De van ennek a próféciának egy nagyobb beteljesedése is, melyet mi is élvezhetünk majd. Jehova Isten nem ígér „túl sokat”. Mint Legfelségesebb és az emberiség Teremtője, a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy véget vessen „az állandó erőszaknak”. Isten Királysága alatt béke honol majd. Az erőszak a múlté lesz — örökre! (Dániel 2:44).